Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 31. kedd (61. szám) - A kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1994 témában , és az sem jó, ha önök diktálni akarnak, és mindenáron meg akarják mondani az embereknek azt, hogy mit és hogyan csináljanak. Van az embereknek saját mozgásszabadságuk is, képesek dönteni arról, hogy mit szeretnének. Önök ennek a döntésnek a lehetőségét vették el az emberektől. Nem azt, hogy kötelező legyen vasárnap elmenni vásárolni, dehogy, de hogy ne lehessen, ez a másik vége a történetnek. Tudja, államtitkár úr, rá kell bízni az emberekre, hogy ők hogyan és miképpen akarják m egoldani az életüket, akár a vásárlás tekintetében is. Önök ezt a mozgásszabadságot, ezt a döntésszabadságot vették el az emberektől. Azt is hozzá kell tennem, hogy az a kizsigerelés, amit önök csinálnak, gyakorlatilag nemcsak ennek a törvénytervezetnek a kapcsán, hanem egyéb intézkedéseik kapcsán is fogható volt. De nézzük konkrétan ezt a törvénytervezetet, ami gyakorlatilag a világörökségi helyszíneket érinti. Mondhatom, hogy osztatlan a siker; osztatlan, de idézőjelbe teszem, pejoratív értelemben osztatl an. Nem csak azért osztatlan, amit az előbb mondtam, hogy fizetéscsökkenésekkel, munkahelymegszűnésekkel, költségvetési bevételkieséssel párosul a történet, nem, nem csak ezért. Osztatlan a siker azért is, merthogy mindazt, amit önök eddig biztosítottak e tekintetben, mármint hogy a világörökségi helyszínek jó értelmű kiváltságosai voltak a történetnek, azt a március 15ei hatályt követően újra felrúgták, nem telt el két hét, és új törvényt hoztak be. Hivatkozhat ön itt bármilyen vélekedésre, tudja, olyanok ra, mint amikor Orbán itt nyilatkozik a Parlament falai között, hogy mit hallott Tarsolytól, meg mit nem hallott, és akkor kiderül, hogy még a dátumok sem érnek össze semmilyen tekintetben. Ugyanez az ön hivatkozása is az emberek vélekedéséről. Az az igazs ág, hogy önök nem az emberek véleménye alapján cselekszenek, hanem aszerint, hogy mit akarnak csinálni és mit döntöttek el, és teljesen mindegy, hogy az helyénvaló, jóe vagy nem, úgyis végigviszik a saját akaratukat. De ez nyilván majd a konzekvenciákat h ozza magával, ezt el kell majd szenvedniük. (21.30) Nézze, a turisztika és az idegenforgalom tekintetében, úgy gondolom, azt hiszem, hogy sokkal megfontoltabb döntést kellett volna önöknek hozni, mint amilyen ennek a törvénytervezetnek a keretei között meg fogalmazódik. Általában az emberek a hétvégéjüket tudják arra felhasználni, hogy adott esetben olyan attrakciókat nézzenek meg, amelyeket az idegenforgalmi fejlesztések kapcsán életre hívtunk az elmúlt évtizedekben közösen, kölcsönösen, az egész ország. Ál talában a fesztiválokat hétvégén rendezik és hétvégén látogatják. Általában a fesztiválon részt vevő emberek sokasága nem olyan tehetős emberek köréből verbuválódik, akik különkülön, egyenként és összességében, mondjuk, a vendéglátóegységeket tudják felke resni. Nem, ők a kereskedelmi egységeket keresik fel azért, hogy a rendezvények időszakában megfelelő ellátásukról gondoskodni tudjanak. Ugye, nem gondolja komolyan, hogy egy világörökségi helyszínes, attrakciós közelségben, mondjuk, egy kis „szatócsbolt” közelében jó fényt vet a településre, ha kígyózó sorok sokasága tükröződik vissza? Ugye, nem gondolja azt, hogy jót tesz azoknak a településeknek, ahol ilyen attrakciók születtek az elmúlt évtizedekben, ha ezek a kereskedelmi egységek az iparűzési adó teki ntetében kevesebbet fizetnek be? Mert hát ennek következményei is vannak. A további fejlesztésekhez szükséges önerők hiánya és sok minden egyéb más köszön vissza majd ezen települések részéről. Egy szó mint száz, önök nem imázst növelnek, hanem rombolnak. Önök széttúrják azt is, ami van. Gyakorlatilag mindezek mellett, ugyanúgy, mint általában vetten, ezen települések, ezen világörökségi idegenforgalmi helyszínek tekintetében ugyanúgy a foglalkoztatási feszültséget tovább dimenzionálják, mint egyébként másu tt az országban. Beszélhetnek önök bármilyen foglalkoztatásról, annak növekedéséről, bármilyen munkanélküliségről, annak csökkentéséről! Tudják önök is, hogy csak statisztikát csinálnak és nem valós foglalkoztatottságot. De nem akarom ezt a részét kibontan i, csak azt akarom mondani önöknek, hogy legalább arra vigyáznának, ami létező, ami működik, ami működtethető.
