Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 13. hétfő (64. szám) - Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP):
2324 ELNÖK : Köszönöm, képviselő asszony. A következő hoz zászóló Szakács László képviselő úr, MSZP. DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ ( MSZP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Picit ki fogok lógni a sorból. Először is én költségvetési szempontból szeretném elsősorban vagy első körben megvizsgálni nem ezt a javaslatot, h anem magát az alapjavaslatot, hiszen tudjuk, hogy ez a javaslat csak olyan technikai módosításokat hoz, ami a szakmában egyébként nyilvánvalóan komoly vitákat okozott, de mégis azt mondom, hogy egyfelől azt is kell látni, hogy itt egy olyan díjról beszélün k, amellyel szemben nagyon sokáig nem áll szolgáltatás. Ez akkor valójában egy adó. Ez nem más, mint egy adó, amelyet minden egyes termék után megfizetünk, hiszen már akkor is mondtuk, a költségvetés vitájában, amikor a 2015. évi költségvetést megalapozó t örvények között tárgyaltunk ennek a díjnak a megemeléséről, hogy két nagy problémánk van vele. Az egyik az, hogy egy akkora bevételhez jut az állam, hogy ha mostantól fogva az összes laboránst, állatorvost és mindenkit, aki állategészségüggyel és élelmisze regészségüggyel foglalkozik, mostantól a Nébih foglalkoztatja, akkor sem tudnak elkölteni ekkora forrást. A másik problémánk pedig az volt, hogy mi az a szolgáltatás, amit szembeállítunk azzal a díjjal, amelyet itt bevezetünk. Én a legutóbbi parlamenti vi tában, amelyre majd külön kitérnék egy gondolat erejéig, ott is azt mondtam, hogy igazából csak kellene tudjuk, hogy hol van az a 45 milliárd forint, amit ebből beszedünk, de valójában nem feltétlenül használjuk fel, hiszen 1719 százalékát használjuk az í gy beszedett összegnek azokra a nemes célokra egyébként, amelyet itt előttem képviselőtársaim is méltattak. És én úgy gondolom, hogy azok mindegyike kifejezetten jó cél, viszont akkor ennél sokkal nagyobb százalékban kellene az így beszedett összeget ugyan erre a célra fordítani, nem pedig beledobálni a nagy kalapba, ahol - nem akarok mást mondani - a jóisten sem tudja talán, hogy mi történik vele, illetve hová kerül átcsoportosításra. Amit még hiányoltunk a vitában, az az, amit mindig csak meghivatkoznak ké pviselőtársaim is és V. Németh államtitkár úr is, mi az a stratégia, amely mellett haladunk. Hol van a tudatosságra nevelés, hol van ennek akár a primer oldalon, tehát a termelő oldaláról, az értékesítő oldaláról, hol van ennek a felhasználó oldaláról az a fajta tudatosságra nevelés, amelyet látunk? Harmadrészt természetesen mi úgy gondoljuk, hogy a magyar lakosság jövedelmi viszonyai, illetve fogyasztási szokásai legalábbis nem teszik azt lehetővé, hogy ekkora díjat fizessenek meg azért, amit, én úgy gondo lom, hogy olcsóbban is el lehetne látni, no pláne úgy, hogy ez a szolgáltatás nem teljes ebben a tekintetben. (21.30) Még egy kérdés volt olyan, ami még a költségvetés vitájakor is felmerült, úgy gondolom, itt újra meg kell említeni. Azért ilyenkor mindig elgondolkozunk rajta, hogy nem a piac újraírásáról vane szó, hiszen itt nagyon nagy százalékban emelkedett az a díj, amelyet meg kellett fizetni. Azt láthattuk, hogy a piac hogyan reagált erre, és azt láthattuk, hogy ez melyeknek, mely piaci szereplőknek volt rossz, és valahogy mindig úgy adódik, hogy a kormánypártokhoz közeli bizonyos vállalkozók pedig általában a kedvezményezettjei ezeknek a jogalkotásoknak, illetve ezeknek az újabb kiszabott díjaknak vagy éppen adóként működő díjaknak. Ezért is valószín ű az, hogy ez a magyarázata annak, hogy ez miért nem kapcsolódik semmilyen közép- vagy hosszú távú stratégiához, illetve miért nem lehet erről a közép- és hosszú távú stratégiáról beszélni. És itt térnék rá a parlamenti vitára egy gondolatnak az erejéig, a hol egy nagyon érdekes vitában vehettünk részt, ahol mindenről szó volt, kivéve arról, hogy mit szed be az állam, az mennyi pénz, azt hogyan kezeli az állam, és mit ad ezért a magyar állam. Itt szó volt a hibrid hajtású autóknak a lítiumos akkumulátoráról, a hulladékkezelés XXI. századi, legújabb fejlesztésein keresztül mindenről, és itt szeretném még egyszer felhívni a parlamentnek a figyelmét, hogy én úgy
