Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 27. hétfő (67. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
2762 Most a napirend utáni felszólalások következnek. Ezek sorában elsőként Sallai R. Benedek képviselő úrnak adom meg a szót: „Cserdiben jártam” címmel. Parancsoljon! SALLAI R. BENEDEK ( LMP ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlé s! Tisztelt, türelemmel rendelkező Képviselőtársaim! Egy tőlem eléggé idegen témáról szeretnék beszélni, hogy egy ígéretemnek eleget tegyek. A történet része annyi, hogy a minap, olvasgatva az internetes híreket, megláttam, hogy Horváth József 27 éves fiat alember, aki a karcagi cigánytelepen született, és gyakorlatilag rettenetesen rossz körülmények között nőtt fel, nagyon rossz iskolai körülmények között kellett elindulnia, az Aranypántdíjban részesült szájüregrákkutatásainak megvalósítása miatt. Másodév es PhDhallgató a Debreceni Egyetemen, és kimagasló tudományos munkássága miatt kapta meg ezt az Aranypántdíjat. Riportok foglalkoztak azzal, hogy cigány gyermekként milyen volt átélnie azt, hogy tanulási vágy, mivel először ügyvéd, politológus vagy újság író akart lenni, eljusson odáig, hogy a Debreceni Egyetem tudományos fokozat megszerzésére irányuló iskolájában egyáltalán jelöljék és gondoljanak rá. Erről a cikkről eszembe jutott, hogy néhány héttel, talán egy hónappal ezelőtt Cserdiben jártam. Cserdibe n Bogdán László polgármester úr engem rendre utasított, amikor általában a romák kifejezést használtam. Azt mondta, hogy ne sértsem meg ezzel, beszéljek cigányságról és magyarországi cigányságról, és beszéljek arról, hogy egy cigánytelepülést vezet cigány vezetőként. Ő azt szeretné, ha annyit megtennék, hogy a magyar parlament keretein belül egyszerűen szóvá teszem azt, hogy nem érzi azt a parlamentben a jogalkotó munkában, hogy bármilyen szinten foglalkozna valaki Magyarország legnagyobb kisebbségével. Az, hogy különböző népszámlálási adatok most 250 ezres, 349 ezres vagy 500 ezres magyarországi cigány kisebbségről beszélnek, annak nincs nagy jelentősége, de az egyszerűen tény, hogy 3200 településből 2000ben cigány kisebbség lakik. Jelenleg a magyar parlam entben, legalábbis egy év alatt, amióta itt vagyok, azt hiszem, talán egyetlen alkalom volt, amikor a cigányság szóba került, erre a kisebbségi önkormányzat visszaélései, az érdekes kocsibérlési elszámolásai kapcsán került sor. Semmi másban, a kormányzati előterjesztésekben semmilyen olyan szakpolitikai irányzattal nem találkozom, amivel megnyugtathatnám ezt a Bogdán László nevezetű polgármester urat, hogy a magyar parlament az általa képviselt és a számára nagyon fontos cigány kisebbséggel foglalkozna. Azo n rágódtam, hogy mi lehet ennek az oka. Én Túrkevén nőttem fel, az egyik cigány város közelében, osztálytársaim jelentős része ilyen származású volt. Mindig az volt a rémálmom, főleg a 20022010 közötti időszakban, hogyha olyanok csinálják a magyarországi kisebbségi politikát, akik a belvárosban nőttek fel, és szociológiai tanulmányokban találkoztak a cigánysággal, vagy ha olyanok csinálnak romapolitikát, akiket esetleg gyerekkorukban megvertek és elvették a kiflijét, az két milyen szélsőséges irányba mehet ; és mennyire nem visz bennünket közelebb annak a helyzetnek a kezeléséhez, hogy Magyarország legnagyobb kisebbsége a mai napig nem rendelkezik olyan kimondott kormányzati szándékkal, hogy valaki kezelje azt a helyzetet, hogy a többségi társadalom és a kis ebbségi társadalom közötti súrlódás, együttélés és lehetőségek feloldásra kerüljenek. Azért teszem ezt szóvá, mert úgy látom a jogalkotási munka során, hogy annyi, de annyi dolog van, ami fontos a kormánynak, annyi, de annyi jogszabálytervezetet hoz ide, m ajd módosítja, majd újból módosítja, hogy hogy lehet az, hogy sem a támogatáspolitikában kormányzati döntésekkel, sem a jogszabályalkotásban nem találkozunk azzal a célkitűzéssel, hogy a Fidesznek mi erre a válasza. (22.40) Mi a jelenlegi kormányzat válasz a arra a kérdésre, hogy a cigányság rendkívül hátrányos helyzetből kell hogy meginduljon a legtöbb esetben, és az, ha egy fiatalember tudományos fokozat megszerzésére irányuló tanulmányig eljut, akkor ez egy akkora hír lesz, hogy nyilván joggal
