Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 13. hétfő (64. szám) - A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
2344 vagyunk, és Európa második legnagyobb vízhozamú folyója keresztülmegy az országon, ez teljesen nehezen kezelhető, főleg, ha figyelembe vess zük azt is, hogy a magyar gasztronómiai kínálat milyen mennyiségben tartalmaz természetes vízi halakhoz köthető halrecepteket. Tehát nyilvánvalóan ez az attitűd befolyásolja a véleményünket, amit nem szeretnék megismételni, hiszen nagyjából pártom álláspon tját mondtam el a Fenntartható fejlődés bizottságának kisebbségi álláspontjaként is. Annyit szeretnék elmondani, hogy összességében a Lehet Más a Politika mindenütt nyitott arra, hogy a fenntartható tájhasználati módok az emberek megélhetését, a helyben la kást, a természeti erőforrás helyszínén történő gazdálkodást és a megélhetést szolgálják. Ebből következik az a nézetünk, hogy a horgászati hasznosítás mellett látunk létjogosultságot a halászati hasznosításban is, viszont nagyonnagyon fontos figyelembe v enni azt, hogy hogyan alakult át Magyarország halfaunája az elmúlt 150 évben és ezen belül is az elmúlt 30 évben. Nyilvánvalóan az adventív fajok térnyerése, az, hogy gyakorlatilag a vikariáns fajok felcserélik egymást a folyóban, és faunaidegen fajok jele nnek meg az őshonost kiszorítva, helytelen halgazdálkodás és helytelen vízgazdálkodás eredménye, amiben számos lehetőség nyílna Magyarország számára. Szintén Magyar Zoltán képviselőtársam említette a fokgazdálkodást, és nyilvánvalóan az olyan tájhasználati haszonszerzési módok, mint a fokgazdálkodás lehetősége, nagyon sok más kiegészítő lehetőséget teremtenének, hiszen például a holtágak rehabilitációinak tevékenysége mellett - ami a Vásárhelyiterv továbbfejlesztése kapcsán sokszor felmerült - az ártéri gy ümölcsösök rendszerének helyreállítását, a sokkal nagyobb kapacitású vízraktározást, az alföldi vízbáziskészlet hasznosítását lehetővé tennék, amellett, hogy lehetőséget teremtenének arra, hogy a halászati hasznosítás sokkal inkább Magyarország halfaunáján ak megőrzését is szolgálni tudja. Nyilván, ha nem tudja a kormányzat ellenőrizni a halászatot, ha nincs apparátusa és nincs politikai szándék arra, hogy az ezzel kapcsolatos hasznosítás megfelelő szinten legyen végrehajtva és a jogszabályok betartatva, akk or egyszerűbb letiltani a halászokat, ugyanakkor mi inkább abba az irányba mennénk el, hogy jó lenne, ha a családok megélhetését elősegítő őshonos magyar foglalkozások fenntartására, a családi generációk megtartására a jogszabály lehetőséget teremtene. Abb an bízom, hogy Bitay államtitkár úr politikai eredményének fogja elkönyvelni a kormánypárt azt, hogy meggyőzött engem arról, hogy a teljes nem helyett egy szolidabb tartózkodás felé hajoljunk el, amivel részben tiszteletben tartjuk azon szakmai törekvéseke t, amelyeket a Földművelésügyi Minisztérium témával foglalkozó főosztályvezetője elmondott, hiszen az ő elmondása szerint hosszabb távon az ökológiai állapot javítására irányuló törekvés eszköze lenne ez a halászati törvény. (22.50) De nyilvánvalóan ennek most nem látjuk még az eszközeit, nem látjuk még, hogy ez abba az irányba mutatna. Sőt, miután nem teremti meg kellően a lehetőségeit annak, hogy a felborult halfaunánknak a helyreállítására ez a hasznosítási mód megoldást találjon, ezért jelen pillanatban szerintünk ez még ellentétes egy picit azokkal a célokkal, amit az FM elmondott. Nagyonnagyon örülnének neki, hogyha a Bitay államtitkár úr által egyeztetéseken elmondottak és a főosztályvezető úr által képviselt szakmai nézetek megvalósulnának, viszont jelen pillanatban az előttünk lévő kodifikált változata a jogszabálynak a mi véleményünk szerint egyelőre nem ezt a célt szolgálja. Abban bízunk, hogy a későbbiekben Magyarország halgazdálkodásának a helyreállítása érdekében történő törekvésekben lesz még lehetőségünk eszmét cserélni, és tudunk változtatni azon a gyakorlaton, ami jelen pillanatban a sporthorgász célú hasznosítást ilyen nagy szinten előre hozza. És miután még nyilvánvalóan a sporthorgászati hasznosításnak komoly gazdasági vonatkozásai is van nak, azért fel kell hívnom arra a figyelmet, hogy ezen gazdasági vonatkozások során a túlhasználat vagy a helytelen halgazdálkodás éppúgy meg tud valósulni, és most azt mondom, vagy arra kérem államtitkár urat, hogy figyelő szemét a kormányzat az olyan mod ellterületekre, mint a Tiszató, ahol a legkorábban kezdődött el a teljes sporthorgászati célú hasznosítás, oda emelje, mert
