Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 18. szerda (57. szám) - A környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - BARTOS MÓNIKA (Fidesz): - ELNÖK:
1465 azokra a termékekre tenni, amelyek nemkívánatosak a magyar fogyasztásban és fogyasztói kultúrában, amelyek a sok újra nem használható hulladékot hozzák létre, akkor más lenne a háttér. Azért nagyon fontos ez a kérdés, mert valahol valaki mindig megfizeti ezeket. Ott, ahol lakom, és pont most a képviselőtársam is itt van, kétpói hulladéklerakónak hívják azt a különböző EUs forrásokból épült hatalmas lerakót, amihez nagyon sok európai vagy nagyon sok magyarországi példa van, a tipikus példái annak, hogy milyen hihetetlen pénzekbe kerül, milyen elképesztő közforrásokat és közpénzt kell felhasználni arra, hogy olyan rendszereket hozzanak létre, amelyek utána egyébként tetézik a bajt. Az összes ilyen, ahol már létre kell hozni, gyakorlatilag úgy, ahogy elmondta államtitkár úr is, csak egy újabb és újabb problémát fog generálni. Azért fontos az, hogy ez a termékdíj jó legyen, azért kellene az, hogy ezt az egyoldalas szabályozást nyugodtan vonja vissza a kormány, és az egészet gondoljuk újra, és terjessze be nyugodtan a kormány. Nem az kell, hogy ellenzéki előterjesztésben jöjjön ide. Csak gondolja újra, hogy mik azok a termékek, amelyek olyan mennyiségű hulladékot keletkeztetnek, amik majd újabb közpénzfelhasználással, nagyonnagyon költségesen lesznek kezelhetőek. Ezt nem kezeli ez a jogszabály, és ez nem segíti azt, hogy a környezettudatosabb fogyasztói magatartás megerősödjön Magyarországon. Sokkal súlyosabb zöldadóterhekre len ne szükség a környezetet erőteljesen terhelő termékek esetében, és a teljes elhagyásra lenne szükség azoknál, amelyek fogyasztását elő szeretném segíteni. Ha az államtitkár úr úgy képzeli el a magyar jövőt, hogy lehetőség szerint minél nagyobb arányban has ználjanak az emberek újrapapírt, minél nagyobb arányban üveg- és visszaváltható flakonból fogyasszanak, és még sorolhatnám a példákat, vagy a magyar társadalom minél nagyobb része juthasson hozzá a napelemhez, hőszivattyúhoz, akkor ezeket nem szabad adózta tni, viszont súlyos adókkal kell illetni azokat, amelyek ezzel ellentétes piaci helyzetben vannak, és esetleg lépéselőnyben vannak ezekkel szemben. (16.30) Ennek a szabályozásnak ezt kellene szolgálni. Jelen gyakorlatban ellentétes a szabályozás, és nyilvá nvalóan ezért nem érezzük ezt támogathatónak. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalások következnek. Elsőnek Bartos Mónika képviselő asszonynak adok szót. Parancsoljon, képviselő asszony! BARTOS MÓNIKA ( Fide sz ): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyrészt nagyon felemelő részt venni ebben a vitában vagy hallgatni ezt a vitát, mert minden megszólaló képviselőtársam arról az elkötelezettségről ad hangot és tanúságot ad róla, ami azt jelenti, hogy fontos számára a körny ezet állapotának megóvása és a környezetkímélő berendezések, termékek elterjedése. Ugyanakkor folyamatosan azt érzem, hogy nem értjük egymást, és hogy elbeszélünk egymás mellett. Egyre inkább látom, hogy igaz államtitkár úrnak az a megjegyzése, hogy az eln evezésben lehet a hiba; tehát hogy környezetvédelmi termékdíjról beszélünk, merthogy ez az elnevezés, ahogy a termékre irányítja a fókuszt, az életciklus elejére koncentrál, ugyanakkor a szabályozás az életciklus végét szabályozza. Tehát a hulladékkezelésr ől, illetve a termékdíjköteles termékekből képződött hulladékokkal történő hulladékgazdálkodásról, hasznosításról beszél. Tehát én azt érzékelem, hogy olyan dolgokat is várnak képviselőtársaim ettől a javaslattól vagy ettől a törvénytől, ami nincs benne. Ezért gondolom azt, amit államtitkár úr mondott, hogy az elnevezésben hiba lehet. Valóban, itt realitássá válik, hiszen a vitában is olyan sok kérdés merül föl, ami persze kapcsolódik a témához, hiszen a környezetvédelemhez, környezetkíméléshez sok minden kapcsolódik, csak nem ebben a törvényben van szabályozva. Köszönöm szépen. ELNÖK :
