Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 20. hétfő (20. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - NOVÁK ELŐD (Jobbik):
885 Felvetődik a kérdés, hogy a KSH el tudja látni a feladatát, vagy nem tudja ellátni a feladatát, valós adatokat közöl nekünk hónapról hónapra, vagy folyamatosan kozmetikázza az adatoka t, és miért van szükség egy újabb szervezet létrehozására. Reméljük, hogy erre majd valamikor választ fogunk kapni a mostani kormányzattól. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő asszony. A kormány képviselője jelezte, hogy nem kíván válaszolni az elhangzottakra. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Novák Előd jobbikos képviselő úr: „Miért nem szólhat hozzá egy képviselő az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára által ötévenként benyújtott beszámo lóhoz, s mi az, ami abból kimaradt?” címmel. Megadom a szót Novák Előd képviselő úrnak öt percben. NOVÁK ELŐD ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tabudöntő beszéddel, a kormány által felemelt ügynökök megnevezésével készültem az Ors zággyűlés Kulturális bizottságában, ahol az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára ötévenkénti beszámolója került napirendre múlt hétfőn. A politikai szokásjogot azonban felrúgta a Fidesz, amikor nem engedélyezték, hogy a Jobbik álláspontját ismer tethessem a nemzeti ellenzék témafelelős szakpolitikusaként úgy is, hogy nem vagyok a bizottság tagja, de sebaj, kikerültük a tiltást, Farkas Gergely frakciótársam felolvasta ott a beszédtervemet. Most pedig - mivel plenáris ülésen egyáltalán nem kerülhet napirendire ez a beszámoló, és az időhúzást szolgáló Nemzeti Emlékezet Bizottságának tevékenysége sem - igyekszem az ÁBTL jelentését legalább egy néhány percben szóvá tenni, még ha csak most, hajnali fél három után jutunk is csak ide. A bőkezű állami támog atáson túl az elhíresült norvég alap támogatásával is élő levéltárnak élen kellene járnia az állambiztonsági múlt feltárásában, de sajnos nem ezt teszi. Az ÁBTL felhasználásával is folytatja sajnos az Orbánkormány 2010 óta az átmentett állambiztonsági múl t rehabilitációját, az egykori hivatásos állomány és az ügynökhálózat egyes tagjainak pozícióba helyezését. Kormányzati funkciót is kaphatnak, megbecsülik és kitüntetik őket. Tasnádi László egykori III/IIes főtiszt, Pintér Sándor kabinetfőnökének kinevezé se belügyi rendészeti államtitkárrá végleg kiverte a biztosítékot. Megjegyzem, Pintér Sándor nemzetbiztonsági főtanácsadója, Kocsis Kálmán vezérőrnagy a III/I. csoportfőnökhelyettese is. Már az első Orbánkormány kinevezéseinél, személyzeti politikájában, káderfejlesztési terveiben versenyelőnyt jelentett az állambiztonsági múlt. Ezt bizonyítja Martonyi János, Boros Imre, Nógrádi László, Járai Zsigmond, Kopátsy Sándor vagy Szita Károly esete. Orbán Viktor miniszterelnök máig megkülönböztetett kapcsolatot á pol Báthori és Lawrence ügynökökkel. Az előbbi egy református, az utóbbi egy katolikus püspök. Ezeket hiába vetettem ma a kormányfő szemére egy azonnali kérdésben, nem tartotta szükségesnek, hogy reagáljon rá, pedig lett volna még beszédideje a mellébeszél ő válaszában. A múlt vétkeseinek leleplezése és félreállítása helyett ma elismerés és felemelés jár. Mindegyik volt szocialista ország előbbre tart a sötét történelmi örökség kezelésében. Az 1990 utáni politikai elit visszaesően bűnös az ügynökügyek megnyu gtató törvényi rendezésének elmaradásáért. Gyarmati György, az ÁBTL főigazgatója a beszámolóban csatlakozott azon elvont fogalmakban gondolkodó akadémikusokhoz, egyetemi oktatókhoz, akik néha arra intik a kutatókat, hogy ne ügynökökben gondolkodjanak, hane m struktúrákban. Tehát semmi konkrétum, csak elvi megközelítés. Ezzel szemben a hétköznapi valóság, hogy már pontosan ismerjük az állambiztonságot működtető struktúrát a pártközponttól az Állambiztonsági Főcsoportfőnökségig, oda és vissza, de tudomásul kel lene venni, hogy nem struktúrákat, hanem ügynököket küldtek a Magyar Országgyűlésbe, az állami és végrehajtó szervezetekbe, és az emberek 24 év elteltével neveket szeretnének hallani és nem pedig struktúrákat. A múltat bevallani, bocsánatot kérni, informác iós
