Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 19. csütörtök (58. szám) - Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek tevékenységéről 2013 szóló beszámoló; Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2013. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vi... - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1534 hanem egyébként egyegy ponton - gondolok itt a képmáshoz fűződő joggal kapcsolatos értelmezésre - az Alkotmánybíróságnak egyébként meglepően progresszív döntése is született a minap, viszont szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy ez egy folyamatosan sajgó seb lesz, hogy hol vannak a közszereplői kategória határai, a míg a jogalkotó, a parlament a polgári törvénykönyvben ezt rendbe nem teszi. Hiszen nem pusztán politikusokról beszélünk: vannak az úgynevezett celebritások, és vannak azok az állampolgárok, akik egész egyszerűen egy közfontosságú eseményen maguk részt ves znek, ott vannak, különböző társadalmi önszerveződések vagy éppen társasházak belső élete. Hogyan ragadjuk meg a közszereplő fogalmát? Hogyan biztosítjuk a politikai részvétel jogát úgy, hogy közben aránytalanul ne sérüljön a személyiségi jog, a magánszfér ához fűződő jog? Ami az egészséges környezethez való jogot, a jövő generációk jogait illeti, volt jó néhány bátor kezdeményezés; gondolok itt a kishantosi botránnyal, a kishantosi pályázatokkal kapcsolatos ombudsmani megszólalásra vagy a Normafatörvénnyel , a Natura 2000es terület védelmével kapcsolatos ombudsmani megszólalásra. Viszont itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy annak idején Sólyom professzor úr és a Védegylet nem véletlenül kezdeményezték a jövő nemzedékek ombudsmanjának intézményét, a mivel Magyarország úttörő szerepet vállalt az európai jogfejlődésben. Mi nem véletlenül kezdeményezzük, hogy európai szinten is szükség lenne egy jövő nemzedékek ombudsmanjára. Egész egyszerűen itt nem pusztán egy alapvető jognak a védelméről van szó, nem környezetvédelemről van szó; arról van szó, hogy a következő generációk azokat az alapvető természeti erőforrásokat, amelyekről itt Kepli kollégám is beszélt, tudjáke élvezni, marade megélhetés a Kárpátmedencében. Itt vannak viszont fájó hiányosságok; gondolok itt arra, hogy a környezet- és természetvédelmi intézményrendszer szétverése alapjogi visszásságot jelent, ha a 28/1994. alkotmánybírósági határozatra gondolunk. Lehet, hogy Demeter képviselőtársam örül annak, ami itt a termőföld körül van; szerin tem, akiknek fontosak a természeti értékek, fontos az, hogy a termőföld megmaradjon a helyi közösségek használatában, azok legfeljebb arra gondolnak, hogy megint bizonyos keményen dolgozó családoknak kedvezett a Fidesz, a Mészáros családnak és más családok nak. Egyszerűen arról van szó, hogy önök itt egy földrablási törvényt hoznak, és most jön a második felvonás: ráteszik a piszkos mancsukat a természetvédelmi területekre, kiveszik a nemzeti parkok alól (Korózs Lajos: A Hortobágyi Nemzeti Parknak vége!) , és a következő lépés az lesz - bármibe fogadok Demeter képviselőtársammal , hogy megvásárolhatóvá teszik azokat a földterületeket, amelyeket ma még az NFA kezel. Le akarják nyúlni a természeti értékeinket. És szólni kell természetesen arról is, amit szintén emlegetett Kepli képviselőtársam - főleg, hogy közeleg a víz világnapja , hogy a vízvagyon, a vízmegőrzés dolgában bőven lenne még tennivalója az alapjogi biztosnak. Itt arra gondolok, hogy amennyiben szintén folyik a természeti értékek gátlástalan kizsá kmányolása, akkor gyakorlatilag az egészséges ivóvízhez való jog illúzió lesz Magyarországon, egy olyan országban, ahol ma is van egy jó félmegyényi terület Békésben, ahol gyakorlatilag nincsen egészséges ivóvíz. (13.50) És igen, kezdeményezé seket is lehetne tenni például a fokgazdálkodás elterjesztésével kapcsolatban, hogy a vízmegtartó képességet javítani lehessen. Annyiban szállnék vitába Kepli képviselőtársammal, hogy el kell döntenie egy pártnak: vízlépcsőt akar építeni a Dunára, vagy ped ig a fokgazdálkodást támogatja. A kettő együtt nem megy. A kettő egymást bizony kizárja. Tehát ha a klíma, a víz és a termőföld dolgában nem teszünk sürgősen lépéseket, akkor egykét évtized alatt gyakorlatilag föl fogjuk zabálni azokat a természeti erőfor rásokat, amikre a megélhetést alapozni lehetne a Kárpátmedencében. Ma különösen veszélyeztetett jószág a termőföld, hiszen látható az, hogy jól körülírható gazdasági érdekcsoportok rá akarják tenni a mancsukat a termőföldvagyonra, és
