Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. szeptember 15. hétfő (14. szám) - A Magyarország Kormánya és a Lengyel Köztársaság Kormánya között a kölcsönös vízumképviseletről szóló Megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DEMETER MÁRTA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
91 Tisztelt Ház! A Lengyel Köztársaság kormányával kötött kétoldalú megállapodás ratifikálása a magyarlengyel kapcsolatok aktuális helyzetének áttekinté sére is lehetőséget kell hogy teremtsen. Nem lehet elvonatkoztatni a történelemtől, amikor a magyarlengyel barátságról beszélünk. Bár ennek fényében egyértelműen üdvözlendő, hogy Orbán Viktor miniszterelnök 2010es és 2014es választási győzelmét követő e lső külföldi látogatása Varsóba vezetett, a hivatalos politikai nyilatkozatok mögött már nem teljesen felhőtlen a magyarlengyel kétoldalú kapcsolatrendszer. Martonyi János külügyminiszter idén márciusban kiemelte, hogy konkrét lépésekre van szükség a magy arlengyel kapcsolatok megerősítéséért, a kétoldalú gazdasági együttműködésben még sok lehetőség rejlik. Áder János köztársasági elnök egy nemrég rendezett lengyelmagyar üzleti fórumon leszögezte: akár büszkék is lehetnénk a két ország közötti kereskedelm i forgalomra. A számok mögé nézve viszont az látszik, hogy a csaknem 40 millió lakosú Lengyelországba kevesebb magyar áru jut el, mint az 5 milliós Szlovákiába, és ugyanannyi, mint a 10 milliós Csehországba. Az államfő ugyanakkor megjegyezte: a befektetése k terén még több a tennivaló. Az még csakcsak elfogadható, hogy a magyar cégek több mint másfél milliárd eurót fektettek be Lengyelországban, a magyarországi lengyel befektetések értéke viszont csupán a negyede ennek. Ezen pedig sürgősen változtatni kell. Előtte Komorowski lengyel köztársasági elnök is arról beszélt, hogy a válság ellenére több mint hatmilliárd eurós kereskedelmi forgalom elmarad a lehetőségektől. A jelen vízumképviseleti megállapodás mellett a kétoldalú kapcsolatrendszerben a Krakkóban m árcius 14én újra megnyitott magyar főkonzulátust lehet csak pozitív elemként említeni. Tisztelt Ház! Mi az oka annak, hogy a legmagasabb szintű találkozók, látogatások ellenére a magyarlengyel kapcsolatok eredményei elmaradnak a várakozásoktól? Az egész lengyel politikai közvélemény ugyanis egyre bírálóbb és elutasítóbb az Orbánkormánnyal, főként a kormányfő egyes lépéseivel szemben. Az oroszukrán konfliktusban és az energetikában megnyilvánuló oroszpártiságot egyre keményebben marasztalja el a lengyel politikai közvélemény és egyes lengyel politikusok is. A lengyel neheztelések fő oka, hogy a magyar kormány az ukránorosz konfliktusban és az energetikai kérdésekben nem azt a stratégiát követi, mint amit Lengyelország helyesnek tart. A kialakuló helyzet nemcsak a csúcspolitikusok közötti kapcsolatokat teheti hűvösebbé vagy akár hideggé, az negatívan hathat a regionális együttműködésre is. A visegrádi keretekben való egyeztetések több tartalmi kérdésben formálissá válhatnak. A két stratégiai kérdésben - mi nt az oroszukrán konfliktus, az emiatti uniós fellépés, illetve az energetikai stratégia egyeztetése - eddig sem volt teljesen egységes a négy kormány álláspontja. A májusi visegrádi miniszterelnöki találkozón azonban más is elrontotta a hangulatot. A job bközép lengyel kormányfőnél Orbán Viktor beiktatási beszéde verte ki a biztosítékot. A pozsonyi négyes miniszterelnöki találkozón az expozékat követő panelbeszélgetés lényegében egy mély értékellentétet tükröző TuskOrbánvitává vált. Ez azonban nem akadál yozta meg Szijjártó Péter külügyi államtitkárt, hogy magyar sikernek is nevezze Donald Tusk megválasztását az Európai Tanács elnöki posztjára. Tisztelt Ház! Tény, hogy a mostani döntés komoly jelzésekkel bír Lengyelország számára. 25 évvel a rendszerváltás és 10 évvel az uniós tagság megszerzése után az ország képes volt hiteles, minden más tagállam által elfogadható és támogatható jelöltet állítani a tanácsi elnökségért folytatott versenyben, ami hatalmas politikai és diplomáciai teljesítmény. Tusk európai értelemben vett konzervatív, míg a magyar kormánypárt egyre kínosabb a saját pártcsaládja számára is. Tusk piacbarát, feltétlen híve nemcsak az Európai Uniónak, hanem az európai értékrendnek is; a magyar miniszterelnök pedig épp keleti példák után ácsingó zik. Tusk tekintélyét és egyhangú megszavazását annak is köszönheti, hogy helyreállította hazája kapcsolatait az Európai Unióval és Németországgal; nálunk a kormány szabadcsapatai tüntettek „nem leszünk gyarmat” jelszóval Európa ellen. Tusk az oroszukrán konfliktus kapcsán arra figyelmeztette a csakis üzleti érdekeket hangoztató kollégáit, hogy a szabadságnak ára van, és ezt meg kell fizetnünk; a magyar kormányfő a nagyköveteket azzal küldte vissza a fogadó országokba, hogy csak a gyengék és ostobák követn ek értékalapú politikát.
