Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 12. kedd (72. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
3272 Tisztelt Ház! Sokan gondolják, hogy a KDNP szeret olyan dolgokról beszélni, ami nem érdekli az emberek érzékelhető részét, nem pr agmatikus dolgokról, nem politikai megoldásokról van közlendője. Igen, lehet, hogy ez így van, de mint a parlament egyetlen történelmi pártja, amely történelme során a keresztény hitvallás mentén politizált, amiért üldözték a nemzetiszocialisták és a kommu nisták, kötelességünk megszólalnunk olyan dolgokban, amelyek nem a mindennapi közbeszédhez tartoznak. (Folyamatos zaj.) Salkaházi mártíromsága az örökkévalóságba érkezett, ott várja a jóérzésű magyarokat. Mártíromsága figyelmezető jel is egyben. Figyelmezt et arra, hogy nem csak az emléknap adja aktualitását jelen felszólalásomnak. Van itt a magyar Országgyűlésben olyan pártnak is frakciója, amely magát kereszténynek nevezi, sőt karácsonykor - némi képzavar jeleként - kettős kereszteket állít, de szóbeli és gyakorlati megnyilvánulásaiban igen távol áll az ismertetett felfogástól, sőt annak ellentétét képviseli, hasonlóan azokhoz, akik Boldog Salkaházi Sára vértanút a Dunába lőtték. Néhány hete, amióta esélyt látnak arra, hogy győztes erővé váljanak, feltűnően másként kezdtek beszélni. Veszélyesen és aggasztóan egyszerű és radikális megoldásokat javasolnak. Ezért kell itt és most Salkaházi Sárára emlékezve kimondani, hogy személyes vértanúsága legyen mindnyájunk számára felkiáltójel, és figyelmeztesse minden id ők politikusát: vagy szélsőjobb, vagy kereszténység - a kettő együtt nem megy. (Dr. Staudt Gábor: Vagy vadászat!) Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : A kormány nevében Soltész Miklós államtitkár úr kíván vá laszolni. Öné a szó, államtitkár úr. SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! 1899. május 11én Salkaházi Sára Kassán született. Az a néhány évtized, amely során Kassa még akkor magyar városként nevelte őt, megtanította arra, hogy becsülje az ott élő nemzetiségeket, becsülje az ott élő szlovákokat, németeket, magyarokat egyaránt. De megtanította arra is, hogy becsülje azokat is, akik más vallásúként, akár re formátusként, evangélikusként, akár zsidóként élték az életüket. Sajnos az első világháború pusztítása, majd az azt követő trianoni békediktátum az ő életét is nagymértékben kettétörte. Egyrészt már akkor vállalta bátran azt a tettet, miszerint nem volt ha jlandó fölesküdni az akkori Csehszlovák állam követésére, és ezzel utat mutatott soksok magyarnak; utat mutatott soksok magyarnak a következő évtizedek felvidéki küzdelmében. Másik oldalról pedig végig kiállt a kisebbségi magyarokért, a kisebbségbe kerül t magyarokért az akkori Csehszlovákiában. Salkaházi Sára másik nagy életpéldája, amit érdemes követni, egyértelműen az, amikor a Szociális Testvérek Társaságának tagjaként karitatív tevékenységet végzett, gyermekkonyhát, illetve szegények otthonát vezetett . De azt gondolom, hogy mindenképpen a leginkább kiemelhető az életpályájából, és hozzáteszem, a szociális testvérek tevékenységéből az 1940es évek szörnyű diktatúrája, ami elkezdődött, és aminek következtében sok tízezer, sok százezer honfitársunk, többn yire zsidó honfitársunk életét tették tönkre, üldözték el vagy végezték ki őket. (9.50) Kár, hogy ezalatt, míg ön képviselőként Salkaházi Sáráról beszélt, van olyan frakció, amelyik ezen csak mosolygott, és nem figyelt oda erre a történetre. (Dr. Staudt Gá bor közbeszól.) Mindamellett pedig ki kell emelni annak az embermentő tevékenységnek a küzdelmét, amit a szociális társaság nővérei végeztek, hiszen több mint ezer zsidó gyermeket, illetve édesanyát, édesapát mentettek, közülük százat maga Salkaházi Sára. És ő volt az, aki 1944 decemberében, december 27én vállalta a halált maga is, vállalta, hogy mindazokkal, akiket ő addig bújtatott és mentett, őt is a Dunába lövették azok a szélsőjobboldali, fasiszta, náci gondolkodók, akik nem tűrtek el más ideológiát r ajtuk kívül. Éppen ezért azt gondolom, hogy az életét mindenképp a mai világban is figyelemmel kell kísérni, mert az mindenképp példát ad a mai világban is; példát ad abban a
