Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 12. kedd (72. szám) - A biológiai sokféleség megőrzésének 2015-2020 közötti időszakra szóló nemzeti stratégiájáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3380 ezen keresztül meg is tudják majd valósítani, és 2020ban majd itt a Ház falai között arról tudunk beszélgetni, hogy végre egy stratégia 90 százalékosan megval ósult, és mindenki örömére vált. Néhány apró pontot szeretnék kiemelni a tájsokféleség és az ökológiai tájpotenciál témakörnél. Itt meg kell említeni a tanyafejlesztési programot, ami, azt gondolom, kihatással lehet ezen pont megvalósítására, és nagy örömü nkre szolgálna, ha mondjuk, nem az V. kerület lenne jövőre a legnagyobb nyertese a tanyafejlesztési programnak. Azt hiszem, hogy akkor ez a pont mindjárt előrébb járna, és komolyabban vehetnénk. Éppen a tegnapi napirend utáni felszólalásomban érintettem eg y olyan témát, aminek a megoldása az lehet, hogy a táji sokféleséget és az ökológiai tájpotenciált megőrizzük. Itt a fecskék problémáját említettem, ami már ma is szóba került, mégpedig azt, hogy öt éven belül a három faj közül egyet sem tisztelhetünk hazá nkban, ha így folyik tovább minden. Erre is kihatással lehet. Megemlíteném még a mezőgazdaságunk biológiai alapját képező genetikai erőforrásokat. Örülök, hogy legalább kommunikációs szinten nagyobb hangsúlyt fektet ez a kormány erre a területre, mint az e lődei, ez mindenképpen előrelépés. Ugyanakkor írásbeli kérdéseim sokaságában foglalkoztam egyegy konkrét esettel, ami bizony azt bizonyította, hogy gyakran csak kommunikációs szinten marad meg ez a probléma. Gondolok itt a kárpáti borzderes kérdéskörére, vagy éppen a Hévízitóban a vadpontypopulációra, ami mindmind olyan terület, ami nem kapott elég figyelmet a kormány részéről, hiába hívtam fel ezekre írásbeli kérdésekben is a figyelmet. Ezúton is szeretném ezeket államtitkár úr figyelmébe ajánlani. Az erdőgazdálkodás területén, ha már a biológiai sokféleség megőrzéséről van szó, szintén van mit elmondanunk. Volt itt korábban ellenzéki felvetés azzal kapcsolatban, hogy az erdőkre is többféle szemüvegen keresztül kellene tekinteni, hiszen egyáltalán nem a zonos minőséget képviselnek a biológiai sokféleség szempontjából. Jó lenne, ha ez jogszabályban is megjelenhetne. A vadgazdálkodást szintén érinti a stratégia. Nagyon várnánk már a vadászati törvény módosítását. 2010 óta vagyok az Országgyűlésben, azóta gy akorlatilag félévente folyamatosan valamelyik államtitkár feláll, és a legkülönbözőbb felvetésekre elmondja, hogy már csak hónapok vannak hátra, és megszületik az új jogszabály. Ennek tükrében sokkal inkább tudnánk értelmezni ezt a stratégiát is, ha ezt is merhetnénk, hiszen számtalan olyan problémát, konfliktusforrást tudunk a vadgazdálkodás területén, ami jelenleg nincs kezelve. Erre is biztatnám államtitkár urat, ha esetleg valami konkrétumot tud ezzel kapcsolatban, akkor ossza már meg velünk, hiszen már a szakma is régóta várja ezt a változást. A halgazdálkodással kapcsolatban is olvastam az anyagot, nagyon pontos képet fest a hazai helyzetről. Tudom, hogy ez nemcsak a magyar kormány hatásköre, illetve nemcsak a magyar kormányon múlik, de megemlíteném a V askapu környéki problémát, ami a halgazdálkodásra komoly hatással van. Ha mást nem mondok, talán azt érdemes itt megemlíteni, hogy ha jól rémlik, hat konkrét őshonos halfaj eltűnésében is szerepet játszott a Vaskapu szakmaiatlan és a halak szempontjait fig yelembe nem vevő megvalósítása. Ezzel kapcsolatban is nemzetközi tárgyalások voltak a közelmúltban. Nem tudom, ezek hogy állnak, lesze ezzel kapcsolatban valami előrelépés, valamilyen hallépcső kialakítására akár európai uniós források bevonásával vane m ód, vane erről bármilyen információ. Ez szintén sokat lendítene azon, hogy ez a stratégia úgy fejeződjön be, hogy aztán örömteli vége legyen, mindenkinek az igényeit kielégítse, és elérje a célját. A vízgazdálkodást ma már érintettem egy korábbi témánál. Itt is szeretném elmondani, hogy hazánk ezen a téren rengeteg bepótolandó problémával küszködik. Ahogy említettem, nem normális állapot az, hogy az évszázad árvizét követően néhány hónappal aszállyal küszködik az egész ország. Érdemes megemlítenem azokat a sok száz éven keresztül jól működő tájhasznosítási formákat, amelyek a modern kori vízgazdálkodás következtében teljesen eltűntek. Itt gondolok a fokgazdálkodásra, ami szintén a biológiai sokféleség megőrzését segítené, ha ilyen tájhasználati módszerek el terjesztését segítenék. Korábban ezzel kapcsolatban is voltak hangzatos ígéretek, de a gyakorlatban ezekből sem valósult meg semmi.
