Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 13. hétfő (64. szám) - A Magyar Honvédségnek az Iszlám Állam elnevezésű terrorszervezet elleni nemzetközi fellépésben való részvételéről szóló országgyűlési határozati javaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - SZELÉNYI ZSUZSANNA (Független):
2281 Elnök úr… - elment? Itt van? Elszaladt. Hát…! (Dr. Schiffer András: Elment!) Akkor elnézést. Akkor mondom így általában a Fidesznek, akik még itt vannak. (Hegedűs Lorántné a páholy felé mutatva: Ott van!) Szóval, az a helyzet, hogy arról, hogy mi a vél eményünk arról, hogy ez mennyire politikai kérdés és belpolitikai kérdés és mennyire nem, nem minket kell megkérdezni. Tisztességes kormány, tisztességes politikai erő - ami egyébként a múltban is úgy volt - úgy kezdi egy ilyen ügyben, hogy leül azokkal az ellenzéki pártokkal, és maximálisan tájékoztatja őket erről a kérdésről, akiknek a szavazatára a későbbiekben esetlegesen számít. Ez így volt a múltban is. Nem a Magyar Nemzetben jelenik meg egy hónappal korábban, hogy a kormány mit akar vagy mit nem akar , és ez világosan rámutat arra, hogy itt nem felkérés volt, hanem felajánlkozás, ami egyébként azt erősíti, amit az előbb Schiffer képviselőtársam itt világosan elmondott. De miután már a vezérszónoklatban ezt a kérdést mi magunk is világosan elmondtuk, De meter Márta képviselőtársam elég egyenes és kemény mondatokat mondott ezzel kapcsolatban, nem szeretném megismételni. Egyetlenegy kérdésünk attól függetlenül a mai napig is van: ha a haderő létszámához viszonyított százalékot nézzük, mi indokolja, hogy hán y katona megy ki, és hány katonája van egy országnak? Mondják már meg nekem, hogy mi indokolja azt, hogy Magyarország a saját haderejéhez képest háromszoros létszámmal vesz ebben a misszióban részt, mint az Egyesült Államok; hogy körülbelül hatszoros létsz ámmal vesz részt, mint Kanada, hogy tizenkétszeres létszámmal vesz részt ebben a misszióban, mint Franciaország, és tizenötszörös létszámmal vesz részt, mint Németország. Utóbbi kettő egyébként olyan szempontból is érintett az ügyben, hogy saját állampolgá raik a túloldalt harcolnak nem kis számban; százas és ezres nagyságrendben vesznek részt ezeknek az országoknak az állampolgárai az Iszlám Állam oldalán önkéntesként. Tudomásunk szerint és a kormány tájékoztatása szerint Magyarországot ilyen szempontból ez az ügy nem érinti. Más szempontból igen, és az elkötelezettség szempontjából igen. De ha meg tudja nekem valaki indokolni, hogy egy német vagy egy francia szerepvállaláshoz képest tizenkétszeres erőforrással a saját erőforrásainkhoz képest nekünk miért ke ll ebben részt venni, arra azért nagyon kíváncsiak lennénk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, hogy az adott napirendi pont keretében kíváne még valaki felsz ólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. (Sallai R. Benedek: Mi kérnénk a KDNP idejét!) Jelentkezőt nem látok. Megadom a szót… (Szelényi Zsuzsanna felé:) Bocsánat, képviselő asszony! Kétperces felszólalásra nincs lehetőség. Normál időkeretbe n tudok önnek szót adni. (Közbeszólás a Jobbik soraiból.) Képviselő úr, az ülést még egyelőre én vezetem, kérem ezt tudomásul venni. A képviselő asszony nem megfelelő gombot nyomott meg. (Dr. Harangozó Tamás: Mondjon le!) Kérem, jelezze, normál időkeretben tudok önnek szót adni. A rendelkezésre álló időkerete két perc. Parancsoljon! SZELÉNYI ZSUZSANNA ( Független ): Köszönöm szépen a szót. Két percem van így is, úgy is, mindenképpen. Az Iszlám Állam elleni magyar részvételről, a beavatkozásban való részvételr ől már több alkalommal esett szó ebben a Házban, és én, mint korábban is, most is azt gondolom, hogy ez az ügy mindenekelőtt arról szól, hogy Magyarország jelen vane a világban, Magyarország olyan országnak tekintie magát, amelynek dolga az, hogy fellépj en nemzetközi ügyekben erejének megfelelő formában és módon; úgy gondoljuke, hogy a népirtás ellen Magyarországnak fel kell lépnie, úgy gondoljuke, hogy szolidaritást kell vállalnunk azokkal az országokkal, akiktől azt várjuk más esetekben, hogy mellénk álljanak. Ez esetben az európai országokra gondolok. Nem kötelezettség, hanem elkötelezettség az, ami számomra elvi alapon az ebben a beavatkozásban való részvételt alátámasztja.
