Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 19. csütörtök (58. szám) - Az Országos Fogyatékosságügyi Programról (2015-2025.) szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - KISS LÁSZLÓ (MSZP):
1587 személy, akinek a hallásk árosodása nagyon komoly fokú volt, de jelnyelven nem beszélt, és számára gyakorlatilag elmondhatatlan volt, hogy mi történt a tárgyalóteremben; sem a bíróval, sem a perbeli felekkel nem tudott kommunikálni. Számára inkább az igazságszolgáltatás ilyen téren egy elidegenedő műfaj volt, mint hogy saját magáénak érezze az eljárást. Tehát összességében ezekre a kihívásokra vagy ezekre a pontokra kívántam az államtitkár úrnak, illetve a tisztelt Háznak felhívni a figyelmét. Én bízom benne, hogy ezek talán beépíté sre kerülnek, vagy amikor ez bármikor visszatér ide a tisztelt Ház elé, akkor erről már pozitívabb kontextusban tudunk beszélni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjából Kiss László képviselő úr következik felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr! KISS LÁSZLÓ ( MSZP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is engedjék meg, hogy azzal kezdjem, hogy nagyon örülök annak, hogy számos kormánypárti képviselő aktívan részt vesz ebben a vi tában, mert ettől egy kicsit elszoktunk, én magam is elszoktam. Azt hiszem, néhány olyan gondolattal gazdagították ezt a vitát, amelyek mindenképpen helyes, hogy itt elhangzottak. Nem feltétlenül értek ezekkel egyet, de azt gondolom, hogy egy vitának akkor van értelme, ha A meg B pont is van ebben, és szerintem is helyes az, ha mindenki, aki ezt a vitát esetleg figyelemmel kíséri, a lehető legtöbb szempontot észre tudja venni, hogy ki hogyan látja a dolgokat. Egyúttal én magam biztos, hogy nagyon örülök ann ak, hogy ez most így van, és ez most ebben a vitában így lehet. Hadd kezdjem azzal, hogy amikor elénk került ez a tervezett napirend, akkor a III. kerület választott képviselőjeként kezdeményeztem egy megbeszélést a kerületben dolgozó civil szervezetekkel, szakértőkkel, hogy átbeszéljük, ők hogyan is értékelik ezt a jelentést, általában a fogyatékosok ügyét hogyan értékelik. Önökkel ennek a beszélgetésnek az esszenciáját szeretném megosztani azzal, hogy természetesen a saját véleményemet is belemondom. Az e setleges tévedésekért én vagyok a felelős, a jó meglátások viszont a kollégáknak, a civil szervezeteknek a kiváló munkáját, áldozatos tevékenységét tükrözik. Elsőként, ha megengednek egy kritikát, elhangzott az, hogy nagyon helyes, hogy a jelentésben szó v olt arról, hogy a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény módosításának egy része megtörtént. Ám kifogásolták többen azt, hogy teljes egészében az ígért módosítási irányok nem történtek meg. Annak ellenére nem történ tek meg, mondják, hogy 2012. év végén egyébként a minisztérium - a kormányzatra általában nem jellemző módon - széles körű egyeztetéseket folytatott. Nyilvánvalóan volt arra is magyarázat, hogy miért nem került szélesebb körű jogalkotásra sor, hiszen a 201 4. év választási zűrzavara ezt elvihette, azonban több civil szervezet jelezte, hogy kívánatos lenne, ha a többletgaranciák beépítése az egyenlő hozzáférésre vonatkozóan beépülne a törvénybe. Illetve amit már számos képviselőtársam itt elmondott, és én nem részletezném ezt tovább, jó lenne, ha azok a határidők, amelyek kikerültek a jogszabályokból, vagy ha nem is azok a határidők, akkor más határidők, de visszakerülnének. Nagyon fontos arról beszélni, amit a jelentés is tartalmaz, hogy a támogató szolgáltat ás kulcsszerepet tölt be a fogyatékos személyek ellátásában, önálló életvitelük, önrendelkezési joguk biztosításában. El kell mondanom, hogy 2015ben jelentősen csökkentették a szolgáltatásra rendelkezésre álló forrásokat. Ha néhány statisztikai adatot néz ünk, akkor jól látszik, hogy míg 2011ben 338 támogató szervezet nyújtott szolgáltatást, 2012ben 276, 2013ban 275, 2014ben 269. A finanszírozás feladategységek meghatározásával valósult meg. Míg 2012ben 1,4 milliónál valamivel több feladategység finans zírozására volt lehetőség, ez 2014re 1,2 milliónál valamivel többre csökkent, és ez a helyzet idén sem változik. Természetesen a tevékenységek finanszírozásának csökkenése maga után vonta az ellátást igénybe vevők számának és az őket ellátó humán erőforrá snak a drasztikus csökkenését is. Egyes számítások szerint a legmagasabb
