Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. február 16. hétfő (45. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP):
16 Kíváncsian várom, tisztelt képviselő úr, hogy (Az elnök ismét csenget.) a következő nyugdíjemelés összegét önök vajon megszavazzáke, az eddigieket nem sikerü lt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK : A napirend előtti felszólalások sorában Tóbiás József képviselő úr következik, az MSZP képviselőcsoportjának vezetője: „A magyar valóságról” címmel. Parancsoljon! TÓBIÁS JÓZSEF ( MSZP ): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Önök, amikor nem veszik el az idejüket a belharcok és az üzemszerű korrupció, rombolnak, és rohamosan fokozzák Magyarország létválságát. Miközben az országban több területen is krízist idéznek elő, a nemzetközi térben sem tu dnak kiszámítható, bölcs politikát képviselni, csak hintáznak, és pávatáncot lejtenek. Értékek nélkül, csak önös érdekeikre figyelve gyakorolják a hatalmat. A haza polgárainak elege van a valódi kormányzás helyetti arroganciából, a Fideszen és a kormányon belüli hatalmi belharcokból. Eljutottunk odáig, tisztelt képviselőtársaim, hogy a közbeszédet az uralja, hogy a miniszterelnököt a legjobb barátja szapulja nyilvánosan. Azért a bizonyos mondatért egy egyszerű munkásembert a rendőrökkel vitettek volna el, d e Simicskával szemben önök hallgattak. De nem hallgathatnak! Milyen ország az, ahol nyilvánosan fenyegethetik a miniszterelnököt, és a fenyegetésnek nincs következménye?! Ez az ügy bejárja az országot, és bejárta a világot is. Ez egy szégyenteljes, pénz mi atti háborúskodás, és egy ország szégyenkezik önök miatt. Az utcán, a piacon, a családi beszélgetéseken az ország sorsáról mind nagyobb aggodalommal, önökről mind nagyobb megvetéssel beszélnek a polgárok; joggal, mert önök nem értik, hogy a magyar emberek nem bírják tovább a terheiket fizetni. Elmondtam már e Ház falai között, ha nem lesznek képesek meghallani a társadalom hangját, nagy baj lehet. Önök azonban, úgy látom, a füleiket már rég bezárták, ahogy szándékaik szerint az országot is bereteszelnék. Pe dig az emberek, az utca üzen önöknek. A feszítő valóság problémái ott dübörögnek az utcai demonstrációkon, a netes fórumokon, az emberek munkahelyi és otthoni beszélgetéseiben. Mi, szocialisták halljuk ezeket a hangokat. Ők a valódi problémákról beszélnek, mi megkérdeztük az ország legelesettebb régiójában az emberi méltóságot, a munkát, kenyeret követelő méltóságmenet tagjait, miről szeretnének társadalmi párbeszédet. Ez a menet, uraim, amely az éhezőkért és a szolidaritásért régiókon át gyalogol, az elmúl t évek legnagyobb veszteségeként állapítja meg a vidéki Magyarország helyzetét. Katasztrofális állapotba vezették az egészségügyet, az oktatást, az összes közszolgáltatást. Egyetértünk azzal is, hogy tarthatatlan a magyar családok 27 százalékos adóterhe, a mit az áfával fizettetnek meg, és tűrhetetlen, hogy 4 millió 200 ezer honfitársunk immár a létminimum alatt él. És sokan úgy dolgoznak, hogy a bérük közben nem éri el a létminimumot. Gyalázatos az a munka törvénykönyve, amelyet önök alkottak, mert nem védi a munkavállalók érdekeit. Honfitársainkat arról is megkérdeztük, hogy akarnake újabb sarcot, útdíjat fizetni, és ők azt válaszolták Záhonytól Hegyeshalomig, hogy nem, nem akarnak. Nem akarnak több adóterhet maguknak, ésszerű, modern teherviselést akarnak . Tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt hét végén arra szántuk az időnket, hogy megkérdezzük Magyarország polgárait az ország több mint 160 pontján, hogy hogyan gondolkodnak saját szabadságukról, szeretnéke, ha vasárnap zárva lennének a boltok. A válasz eg yértelmű volt: nem! A honfitársaink nem szeretnék, hogy önök beleszóljanak az életükbe, felforgassák családok szokásait, és megakadályozzák őket abban, hogy megkeressék azt a bért hét nap alatt, amit önök megpróbálnak most tőlük elvenni. Nos, tisztelt képv iselőtársaim, az emberek arról beszélnek, hogy elfogadhatatlan, mind többeknek jut egyre kevesebb. Önök hozták válsághelyzetbe a magyar családokat és az országot is.
