Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 27. hétfő (21. szám) - Vágó Sebestyén (Jobbik) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Választás után már nem számítanak az ígéretek?” címmel - ELNÖK: - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik):
953 tűnt el a közéletből. Nos, a képviselő úr pontosan ugyanúgy tudja, mint én, hogy az ukrán helyzet nem feketefehér, de azért mégiscsak az a helyzet, hogy az UMDSZ a Janukovicspárt mellett exponálta magát Gajdos István személyében, a KMKSZ pedig a Porosenkopárt listáján indult, mond hatnám, exponálta magát a Porosenkopárt mellett Brenzovics elnök úr személyében. A politikai józan ész alapján azért annyit megkockáztatunk, hogy úgy tűnik, a történelem a KMKSZt igazolta. A megoldás az - és egyébként ebben teljes konszenzus van a parlam enti pártok között , hogy a hatályos ukrán törvényeknek megfelelően jöjjön létre egy magyar választási körzet, ez a politikai célunk. Ez pedig akkor lesz eredményes, hogy onnan be is hozzuk a mandátumot, ha minél inkább sikerül egybeterelni - hogy úgy mon djam - a magyarságot, hogy egységes fellépés legyen, és ez a megosztottság megszűnjön. És azt gondolom, az, hogy Gajdos István eltűnt vagy eltűnőben van - talán inkább eltűnt - a közéletből, lehetővé teszi azt, hogy a régi sérelmeken túllépve a magyarság e gységesen jelenjen meg, mert ez teszi lehetővé, hogy ha megvan a magyar körzet, azt a körzetet meg is tudjuk nyerni. És ebben kérem a képviselő úr segítségét is. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) Vág ó Sebestyén (Jobbik) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Választás után már nem számítanak az ígéretek?” címmel ELNÖK : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Vágó Sebestyén, a Jobbik képviselője, kérdést kíván feltenni az emberi erőforrások miniszter ének: „Választás után már nem számítanak az ígéretek?” címmel. Vágó Sebestyén képviselő urat illeti a szó. VÁGÓ SEBESTYÉN ( Jobbik ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A szociális munká s annyira rosszul fizetett, hogy anyagi szempontból alig különbözik attól a klienstől, akit elvileg segítenie kéne. Ez folyamatos megalázottságot, kilátástalanságot jelent a szférában dolgozóknak. Ez már csak azért is tarthatatlan, mert a közalkalmazotti i lletménytábla befagyasztása, a 13. havi illetmény elvonása, a továbbképzés után járó egyhavi illetmény elvétele, valamint az egykulcsos adó bevezetése miatt az amúgy is alacsony keresetű szociális dolgozók hatalmas reálkeresetvesztést szenvedtek el az elm últ öt évben, miközben mindennapos feladataik folyamatosan emelkedtek. Megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy az október 6ára tervezett megállapodás aláírása, amely a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete és a kormány között jött volna létre, elmaradt , helyette maradt a hitegetés és az ígérgetés. A sztrájkbizottság tevékenysége eddig sikeresnek bizonyult, hiszen az ágazatban érezhető forrongás hatására kezdő lépésként bevezették a szociális ágazati pótlékot, és megkezdődött az ágazat életpályamodelljén ek kidolgozása. Az új kormány megalakítása ugyan megakasztotta a folyamatot, de végül szeptemberben a miniszter úr kinevezte az új kormányzati tárgyalót Nyitrai Imre szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár személyében. Ki is tűzték az időpontot a megállapodás aláírására, de érdekes módon pont az önkormányzati választás előtti hétfőre, ami aztán később elmaradt. Népszerűségi elemként amúgy ezt az osztályvezetők, államtitkárok, sőt maga a miniszter úr is bevetették a szakmai konferenciákon, előadások on. Azóta eltelt pár hét, lezajlottak az önkormányzati választások, és a kijelentés okozta öröm ürömmé, az üdvrivalgás felháborodott, csalódott felhördüléssé változott. Megint azt kellett tapasztalniuk a szféra dolgozóinak, hogy csak mézesmadzagot húztak e l az orruk előtt, a megállapodás lebegtetése nem volt más, mint olcsó kampányfogás.
