Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 20. hétfő (66. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik):
2596 Tájékoztatom a tisztelt képviselő urat, hogy a rendőrség továbbra is fokozott jelenléttel teljesít szolgálat ot a debreceniek nyugalma és biztonsága érdekében. Szeretnék köszönetet mondani Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának azért az együttműködésért, amelyet a debreceniek biztonsága érdekében a rendőrséggel együttműködve megtesz. Szeretném megköszönni a debreceniek türelmét, együttműködését, szolidaritását. Szeretném arra kérni a képviselő urat, hogy támogassa azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány megtesz annak érdekében, hogy ebben a nagyon fontos kérdéskörben eredményt érjünk el, nagyobb biztons ágot tudjunk szavatolni, hogy Magyarországot ne érje olyan migrációs nyomás, mint napjainkban is. Arra kérem, hogy támogassa a rendőrséget, támogassa a rendőrség költségvetését. Itt is szeretném hangsúlyozni, hogy Magyarországon van határőrség; a határőrsé gi, határrendészeti feladatot a magyar rendőrség látja el. Én szeretnék köszönetet mondani a magyar rendőrség személyi állományának, akik akár határrendészként, akár rendőrként akár a debreceniek, akár az ország más területén élő polgárok biztonsága érdeké ben mindent megtesznek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Lukács László György képviselő úr, a Jobbik képviselője: „Az egészségü gy rabszolgái: hazai körkép az ápolókról” címmel. Parancsoljon! DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY ( Jobbik ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon immár harmadik alkalommal beszélünk az ápolók helyzetéről , és tesszük ezt azért, mert az különösen fontos kérdés. Természetesen nemcsak azért, mert ezen a hétvégén, ami mögöttünk áll, és a következő hétvégén is fekete ruhában fogják felhívni a figyelmet az ápolók a magyar ápolásnak az áldatlan helyzetére, hanem tesszük azért is, mert nagyon fontos számunkra az ápolás ügyének az előrevitele. Hiszen gyakorlatilag 60 ezer olyan munkavállalóról beszélünk, akinek a jelenlegi munkakörülménye nem megfelelő. Úgyhogy az államtitkár úr figyelmébe fogom ajánlani a napirend utáni felszólalásomat, hiszen ebben minden olyan téma benne lesz, ami irányadó, és amire megoldást kell találnia a kormánynak. A WHO már 2003ban megállapította, hogy az egészségügyi emberierőforrásválság világméretű probléma. Az aktuális előrejelzések sz erint 2020ra egész Európában súlyos ápolóhiány alakulhat ki, akár kétmillió szakemberrel lehet kevesebb ezen a területen. Ennek az egyik oka az, hogy a fiatalok inkább a jó fizetést és a versenyszféra követelményeinek megfelelően folyamatos fejlődési lehe tőséget biztosító új, innovatív szakterületek felé fordulnak. A gyors technikai fejlődés iránti csodálat és elhivatottság tehát csökkentette a humán területek iránti érdeklődést, ami nagyon jól megfigyelhető többek között az egészségügyi szakokra felvételi ző diákok számának alakulásában is. Magyarországon különösen kritikus a kialakult helyzet, azonban nem kifejezetten ez az egyébként természetes jelenség indokolja azt. Számos példát fel lehet sorolni, hogy miért is nem jó ma hazánkban az egészségügyben, az on belül is ápolóként dolgozni. Ezek közül csak néhányat sorolnék fel. Annak ellenére, hogy az ápolói munka milyen szellemi és gyakran fizikai megterheléssel jár, a bérek rendkívül alacsonyak. A fizetésből a kereső személy egymaga is nehezen él meg, nemhog y még a családja. A munkakörülmények katasztrofálisak. Mivel a kórházak adóssága a beszállítók felé rendkívül magas, ezért a legalapvetőbb eszközökből is gyakran alakul ki hiány. Immár nem a kabáthoz varrjuk a gombot, hanem a beteghez, ami tavasszal egy sz ülészeten császármetszés után meg is történt. A betegek és a hozzátartozók a problémáikkal a körülmények miatt az ápolókat veszik elő, és ők azok, akik ezáltal rendkívül stresszes helyzetekbe kerülnek, pedig nyilvánvaló, hogy a minőség romlása nem a dolgoz ók hozzáállása miatt következett be, és az ápolók ugyanúgy szenvednek a létszám- és eszközhiány miatt is, mint ahogy a betegek. De ilyen problémakör például
