Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 19. csütörtök (58. szám) - Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek tevékenységéről 2013 szóló beszámoló; Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2013. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vi... - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik):
1542 VÁGÓ SEBESTYÉN ( Jobbik ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Néhány ponttal én is szeretnék foglalkozni, ami a jelentésben van. Ezek majdnemhogy mind a saját szakterületemen lévő szociálpolitikát és szociál is szakpolitikát érintő kérdésekről szólnak. Az első pont, ami nagyon jelentős pont, és mostanában nagyon sokat foglalkoztam vele én is itt a parlamentben, ez a gyermekvédelmi jelzőrendszer működése Magyarországon. Nagyon sok feltárt esetet tartalmaz ez a jelentés, amelyeknek a végén azt a következtetést lehet levonni, hogy hibák vannak a gyermekvédelmi jelzőrendszer működésében. Ha az eseteket végignézem, akkor szinte mindegyik szereplőjét megtalálom a gyermekvédelmi jelzőrendszernek, akiket aztán végül a jelentés hibásnak hozott ki, rosszul működtette a gyermekvédelmi jelzőrendszert. Egyébként, ha még figyelembe vesszük azt is, hogy ez a jelentés az azóta napvilágra került borzalmasabbnál borzalmasabb eseteket nem tartalmazza, mert időben nem tartalmazhatj a, akkor elmondhatjuk azt is, akár ezzel is alátámasztva, hogy igenis, meg kell reformálni a gyermekvédelmi jelzőrendszert. Egyrészről kifinomultabb szabályozás kellene, egyértelműbbé kellene tenni a benne szereplők szerepét a különböző jogszabályokban, il letve ami még hiányzik: fokozottabb védelemre lenne szükség akár Btk.szinten is az ebben jelzőrendszerben részt vevő személyek számára. Ugyanis nagyon sokszor nem a hanyagság vagy a hivatás feladatai nem teljes körű ellátásának a következménye az, hogy je lzéssel nem élnek egyegy fellelhető vagy akár szemmel látható eset kapcsán, hanem nagyon sok esetben a félelem az, ami a jelzés hiányát motiválja. Ezt egyrészről csak úgy lehet megtenni, ha fokozottabb törvényi védelmet is kapnak az ebben részt vevő szemé lyek. Ugyanis nekik ugyanazon a területen ugyanazon ellátottakkal a következő napon, a jelzés utáni következő napon is folytatniuk kell a feladatukat. Nagyon sokszor - akár a gyermekjóléti szolgálatot, mint a jelzőrendszer részét nézzük, vagy akár a védőnő i szolgálatot is - akár arra a területre kimenve, fizikailag ott jelen léve kell ezeket a feladatokat ellátniuk és a jelzésüket megtenniük. Tehát akár erre a jelentésre is hivatkozva kérem a kormányzatot, hogy fontolja meg a jogszabályok megváltoztatását a jelzőrendszer zökkenőmentes működésének az érdekében. A másik nagy szelet, amivel foglalkozik a jelentés, az a fogyatékossággal élő személyek jogai, az ő érvényesülésük, az ő jog előtti egyenlőségük. A 2013as évről szól ez a jelentés, de foglalkozik még a 2012. január 1jén hatályban lévő törvény hatásaival is, ugyanis ezek átnyúltak a következő évre, ez a megváltozott munkaképességű személyekről szóló törvény, ami egy csapással eltörölte a rokkantnyugdíjakat. Több konkrét esettel is alátámaszthatóan bizo nyítható, hogy hibásan törölte el egy csapásra ezt az intézményt. Úgy vezetett be egy másikat, hogy eleve már valószínűleg a tervezetben is az szerepelt, hogy egy részét ezeknek a rokkantnyugdíjban részesülőknek ki kell zárni az ellátásból, még abban az es etben is, ha akár a szakma szabályait figyelembe vesszük, akár orvosi szempontból nézzük, akár a társadalmi szolidaritás jegyében is nézzük, vannak olyan emberek, akik úgy szorultak ki ellátásokból, hogy arra méltatlanok voltak, mármint a kiszorításra mélt atlanok volt, és igenis, az egészségügyi vagy mentális állapotuk következtében jártak volna nekik azok a bizonyos ellátások. Foglalkozik a jelentés a felülvizsgálatok sokszor jogsértő mivoltával is, és nagyon sokszor ezeknek a jogsértő mivoltoknak a követk eztében szorultak ki arra rászoruló emberek bizonyos ellátásokból. A fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatása területén is megfogalmaz kritikákat a jelentés, amelyek egyébként még mindig időszerűek, magában a rendszerben azóta nem történtek változások. Kiemeli azt a jelentés, hogy a rehabilitációs hozzájárulás emelése, vagyis annak az idézőjelben vett büntetési tételnek az emelése, ami azokat a foglalkoztatókat, munkáltatókat sújtja, akik megfelelő arányban nem foglalkoztatnak fogyatékossággal élő szemé lyt, tehát ennek az emelése olyan szempontból talán elérte a célját, hogy a foglalkoztatási számok javultak, csak nagyon sok esetben ezek mögött tényleges munkavégzés nincs, hanem nagyon sokszor csak arról szól, hogy az a
