Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. február 18. szerda (46. szám) - Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvénynek az Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszerrel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
170 A szakmai résszel is szeretnék röviden foglalkozni, mert azt gondolom, hogy mégiscsak ez a lényeg. Az egész világon érdeklődést váltott ki bizonyos áfaügy, bizonyos áfaü gyek, ez vitathatatlan, ezért erre választ kellett adni. Jóe a válasz, amit a kormány választott? Helyes és teljes körűe az a válasz, amit a kormány itt most a parlament elé terjesztett? Meggyőződésem szerint a lehetőségek határain belül helyes az út, am elyen elindult. Miért mondom ezt? Hiszen az alapvető vita - és ez egy jogi vita is - az, hogy vajon kelle mindent törvénnyel szabályozni, vagy helyes, ha helyet adunk annak a válaszlehetőségnek, amely egyértelműen a rendeletek világában jelenik meg. Hisze n azt kifogásolja az ellenzék - nem teljesen alaptalanul , hogy talán kései egyegy válasz éppen az áfacsalások egyegy formájára, egyegy változatára. De ezeknek a gyors válaszoknak a megadására szolgálnak azok a rendeletek, amelyekre utal a törvényterve zet, és amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy gyors válaszok érkezzenek, és e gyors válaszokkal helyes irányba tudjuk terelni azt az egyébként e pillanatban talán nem túl kedvező helyzetet, ami az áfa világában megjelenik. Azt világosan tudomásul kell ven ni, hogy mióta a világ világ, azóta az adószabályozásokkal együtt az adócsalások is jelen vannak. Ezek kormányoktól függetlenül léteznek, és a jövőben is megmaradnak. Az a kérdés, milyen mértékben. És az a kérdés, hogy megteszünke mindent annak érdekében, hogy ezek az áfacsalások ne érvényesülhessenek, hanem a lehető legszűkebb körre kerüljenek visszaszorításra. A törvény meggyőződésem szerint ebben egy helyes lépést tesz, és ez a helyes lépés éppen az, amely áttereli a felelősséget - ezt is ki kell mondan i - éppenséggel a kormány irányába. Azoknak a rendeleteknek, amelyek majd e törvény alapján megszületnek, egyértelműen nem a parlament az első számú felelőse, hanem a kormány lesz az első számú felelőse. De amióta Magyarországon felelős kormány van, a fele lős kormánynak ezt a felelősséget viselni kell. Akkor tehát azt kifogásolni, hogy a kormány átvállalja azt a lehetőséget, hogy az elkövetkezendőkben a részletes szabályok tekintetében keresi tovább azokat az utakat és módokat, amelyek az áfacsalásokat viss za tudják szorítani, meggyőződésem szerint nem a helyes irány. Végül, de nem utolsósorban szeretném elmondani, hogy azt is jól kell látni, hogy minden olyan lépés, amely az adócsalások visszaszorítását szolgálja, sajnálatos módon egyben az adminisztratív t erheket is többnyire megnöveli. Ez egyszerűen elkerülhetetlen. Ha nagyobb ellenőrzést akarok, akkor nagyobb adminisztratív terhek is jelen lesznek. Mégis azt kell mondanom, hogy ezek a terhek arányban állnak az elérhető eredménnyel, következésképpen, ha ez az arányosság fennmarad, akkor a terhek ilyen mértékű megnövelése elfogadható, elfogadható kell hogy legyen. Akkor joggal kifogásolja valaki, ha ez a teher már az ő működését zavarja, ha az ő működésének a fenntartását teszi kétségessé. De erről nincs szó . Ilyen észrevétel vagy ilyen kifogás nem hangzott el. A politikai jellegű kifogások, amelyek megpróbálják, megpróbálták tulajdonképpen a felszólalások egy jelentős részében az áfacsalások ügyét valahova visszavezetni éppen a jelenleg regnáló kormányra, ne mcsak indokolatlanok, méltánytalanok is. Hiszen teljesen világos, hogy az áfacsalások világa nem az elmúlt néhány esztendőben alakult ki, hanem sajnálatos módon valóban - és ebben osztom az egyik felszólaló véleményét - hosszú idő alatt, évtizedek alatt al akult ki; amióta áfa létezik Magyarországon, azóta új és új módszerekkel igyekeznek az áfát megkerülni és igyekeznek az áfát valamilyen módon kijátszani. Meg kell mondjam, ez egyértelműen így volt, és én ki merem jelenteni, nagyrészt olyan értelemben így i s marad, hogy a szándék bizonyos körökben fenn fog maradni és az áfacsalások irányába fog mutatni. A kormánynak tehát erre vonatkozóan a legerősebb eszközöket kell megragadnia, és ezek az eszközök az elkövetkezendő időben döntő mértékben éppen a kormányzat i szerveknél lesznek. Ezért meggyőződésem szerint az elkövetkezendő idő többek közt arról szól, hogy azok a fajta rendeletek, amelyek majd megjelennek, és amelyek kiteljesítik a jelenlegi törvényt, milyen irányba mutatnak, milyen súllyal jelennek meg, mit fognak jelenteni. Még egy végső szót azért kell mondanom. A mezőgazdaság tekintetében kétségtelenül vannak bizonyos aggályok, hiszen nem utolsósorban ezért is kértem szót. Nem vitás, hogy a
