Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 28. kedd (68. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba vételéről - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény, a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosítá... - ELNÖK: - DR. HOFFMANN RÓZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2811 Az erdélyi famunkások, kitanultak vagy nem tanultak ki egy szakmát, de értenek a fához, szeretik azt, szeretik az anyanyelvüket, és eljönnek ide vagy otthon maradnak Erdélyben, és felépítenek csodálatos házakat. Olvassák el A funtineli boszorkányt - aki esetleg nem olvasta , hogyan volt képes az az erdei ember felépíteni tiszta fából egy gyönyörű házat, amelyben utána lakni lehetett; az más kérdés, hogy tragikus életsorsok kerültek bele abba a házba. Tehát ne legyünk bürokraták! Miközben jóllehet, a minőségre figyelni kell, és a diploma mégiscsak valamiféle garanciát jelent, de ha nincs ilyen végzettségű pedagógus, akkor kihal a szakma. Szeretnék emlékeztetni arra a történetre, amely hatnyolc évvel ezelőtt volt, körülbelül inkább hat, amikor az alap fokú művészeti iskolák minősítése zajlott. Kiderült, hogy sok olyan zene- vagy művészeti tanár tanít az alapfokú művészeti iskolákban, akinek nincs megfelelő pedagógus végzettsége. És ezek közül sok olyan volt, akinek aranyérmes, ezüstérmes, bronzérmes, ne mzetközi versenyeken fellépett és dicséretet kapott tánc, zene- és egyéb tanítványai voltak. Ezek közül a tanárok közül bizony elég soknak útilaput kötöttek a talpára, merthogy nincs pedagógiai végzettsége. Azért a szakmákban, a gyakorlati életben - ilyen a sport is és a művészet is - a teljesítményt be kell tudni valahol, és nem szabad elkövetni olyan hibát, hogy aki aranyérmes generációkat nevelt fel akár a szakmában, akár sportban, akár művészetben, egy diploma hiánya miatt szélnek eresszük, miközben ór iási értéket képvisel. Én gyerekkoromban egy olyan városban nőttem fel, ahol az akkori zeneiskolában olyan ember tanította a hegedűt, akinek nem volt ilyen diplomája, raktáros volt egy gyárban, de özönlöttek hozzá a tanítványok, nem tudott annyit vállalni. Egy olyan asszony tanította a zongorát, akinek nem volt diplomája, halkan mondom, még érettségije sem volt; a szomszéd falvakból hozzá jártak zongorát tanulni. És ezek az emberek énekkart meg zenekart szerveztek, meg operaelőadásokat szerveztek, és mindm áig, akik emlékeznek rájuk - már rég a földben nyugszanak , úgy emlékeznek rá, hogy nagyon magas színvonalú volt ebben a kisvárosban a zenei élet. (12.00) Mielőtt bárki azzal vádolna meg, vagy holnap az Indexen azt olvasnám, hogy diploma nélküli zenetanár okért vagy pedagógus végzettség nélküli mesteremberekért emeltem itt szót a parlamentben, szeretném kijelenteni, hogy nem, nagyon fontosnak tartom a szakirányú végzettséget, de a kivételeket, ha bizonyították az életútjukkal, a teljesítményükkel, engedjük be ezekbe a képzésekbe, mert különben óriási veszteség éri ezeket a szakmákat. Czomba államtitkár úr említette az átjárhatóság kérdését, ami egy fontos szempont minden demokratikus rendszerben, hogy nyitott legyen, hogy ne legyenek lezárt életutak. Ugyanak kor az átjárhatóság és az adott iskolára készített program bizony nagyon sokszor szemben áll egymással. Az átjárhatóság sosem lehet vagy lesz abszolút, mert akkor annyira lecsonkított tantervek szerint kellene tanítani, amely mögött már elveszne a valódi i skola jellege. Az átjárhatóságot mindig úgy kell értelmezni, hogy a fogadó iskola is ad segítséget az átlépni kívánó diáknak, aki képes arra, hogy megteszi azokat az erőfeszítéseket, amelyek két iskola között akkor is megvannak, hogyha azonos tanterv szeri nt tanítanak, hiszen mások a szokások és mások a tanárok. A Hídprogram minősítésében korántsem értek egyet az MSZP képviselőivel. A Hídprogram a 2011ben megalkotott törvényeknek egyik nagy újítása, és egyáltalán nem zsákutcát jelent, éppen ellenkezőleg, csak olvasni kell tudni a szövegben, meg meg kell tudni nézni, hogy mi történt eddig. A zsákutca elkerülését szolgálják, azoknak a gyerekeknek kínálnak megkapaszkodási lehetőséget, akik különben kihullanának az iskolarendszerből. (Az elnöki széket dr. Hil ler István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Most ha százból csak negyvennek sikerül a Hídprogram segítségével megkapaszkodni, bocsánat, ez egy mechanikus állítás, mert nem számol azzal, hogy a Hídprogramba általában nem a legjobb képességű és a le gnagyobb szorgalmú gyerekek kerülnek, hanem nagyon sokszor olyanok, akiknek komoly tanítási, tanulási nehézségeik vannak, ezért nem várható százszázalékos eredmény. De túlzásképpen azt mondom, ha százból negyvennek sikerül, akkor ez a program már bizonyíto tta a létjogosultságát.
