Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 16. hétfő (55. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP):
1164 mondatomban indokolom azt, hogy miért gondolkodtam mégis rajta , mert nem voltam jelen a Törvényalkotá si bizottság ülésén. Amiért mégis elgondolkodtam ezen, az az, hogy valójában a vita fele az én távolétemmel összefüggésben zajlott. Azért érdekes ez, mert államtitkár úr azt kérte, hogy vigyünk új elemeket ebbe a vitába. Hát, én megkísérlek akkor ilyet bel evinni. Azt, amire államtitkár úr utalt, és szeretném a lényeggel, a tartalmi kérdésekkel kezdeni, arról azt gondolom, hogy a vita jelen szakaszában is kihangsúlyozandó. (21.50) Ugyanis plenáris ülésen ezek az érvek még nem hangoztak el, csak bizottsági ül ésen, azon belül is elsősorban az Igazságügyi bizottság ülésén vitatkoztunk erről. Tisztelt Államtitkár Úr! Anélkül, hogy egyébként alávetném az érveket és ellenérveket komolyabb vizsgálatnak, már ami a Kúriától, az OBHtól és az Igazságügyi Minisztériumtó l származik, azt azért elgondolkodtatónak tartom, hogy egyáltalán érdemese ezt megtenni. Érdemese ezt megtenni akkor, amikor mind az Országos Bírósági Hivatal, mind a Kúria gyakorlatilag azt mondja ki erről a törvényjavaslatról egyszerűen fogalmazva, hog y úgy rossz, ahogy van, úgy fölösleges, ahogy van? Ha az OBH azt írja le, hogy: „A cél a javasolt jogi szabályozással nem érhető el, az számos anyagi és eljárásjogi problémát vet fel.” Szintén idézem a Kúria ominózus mondatát, ami az utolsó két és fél soro s bekezdése, és szó szerint így szól: „Összefoglalva: a javasolt szabályozást szükségtelennek, az anyagi jogszabályokkal összhangban nem állónak, alkotmányosan aggályosnak és alapvetően elhibázottnak tartjuk.” Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a jogalkalma zói szervek csúcsán álló illetékes kollégiumnak ez a véleménye, akkor azt gondolom, szükségtelen emellé más érveket tenni. Akkor valószínűleg az a helyzet, hogy azon felül, hogy a kormányzat nem egyeztetett a bíróságokkal, vagy ez az egyeztetés formális vo lt legjobb esetben is és nem tartalmi, és ha a jogalkalmazó ilyen mértékben zárkózik el ettől az új jogszabálytól, akkor azt gondolom, a kormánynak nem ellenérveket kéne keresnie, hanem ezt a javaslatot vissza kéne vonnia, és újra asztalhoz ülni, vagy lehe tséges, hogy először asztalhoz ülni a szakmai képviseletekkel, a bíróságokkal, az ügyészségekkel, az ügyvédi kamarával és más érintettekkel, hogy hogyan lehet ezt a szabályozást helyesen megfogalmazni; még akkor is, ha egyébként a célt például az OBH nem k ifogásolja, a kormányzat által megfogalmazott célt. Szóval, tisztelt államtitkár úr, én azt gondolom, hogy amikor a mérleg egyik serpenyőjében a Kúriának és az OBHnak egy ilyen véleménye fekszik, akkor teljesen mindegy, hogy mit teszünk a másikba, és én j ogász országgyűlési képviselőként sem kívánom szakmai érvelésnek alávetni ezt a javaslatot, pontosan ezért: nem érdemes, egy ilyen vélemény után nem érdemes, nem szabad. Egyetlen lehetőség van, ami ésszerű és épeszű: a kormány visszavonja ezt a javaslatot. Ami a dolog eljárási részét illeti, itt térek rá a Törvényalkotási bizottság ülésére. A Törvényalkotási bizottság tagjai nem kapták meg a minisztérium álláspontját a Kúria, illetve az OBH véleményével kapcsolatban. Elég hosszú vita zajlott arról, az állam titkár úr azt fejtette ki, hogy de az Igazságügyi bizottság tagjai megkapták. No, ez igaz, de államtitkár úr, akkor egy olyan bizottság tagjai kapták meg, amelyik bizottság már soha többet nem foglalkozott és nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Tehát ön elk üldte egy olyan bizottság tagjainak, akik elé soha többet nem kerül ez az ügy; viszont nem küldte el egy olyan bizottság tagjainak, akik elé viszont odakerül ez az ügy. És egyetlen érv volt, mondjuk úgy, ellenérv e vonatkozásban az államtitkár úrtól: az én személyem, ugyanis megmondom őszintén, én vagyok az egyetlenegy olyan ellenzéki képviselő, aki egyszerre tagja az Igazságügyi bizottságnak is meg a Törvényalkotási bizottságnak is. Speciel más közügy miatt, vagy mondjam azt, fontos magánügy miatt nem tudt am jelen lenni a bizottság ülésén. Úgy gondolom, ez nem érv, hogy én megkaptam, ezért akkor a bizottság többi tagjának is ismernie kéne ezt az álláspontot. Ugyanis lehet, hogy egy frakcióban ülök néhány képviselővel, a szocialista képviselőtársaimmal, de é n önállóan vagyok országgyűlési képviselő, nekem nem kötelességem tájékoztatni a többi képviselőt arról, hogy hozzám milyen irományok érkeznek, nem kötelességem. A kormánynak kötelessége ezt a tájékoztatást a képviselőknek, azt gondolom,
