Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 19. csütörtök (58. szám) - Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek tevékenységéről 2013 szóló beszámoló; Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2013. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vi... - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1532 2013as beszámolót tárgyalunk, és azt gondolom, a dátum mellett nem kellene elmenni szó nélkül. Tudniillik a törvény azt írja elő, hogy az Országgyűlésnek a benyújtás év ében meg kell tárgyalnia ezt a beszámolót. Történt egy kezdeményezés még múlt évben a Házbizottságban, hogy az elmúlt ciklusokban, az elmúlt tíztizenöt évben annyira felsűrűsödtek azok a beszámolók, amiket nem tudott időben megtárgyalni az Országgyűlés, h ogy az Országgyűlés adjon felhatalmazást arra, hogy a bizottságok teljesítsék ezt a kötelességet. Az LMP egyetlen pártként következetesen azt képviseli, hogy ez nincsen rendben. Azoknál az intézményeknél, ahol a törvény vagy adott esetben az Alaptörvény ma ga előírja azt, hogy az Országgyűlésnek el kell számolnia például annak, ami az Országgyűlés szerve, tehát az ombudsman, a Számvevőszék vagy Országgyűlés által alapított szervezetekről van szó, mint a médiaintézmények, ott az egy garanciális elem, hogy az Országgyűlés plenáris ülésén elhangzik a beszámoló, és a plenáris ülés szavaz róla, és nem valamikor tíz évvel később, és még csak nem is két évvel később, hanem úgy, ahogyan ezt egyébként az Alaptörvény vagy más törvények előírják. Sajnálatos módon ez mos t itt esetünkben sem áll fenn, ezért nem az ombudsmani hivatalt terheli a felelősség természetesen, de ennek a beszámolónak igazából akkor van funkciója, ha az alkotmányos rendelkezéseknek megfelelően, a benyújtás évében kerül sorra. Hiszen annyi minden má s esemény történt azóta, egy ombudsmanváltás is volt 2013ban, tehát egészen más ma már az optikája a 2013. év ombudsmani tevékenységének, hogy sok tekintetben ez az egész vita funkcióját veszíti. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt én a beszámoló részleteibe b elemennék, azért két elemre, ami sajátosan keretezi a megváltozott ombudsmani rendszert, kénytelen vagyok kitérni. Az egyik. Az alkotmányozási vitában is az LMP végig azt az álláspontot képviselte, hogy a szakombudsmani rendszert nemcsak hogy fönn kellene tartani, de még tovább kellene finomítani, tehát újabb külön biztosokra lenne szükség. Például azért, mert éppen az elmúlt hetek bizonyítják azt, hogy milyen nagy szükség lett volna az elmúlt tíz évben arra, hogy legyen egy fogyasztóvédelmi ombudsmanja Mag yarországnak; lehet, hogy jó néhány betétes ma is a pénzénél lenne, lehet, hogy jó néhány devizahitelkárosult még ma is a lakásában lakhatna, hogyha már tíz évvel ezelőtt működik Magyarországon egy fogyasztóvédelmi ombudsman. Nem egy kormányzati szervhez bedelegált fogyasztóvédelmi felelős, hanem a mindenkori kormányzattól független ombudsman. De ugyanígy emlegethetném azt is, hogy sokkal előrébb tartanánk, ha például a nemi esélyegyenlőség, a női jogok tekintetében vagy a gyermekjogok védelmére különbizto si intézmény létezne. Egyszerűen arról van szó, hogy azokban az országokban, ahol egy nagyon tagolt szakombudsmani rendszer van, azért jutott erre a törvényhozó, mert abban az esetben, hogyha van egy külön fogyasztóvédelmi ombudsman, van, mondjuk, egy rend észeti biztos, van, mondjuk, egy nemi esélyegyenlőségi ombudsman, akkor azok a területek, amelyek a legkitettebbek a jogsértésnek, lásd például a pénzügyi fogyasztóvédelem területét, sokkal hamarabb és sokkal hatékonyabban felszínre jönnek, mondjuk, a külö nböző pénzintézetek, brókerházak csalásai, mint abban az esetben, hogy ha van egy ilyen megaombudsmani intézmény, amelynek igazából mindennel kell egyszerre foglalkoznia. (13.40) Tehát pontosan az érzékenyítés az, ami nagyon sok országot arra visz, hogy ta golt szakombudsmani rendszere legyen, és ne egy darab ombudsman legyen, aki alá be vannak osztva ilyenolyan felelősök. A másik alapvető alkotmányossági vitánk a rendszer átrendezésénél a kormányoldallal, a kétharmados többséggel pedig az úgynevezett actio popularis intézményével kapcsolatban volt, amiről Bárándy kollégám már beszélt, nevezetesen: a nemzeti cinizmus rendszeréig minden magyar állampolgár alanyi jogon fordulhatott utolsó menedékként az Alkotmánybírósághoz. Ehhez képest az a centralizált demok rácia, amit az Alaptörvénnyel létrehozott Orbán Viktor, elvette az emberektől azt a jogot, hogy utolsó menedékként az Alkotmánybíróságot keressék fel, és - részben ahogy Kepli
