Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 4. hétfő (70. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - KISS LÁSZLÓ (MSZP):
3139 Lipót rendelete eltörölte a jászok és kunok örökös kiváltságait, és gyakorlatilag jobbágysorba taszította őket. A sérelem miatt a jászok és kunok természetesen a Rákócziszabadságharc lelkes támogatói lettek, a földes úri szolgáltatások teljesítésének pedig ellenálltak mind a lovagrend, mind a zálogjogot később megszerző Pesti Invalidus Rendház esetében. Mária Terézia az országos tiltakozásnak engedve 1745ben végül beleegyezett az önmegváltásba, amely már a szatmári bé ke óta napirenden volt. Miután az úgynevezett redemptusok gyűjtéséből, kölcsönökből sikeresen összeszedték a valóban szinte felfoghatatlan összegű, mintegy 580 ezer rajnai aranyforintos megváltási díjat, a királynő 1745. május 6án aláírta a diplomát, amel y visszaállította a szabad jászok és kunok képviselő úr által is felsorolt örökös kiváltságait. A jászok, a kunok a megváltás során lehetővé tették, hogy több, pénzzel rendelkező betelepülő vagyonos, eredetileg nem jász és kun polgár is részt vegyen a rede mptióban. Talán nem felesleges név szerint megemlíteni a redemptióban részt vevő jászsági településeket: Jászberény, Jászárokszállás, Jászapáti, Jászalsószentgyörgy, Jászladány, Jászfényszaru, Jászjákóhalma, Jászkisér, Jászdózsa, Jásztelek, Jászfelsőszen tgyögy. A redemptiót követően létrejövő új közigazgatási egység a Jászságot, a Nagykunságot és a Kiskunságot magába foglaló, az 1876os közigazgatási reformokig fennálló Jászkun Hármas Kerület székhelye Jászberény lett. A redemptio megváltoztatta a községi földtulajdonok korábban egyenlő elosztási arányát, mert azt a redemptusok között, az általuk megváltott összeg nagyságának arányában osztották el. A redemptusok minden közösségi jószágból részesültek, míg az irredemptusok csak a ház körüli veteményföldekb ől. A megváltásnak és a redemptusoknak jelentős szerepük volt abban, hogy a sajátos jász és kun származástudat és hagyománytisztelet fennmaradt. A megváltást követően kialakult viszonyok pedig sokáig meghatározták a térség tulajdoni, foglalkozási, társadal mi, gazdasági struktúráját. Tisztelt Képviselőtársaim! A jászkun közösség példát mutatott az utódok számára a szabadság iránti olthatatlan vágyával és azzal, hogy a közös ügyért egymással és a magyarsággal is össze tudott fogni. Ezért lehet a redemptiós di ploma a Jászsággal közös több száz éves történelmünk kiemelkedő és felemelő pillanata. A képviselő úr szavai szerint az ilyen eseményekre való emlékezésnek különösen nagy a jelentősége abban az Európában, amelyben egyre kevésbé hisznek a sorsszerűen, szerv esen kialakult családi és nemzeti közösségekben. Teljesen igaza van, a jász és kun és magyar eleink nem ilyen szabadságért harcoltak; nem olyan szabadságért, amely a nemzettudatot, a tradíciókat és erkölcsöket, az emberi méltóságot lábbal tiporja. Szabadsá gért küzdöttek, nem szabadosságért. Nekünk meggyőződésem szerint a redemptusok által képviselt eszményekért kell kiállnunk, mert ez lehet megmaradásunk és fejlődésünk záloga. Hazánknak és a kormánynak a közelmúltban valóban komoly csörtéket kellett és kell jelenleg is vívnia az ország szuverenitásának megóvásáért, akár a mezőgazdasági szférára, akár az ország fizikai alapját és területét képező termőföldek tulajdonjogára, akár a kormányzás más területeire tekintünk. Ezekben csak akkor lehetünk sikeresek, ha a jó történelmi példákra támaszkodva valamennyien összefogunk. Az emléknap alkalmából a kormány nevében köszöntöm a Jászságot, köszönöm a példamutatásukat, amelyből mindenkor erőt meríthetünk folytatódó küzdelmeink során. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK : Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kiss László képviselő úr, MSZPképviselőcsoport, „Don Boscoévfordulóra” címmel. Megadom a szót ötperces időkeretben. KISS LÁSZLÓ ( MSZP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Majd’ 200 éve, 1815. augusztus 16án született Bosco Szent János szegény családban. Kétéves volt csupán, amikor édesapja meghalt, így édesanyja
