Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 16. hétfő (55. szám) - A népesség személyi, családi és lakásviszonyainak minta alapján történő 2016. évi felméréséről szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1151 A módosító javaslatok közül felmerült itt olyan LMPs részről például, hogy a szabad identitásválasztás lehetőség ének biztosítása talán közelebb vinne ahhoz, hogy a minta eredményei pontosabbak legyenek. Én nem ezt tartom a kulcskérdésnek, bár nyilvánvaló, hogy számomra is pluszinformációt biztosít az, ha valaki a két vélt vagy valós identitása közül az egyiket erőse bbnek, a másikat gyengébbnek jelöli meg. Itt nyilvánvalóan el lehetne merülni a részletekben, és kidolgozni ennek a szabályait. A probléma pontosan az, hogy az előttünk fekvő csomag részletszabályait majd később kidolgozza helyettünk valaki, s mi most errő l sajnálatos módon nem dönthetünk. Én ezeket a részletszabályokat nagyon szívesen látnám amúgy, hiszen akkor lehetne nyugodtan áldást adni az egészre. Ugyanakkor, amikor a TAB összegző javaslata arra vonatkozik, hogy az EGTországokból jövőkre és a hontala nokra ne vonatkozzon a mérések egy bizonyos része, csak a harmadik országbeliekre, hát itt azért felmerülnek nagyon komoly kérdések. Magyarországon jelesül az szokott problémát okozni, hogy a hazánkban lévő, távolkeleti országokból származók számát, lakhe lyét, az ő diaszpórájuk összetételét nem nagyon tudjuk felmérni, felbecsülni, mert hiányoznak ehhez a hivatalos adatsorok, de azért azt látnunk kell, hogy ez a módosítás és a mögötte álló filozófia, elgondolásrendszer nemcsak azt nehezíti, hogy az EGTorsz ágokból ideérkezők összetételét, lakhatási, szociális és egyéb körülményeit mérjük, de bizony ez a filozófia mintha kizárná azt is, hogy a Magyarországról kivándoroltak tekintetében végezzünk hasonló vizsgálatokat. Hiszen azt látnunk kell, hogy az előttünk lévő mintának az eredménye használhatatlan anélkül, hogy súlyoznánk azt a kivándorolt magyarokkal és a rájuk vonatkozó adatsorral. Én például nagyon örülnék annak, ha az otthonteremtés tekintetében fontos tapasztalatokra tehetnénk szert, miért áll félmill ió ingatlan üresen Magyarországon, miközben hihetetlen lakhatási gondokkal küzdenek tanulók, fiatalok, középkorúak és idősebbek, hogyan lehetne ezt a két rendszert közelebb hozni egymáshoz. De összességében el kell mondanom, támogathatjuk ezt a javaslatot, biztos, hogy nagyon fontos, és biztos, hogy jól mérhető adatsorok, eredmények jöhetnek ki belőle, bár a minta elemszámának önmagában való növelése és az ehhez kapcsolódó 10 milliárdos nagyságrendű költségek nem biztos, hogy önmagukban eredményre vezetnek. De a hagyományos népszámlálás és mellette a mikrocenzus, ami most egy ötéves periódus mentén kiegészíti ezt az egészet, mondjuk ki, hogy kimenőben van a divatból. A fejlettebb országokban továbbvezetett adatbázisok összevetésével dolgoznak. Az általános v itában is elmondtuk, és most is el kell mondjuk, hogy nem ezt a javaslatot kell módosítani vele, de kutya kötelessége lenne a kormánynak továbbgondolni azt, amire álláspontom szerint szakmailag nyitottságot kell hogy mutasson, hogy például a gyermeket neve lők szja, személyi jövedelemadóbevallása módot adhatna arra, hogy az egyik legfontosabb társadalmi csoportról, a gyermekes családokról teljes képünk legyen. És ha mód lenne a családi adókedvezményt igénybe vevők és a családi pótlékra jogosultak adatbázis ainak az összevetésére, akkor bizony a jövedelem nélküliekről is képet nyerhetnénk, hiszen ma Magyarországon ott tartunk, hogy ezen teljes társadalmi csoportok kapcsán úgy születnek meg a költségvetési döntések, úgy születnek meg a kormányzati szakmai dönt ések, hogy összetételüket, motivációikat, társadalmicsoportdinamikájukat lényegében nem ismeri a kormányzat, ami felelőtlenség. Viszont ha kiegészítenénk ezen pluszadatbázisokkal a méréseket, nem kellene öt vagy tíz évet várni, adott esetben évenként, mi nden évben megtárgyalhatná a parlament a gyermeket nevelő családok jövedelmi helyzetéről szóló jelentést, amelyet mondjuk, az adóhatóság, a Magyar Államkincstár segítségével minden évben el lehetne készíteni, és kiegészítve azokat az adatsorokat, amelyek m éréséről itt és most ebben a vitában beszélünk, a családi adókedvezmények mértékének a megállapításakor lenne egy évente frissülő adatsorunk, amire lehetne építeni. Hatalmas felelőtlenség tíz- és százmilliárdokat elosztani úgy, hogy évenként frissülő adatb ázissal nem rendelkezik a kormányzat.
