Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 19. csütörtök (58. szám) - Az Országos Fogyatékosságügyi Programról (2015-2025.) szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1578 rendszeresen üléseztünk, és egy nagyon fontos találkozási pont volt, jöttek hozzánk miniszteri biztosok, jöt tek hozzánk államtitkárok is talán, de ami a legfontosabb: nagyon sok érintett ember jött, és ott első kézből tudott tájékozódni arról, hogy a kormányzati intézkedések hogyan fogják az ő életüket befolyásolni. Sajnálom, hogy ez a bizottság többet nincsen. Én most megnéztem a parlament honlapján a Népjóléti bizottság alatt működő fogyatékosügyi bizottságot, és arra kérném most itt a plenáris ülésteremben Tapolczai képviselőtársamat, hogy működjenek akkor, hívják össze az üléseket, és beszéljenek azokról a pr oblémákról, amelyek léteznek. Én ezt már nem tudom megtenni, mert ez a bizottság megszűnt, viszont azt gondolom, kell lennie egy olyan működő helynek a magyar parlamentben, ahol rendszeresen lehet konzultálni azokról a kérdésekről, amelyekről kell konzultá lnunk, kell beszélnünk. Ezt én nagyon fontosnak tartom, és kérem önt arra, hogy tegye meg azt, hogy rendszeresen üléseznek a helyett a bizottság helyett is, ami már nem létezik a magyar parlamentben. Na de vissza a konkrét számokhoz! Én akkoriban sokat küz döttem azért, hogy a foglalkoztatás és a keresetek viszonya a megváltozott munkaképességű és fogyatékossággal élő emberek körében jobb legyen. Az egyik fő kritikám az volt, hogy a rendszer szerint a napi nyolcórás foglalkoztatást ugyanolyan mértékben támog atják, mint a négyórást, ami nyilvánvalóan azt eredményezi, hogy csak részmunkaidős állásokat éri meg fenntartani a támogatásból, ebbe az irányba terelték a folyamatokat. Arról nem is beszélve, hogy a munkahelyi segítő személy bérköltségéhez és a munkahelyátalakításhoz nem járul hozzá az állam, tehát ezt a munkáltatónak magának kell kigazdálkodnia, ami egy újabb nehézség a munkáltató részéről. Én ezt alapjaiban elhibázottnak tartom, illetve - sokat beszéltem erről is - az is egy hibás elem a rendszerben, h ogy nem differenciálnak a sérültség fokában sem, illetve a végzettség tekintetében sem. Tehát ez konkrétan azt jelenti, hogy megkülönböztetik a tranzit, illetve a tartós foglalkoztatást, nincsen köztes kategória, holott nyilvánvaló, hogy a sérültség foka s zerint eltérnek a foglalkoztatással járó költségek. A másik az - ezzel kapcsolatban kaptam megkereséseket még anno , hogy a támogatás mértéke a végzettség szerint sem differenciál, vagyis a felsőfokú végzettséget igénylő munkakörökben dolgozó fogyatékos s zemély foglalkoztatásának támogatása most már egyharmaddal kevesebb, mint korábban volt. Kíváncsian várom, hogy ezzel kapcsolatban kapoke információkat, hogy vane valami érdemi előrehaladás, merthogy én azt láttam és ilyen visszajelzéseket kapok, hogy az új rendszer egyértelműen az alacsony végzettségű, kisebb fokú egészségkárosodással vagy fogyatékossággal bíró személyek alacsony óraszámban való foglalkoztatására ösztönzi a munkáltatókat. Épp ezért lett volna fontos az, hogy a foglalkoztatottak átlagos b érére vonatkozó adatokat is megismerhessük ebben az anyagban, mert a kereseti viszonyok, azt gondolom, nagyban árnyalják azt a képet, ami szerint tovább tudunk ezen a témán dolgozni a következőkben, mert ezek most meglehetősen siralmasak. Ha továbbmegyünk a program pontjain, akkor még meg kell állnunk a szociális ellátásoknál. Az elmúlt ciklusnak az egyik legdurvább átalakítása a rokkantnyugdíjrendszer megszüntetése volt. Gyakorlatilag ez nem szerepel a programban, holott, azt gondolom, ez egy olyan pont, a mi nagyon sokunkat megrázott, és azt gondolom, a mai napig nem heverte ki ez az ország azt, hogy önök ezt megtették. Ami történt, az az, hogy minden átmenet nélkül embereket megfosztottak a nyugdíjaktól, a kiérdemelt nyugdíjuktól, több százezer embert elte reltek kényszerfelülvizsgálatra. A korábbinak a töredékére csökkent az ellátás, és kikerültek ők a munkaerőpiacra, ahol még a nem fogyatékossággal élő ép embereknek is nehéz megállni a helyüket. Én azt gondolom, ha tíz évre csinálunk egy fogyatékosügyi st ratégiát, akkor elvárható lett volna az, hogy leírják benne, hogy most hogyan állnak ezek a számok, tehát hány ember részesül ma ellátásban, mekkora összegben. Én ezt megnéztem: 406 457 személyről beszélünk, aki megváltozott munkaképességűek ellátására jog osult. Az a helyzet, hogy a 2011. decemberi adatok szerint a rokkantnyugdíj átlagos összege 73 ezer forint volt. Most a 2014. márciusi összeget tudtuk megnézni, és ez 54 ezer forint volt, tehát ez nominál- és reálértéken is hatalmas csökkenés. De még rossz abb
