Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 19. csütörtök (58. szám) - Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek tevékenységéről 2013 szóló beszámoló; Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2013. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vi... - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
1546 csak egy tételt mondok, ha már ezt a kér déskört a fókuszba helyeztük: az ápolási díj összege, amely 29 ezer forint környékén mozog ma, ha valaki fogyatékos ember ápolásáról gondoskodik, öt éve, az önök kormányzásának az időszakában változatlan összegszerűséggel bír. De most még egy olyan törvény is született, amely gyakorlatilag az önkormányzatok kényekedve szerint akár még azt a helyzetet is szülheti, hogy az ápolási díjban részesülő ember akár még az egészségügyi biztosítását sem tudja megszerezni, mert ha egy bizonyos összeg alatti ápolási dí j megállapítására kerül sor, akkor ez a helyzet áll elő. Szóval a szociális érzéketlenségükre szeretném felhívni a figyelmüket, mert ezek a kérdések zömükben és többségükben innen származtathatók. A prevencióról meg nem beszélnék, mert a prevenció tekintet ében, úgy látom, önök eléggé hátul kullognak a sorban. Nem megyek ebbe mélyebben bele, csak annyit akarok mondani, hogy nyilván több területen lenne teendőjük e tekintetben, az oktatástól kezdve a foglalkoztatáspolitikán, az egészségügyön, a szociális ellá tásrendszeren, a rehabilitáción és sok minden egyéb máson keresztül, amelyben rengeteg hiátust vélek felfedezni az önök munkásságát érintően. De nem akarok itt leragadni, ezért továbbmegyek, és azt mondom, hogy gondolják csak végig ma Magyarországon a szor ított helyzetben élő emberek sorsát. Mindenképpen a szorított helyzetben élő emberek közé sorolom azokat, akik a létminimum alatti jövedelemre tesznek szert, akik minimálbéresek, akik közfoglalkoztatottként élik az életüket, és még mondhatnék néhány kategó riát, és ezek után meg az ő gyermekeiket mindenképpen. Tudják, abban az országban, ahol a Nemzeti Adó- és Vámhivatal kimutatása szerint egy adott esztendőben, 2013ban, hogy ne kelljen keresni, 4 millió 300 ezer ember az, aki személyi jövedelemadóbevallás t tesz - ez nem azt jelenti, hogy ennyien dolgoznak egész évben, mert van, aki egy hónapot vagy kettőt dolgozik, az is személyi jövedelemadóbevallást tesz , ezek közül az emberek közül több mint 2,2 millió olyan ember van, akinek a megszerzett jövedelme nem éri el a létminimum összegét. Akkor hogy a fenébe ne találkoznánk, mondjuk, 6977 ilyen típusú üggyel, mint amivel találkoztunk? Ennek körülbelül a 2021 százaléka egyébként az, ami szociális felületű ügyként jelenik meg. Azt akarom ezzel mondani, hogy az alapvető kérdésekhez kellene tudni hozzányúlni az aktuális kormánynak, és ott lenne tennivalója, hogy ezek az ügyek ne ilyen nagyságrendet képviseljenek. De a másik oldalról meg azt mondom, hogy ezek az ügyek számukban csak a jéghegy csúcsát mutatják me g, mert ha levetítem szűkebb pátriámra vonatkoztatva a kérdést, akkor azt mondom, hogy BorsodAbaújZemplén megyét, ha jól emlékszem, 340350 ügy érintette. Magyarul, ez az összes keletkező ügynek az 5 százaléka, holott meggyőződésem és tapasztalatom, hogy a probléma tekintetében jóval bővebb lehetne azoknak az ügyeknek a száma, amelyek a 6977 ügyön belül megjelenhetnének. Csak hát minél szorítottabb feltételek közepette élik az emberek az életüket, adott esetben annál kevésbé nem a motiváltságuk, talán az ismertségük, a lehetőségük szűkül be, annál kevésbé jelennek meg ilyen értelemben az ügyek számai a megfelelő hatóságok előtt. De a lényeg, amire ki akartam térni, az, hogy a létminimum alatt élők vagy épp a minimálbéresek, a közfoglalkoztatottak és a gyer mekeik mit kell hogy megéljenek ebben a helyzetben, ebben az időszakban, amit önök hoztak a számukra: azt, hogy pont az a réteg, amely egyébként is nehéz feltételek közepette éli a mindennapjait, az, aki el kellett hogy szenvedje az elmúlt esztendőkben azt , hogy még inkább elvettek tőlük. Persze nem csodálkozom ezen, mert az önök alapvetése, alapmondása úgy fogalmazódott meg, hogy mindenki annyit ér, amennyije van. Ja, akinek meg kevés van, attól meg elvesznek! Ezt megmutatták az elmúlt öt esztendőben, hogy hogyan, milyen eszközökön keresztül. Akár direkten, akár pedig egy ilyen globális gondolkodás keretei között, bizonyos szabályozórendszerek tekintetében. Azt is hozzá kell tenni, hogy ezek a gyermekek, akik ilyen nehezebb sorsú családokban nőnek fel - és itt nem cigány meg nem cigány családokról van szó, nem, hanem nehezebb sorsú családokról , gyakorlatilag a tanulás lehetőségéhez való hozzájutás tekintetében is szorítottabb feltételek mellett vannak. Nyilván ha a tanuláshoz való hozzáférés, a tudáshoz va ló hozzáférés tekintetében szorítottabb feltételek mellett vannak, akkor az azt követő fázisban, a munka világában való részvétel
