Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 31. kedd (61. szám) - A Magyar Honvédségnek az Iszlám Állam elnevezésű terrorszervezet elleni nemzetközi fellépésben való részvételéről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - DEMETER MÁRTA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1904 fogadnak. Legfeljebb meglepődve nyugtázzák, hogy egy középeurópai ország, a térségben egyedüliként, messze erején és teherbíró képességén túlmutató katonai feladatot vállal magára. Vajon milyen megfontolásból ajánlkozott fel Orbán Viktor erre a kockázatos, Magyarország terrorfenyegetettségét elismerten növelő feladatra? Meghökkentő módon Orbán Viktor és kormánya a nyugati értékközösséget ért támadásra és a keresztény közösségek közötti szolidaritás szükségességére hivatkozik. Érvelésük szerint Magyarország a nyugati értékközösség része, amiből kötelezettségek is fakadnak. Most azok papolnak a nyugati értékközösség iránti elkötelezettségről, akik például az orosz agress zió idején a legkritikusabb időszakban vajmi kevés szolidaritást tanúsítottak keleti szomszédunk, Ukrajna felé. Az az Orbán Viktor beszél a nyugati értékek védelméről, aki szerint, és most szó szerint fogom idézni: „Az ideológiai központú külpolitikai vona lvezetést a félnótás országok számára találták ki az okos országok.” Aki büszkén hirdeti, hogy, szintén szó szerint fogom idézni: „Elkötöttük magunkat az ideológiai megközelítésű külpolitikától, ezért sokkal nyitottabban tudunk kapcsolatokat építeni olyan országokkal is, amelyek nem a nyugati szövetségi rendszer részét képezik.” Most az a miniszterelnök szólít fel bennünket a nyugati értékek védelmére, aki szerint a nyugati típusú demokráciák bukásra vannak ítélve, és az illiberális demokráciáké a jövő; aki olyan országokat állít példaképül, amelyek az ő megfogalmazásával élve nem nyugatiak, nem liberálisok, nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem. Szóval, az érdekalapú, pragmatikus külpolitikájára oly büszke Orbánkormány hirtelen a nyugati ért ékrend iránti elkötelezettségére hivatkozva akarja az elmúlt 25 év egyik legveszélyesebb és legköltségesebb katonai műveletébe küldeni a Magyar Honvédség katonáit. (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ráadásul ezzel koráb ban soha nem tapasztalt mértékű terrorfenyegetettségnek teszi ki Magyarországot. De hihetőe, hogy hirtelen gyökeres fordulat állt volna be Orbán Viktor külpolitikáról vallott felfogásában? Vajon hihetőe, hogy Orbán Viktort ezúttal valóban a szolidaritás eszméje vezérli? Aki figyelemmel kíséri a kormány külpolitikáját, az pontosan tudja a választ. Szó sincs semmiféle változásról. Orbán Viktor és külügyminisztere nem mondanak igazat. Egyszerűbben fogalmazva: hazudnak. Nyilvánvaló, hogy nem az emberi jogok v agy a keresztény közösségek, hanem saját önző pártpolitikai érdekeik védelme miatt ajánlkoznak oly lelkesen erre a feladatra. Orbán Viktort ugyanis egyetlen cél vezérli: le akarja halkítani a kitiltási botrányban kicsúcsosodó, egyre erőteljesebb nyugati és főként amerikai bírálatokat. Mindezt anélkül akarja elérni, hogy változtatnia kelljen a Fideszklientúra diktatórikus és korrupt hatalomgyakorlási módszerein. Az erőn felüli északiraki szerepvállalással próbálja imitálni a nyugati szövetségeseink iránti elkötelezettséget, miközben más párttal kooperálva tovább akarja folytatni a jogállam lebontását, az Európai Unióval szembeni szabadságharcot. Ráadásul ezzel párhuzamosan, ki tudja, milyen személyes megfontolásból, energiaellátás szempontjából teljesen kis zolgáltatja Magyarországot az oroszoknak. Világosan ki kell mondanunk, feltételezhetően Orbán Viktor csupán a kitiltási botrány megúszása érdekében és a kapcsolatok javítása, belpolitikai mozgástere javítása érdekében vezényelné a magyar katonákat ÉszakIr akba, és tenné ki nagyobb terrorfenyegetettségnek Magyarországot. Ugyanis a terrorfenyegetettség növekedni fog. Ugyan a sajtóban egyegy gyenge nyilatkozattal ennek élét gyengíteni próbálják, a bizottsági üléseken ezt lényegében nem cáfolták. De azt ígérik , garantálni tudják Magyarország polgárainak a biztonságát. De vajon hihetünke ezeknek az ígéreteknek azok után, hogy Orbán Viktor még a kisbefektetők megvédésére sem volt hajlandó, miközben feltehetően pontosan tudott a fideszes nagyvállalkozó brókercégé nek bedőléséről? Hogyan fogja az a Terrorelhárítási Központ garantálni a magyar polgárok biztonságát, amiben már a köztársasági elnök sem bízik? Valóban képesek leszneke azok a vezetők kezelni egy esetleges válsághelyzetet, akik két évvel ezelőtt még a má rciusi hókáoszban is kudarcot vallottak, és emberek ezreit hagyták cserben.
