Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 31. kedd (61. szám) - A kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - BOLDOG ISTVÁN (Fidesz):
2006 tudnának róla, meg fogják nyomni a gombot, és önök tovább fogják vinni ezt a - mint említettem - sületlenséget. Egy kérdés merül még fel, az, hogy vajon tényleg hány módosítása lesz még ennek a törvénynek. Államtitkár úr, hányszor kívánják még módosítani a vasárnapi zárva tartásra vonatkozó szabályokat? Hány olyan dolgot látnak még, amin úgy érzik majd, hogy változtatni kell? Hányszor fogják átírni ezeket a szabályokat? És mennyi időnek kell még ahhoz eltelni, hogy önök észrevegyék, hogy ez, amit önök elképzeltek, ez nem jó? (22.20) Lehet, hogy kellene olvasni újságokat, ha má r nem mennek az emberek közé. Az lenne a legegyszerűbb, ha kimennének az emberek közé, és megkérdeznék az emberektől, hogy nekik mi a véleményük. Önök sajnos már egy jó ideje nem járnak az emberek között, nem beszélgetnek az emberekkel, éppen ezért nem is tudják, hogy a házon kívül, a luxusautóikon kívül mi van a világban, hogy élnek az emberek. Tehát, ha már nem mennek ki az emberek közé, akkor olvassanak újságot, nézzenek esetleg híradókat, nézzenek olyan tudósításokat, ahol elmennek a riporterek, és megk érdezik - egyébként az emberek is levonták a tapasztalatot ebből az egy hétvégéből , és elmennek például vasárnap egy templom elé, és az onnan kijövő embereket megkérdezik a vasárnapi zárva tartás ötletéről. Egy olyan embert nem találtak, aki támogatta vo lna, egyetlenegy olyan embert nem találtak, aki jót mondott volna erről a zárva tartásról, pedig olyan emberekről volt szó, akikre önök hivatkoztak, akik állítólag a KDNPhez biztos, hogy közel állnak. Bár a KDNPhez nehéz közel állni, mert egy nem létező pártról beszélünk, csak szövetségben tudnak itt ülni önökkel együtt a parlamentben most még, jelenleg, aztán meglátjuk, hogy 2018 után mi lesz. Még egyszer mondom, mi nyugodtan várhatnánk türelemmel, hogy önök saját maguk alatt lefűrészelik azt a faágat, a mivel utána le fognak esni a földre, és onnan nagyon nehezen fognak fölállni, de mi nem szeretnénk ezt megvárni, azért nem szeretnénk megvárni, mert mi nem kívánunk az emberek kárával kormányzati pozícióba kerülni. Mi fölvesszük önökkel a harcot, 2018ban meg fogjuk nyerni a választásokat, és minden olyan törvényt, mint amilyen ez a törvény is, meg fogunk változtatni úgy, hogy Magyarországnak jó legyen. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Boldog István képviselő úr, Fidesz. Parancsoljon! BOLDOG ISTVÁN ( Fidesz ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy az a javaslat, amit a vasárnapi zárva tartásról hoztunk, azt a két alapvető célt, amiért a törvényt alkottuk, még a mai napig is szolgálja. Az egyik ebből, ha jól ha llottam, akkor még 2010ben a Jobbiknak is tetszett volna, azóta nyilván a cukikampány részeként már ez nem jön be, ezért most egész mást mondanak, ez pedig az, hogy végre 25 év után a magyar tulajdonú kisvállalkozásokat, kisboltokat megsegítsük. Akárhogy is gondolják önök, azok, akik a választóik között élnek, mint én is, azok találkoznak azokkal a kisboltosokkal, akik történetesen örülnek a vasárnapi zárva tartásnak, annak, hogy a multinacionális cégek nem tudnak kinyitni vasárnap. Van olyan boltos, aki o lyan helyen nyitott boltot a törvény értelmében, ahol eddig csak nagy boltok voltak, és most ezzel fejlesztette a kereskedelmi egységeit, és kettőből három lett neki, és nagyon jól megél belőle, és ez egy magyar kiskereskedő. Tehát, hogyha önök 2010ben a magyar kiskereskedőket akarták segíteni, akkor most ezt a részét nem is értem, mert amit önök mondanak azzal, hogy majd a dolgozó döntse el, hogy majd akare vasárnap dolgozni, hát, elképzelem azt a dolgozót, akihez odamegy a Tesco főnöke, hogy hát, akkor, kedves hölgyem, uram, akkor vasárnap akare dolgozni. Nem. Jó, akkor hétfőn se kell bejönni. Körülbelül ez lesz a reakció rá. Ne haragudjanak meg, de nem életképes, amit mondanak, hogy majd a dolgozó eldönti. Az a helyzet, hogy a főnök dönti el, hogy akare dolgozni vagy nem akar, mert kereskedőt mindig fog találni.
