Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 19. csütörtök (58. szám) - Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek tevékenységéről 2013 szóló beszámoló; Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2013. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vi... - ELNÖK: - BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP):
1551 tisztelt olvasóm, mindig ott vannak az emberi sorsok.” Csak remélni tudom, hogy minden képviselőtársam elolvasta ezt a több mint 300 oldalas jelentést, és fontosnak is tartották, hogy ezt elolvassák. Ha kicsit cinikus szeretnék lenni, akkor a kormánypárti képviselőknek kötelezővé tenném, mint az iskolában a kötelező olvasmányt. Sajnálatosan látom, hogy ennek a jelentésnek a tárgyalásánál, amely alapvető jogokról szól, emberi sorso król, ahogy biztos úr idézte, és olyan emberi sorsokról, amelyek megdöbbentik az olvasót, a Népjóléti bizottságból alig vagyunk itt néhányan. Én két mondattal jellemezném a jelentést: tombol benne az őszinteség, és látlelete az ország állapotának ez a több mint 300 oldalas jelentés. Már az események bemutatásánál világossá válik, hogy mennyire fontos a hivatala és a munkatársai számára a jogvédő civil szervezetekkel való együttműködés. A kormánypárti politikusoktól eltérően a beszámoló nagyon elismerően szó l a jogvédő civil szervezetek munkájáról, és hosszasan ecseteli, elemzi a velük kiépített intenzív szakmai kapcsolatot. A jelentés, már többen elmondták előttem, öt fő területtel foglalkozik: a gyermekek jogait elemzi, nemzetiségi jogokat, az egészséges kö rnyezet védelmét, a fogyatékossággal élő személyek, illetve további, leginkább veszélyeztetett csoportok jogainak védelmét érintő ügyeket vizsgált. A hátulján található táblázatokat átnézve, Gúr képviselőtársam már elmondta, hogy 6977 esetben vizsgálódtak, és ha megnézzük a területi eloszlásokat, nagyon érdekes, hogy honnan érkeznek be a jogvédő szervezetekhez a panaszok. Ha Budapestet nézzük, 2042 esetben fordultak Budapestről, Pest megyéből 916an, és ha azt vesszük, hogy hátrányos helyzetű, szegényebb me gyékről beszélünk, akkor SzabolcsSzatmárBeregből 283 esetben fordultak, BorsodAbaújZemplén megyében 347, de ha a saját megyémet említem is, 281 esetben fordultak valamilyen jogvédő hivatalhoz, szervezethez. Nagyon tanulságos számomra, igaz, mondhatnánk azt, hogy Budapest a legnagyobb város, de láthatóan nagyon kevés az úgymond szegény megyékből jogorvoslati kérvényt benyújtó esetek száma. Azt gondolom, meg kellene vizsgálni, hogy miért is van ez. Vagy nem tudnak róla, vagy egyáltalán nem is tudnak odáig eljutni az emberek, hogy jogorvoslatot kérjenek a maguk számára. (15.10) A jelentés sokszor rámutat a veszélyeztetett társadalmi csoportok helyzetére, sokat foglalkozik - nagy örömömre - a gyermekeket érintő problémákkal és annak tapasztalataival. Megmond om őszintén, amikor legelőször elolvastam ezt a jelentést, elkezdtem jegyzetelni, és utána feladtam ezt a jegyzetelést, mert ugyanezt talán leírta volna az ember a könyv után, és volt egy olyan gondolatom, hogy meg kellene azt a parlamentben játszani, ha m ár a kormánypárti politikusok nem ülnek itt, hogy annak a néhány politikusnak, aki itt ül, elkezdeni felolvasni ezt a könyvet szóról szóra, betűről betűre. Mert tényleg látszik az, hogy a fideszes, KDNPs politikusoknak ez a jelentés nem igazán fontos; ha fontos lenne, akkor most itt ülnének velünk, és elmondanák a véleményüket erről a jelentésről. A gyermekekkel kapcsolatosan részletesen kitér a jelentés a gyermekétkeztetésben tapasztalt hiányosságokra. Erre majd külön ki fogok térni. Tö bb, gyermekeket vizsgált ügyben rámutat a jelentés a gyermekvédelmi jelzőrendszer működési problémáira, a jelzőrendszer működésével kapcsolatos visszásságokra, a jelzőrendszer együttműködésének hiányosságaira. Minden esetben el szoktuk mondani, hogy nem tu dunk előrehaladni, ha a jelzőrendszer nem jól működik. A gyermekétkeztetésnél muszáj lesz néhány idézetet felolvasnom, mert döbbenten olvastam, amikor a családbarát kormány sikertörténetként adja elő a rászoruló gyerekeknek a támogatását, hogy milyen probl émákkal találkozott a biztos a hétköznapokban. Idéznék néhány gondolatot ebből a jelentésből: „A speciális igényű gyermekek étkeztetésének megoldása nem múlhat az intézmények jóindulatán. A megoldás megtalálása az intézmények számára nem fakultatív feladat .” Ez azt jelenti, hogy nem minden esetben oldják meg az intézményekben azt a kötelező feladatot, óvodában, iskolában, amikor mondjuk, lisztérzékeny, cukorbeteg vagy akármilyen betegséggel küszködő
