Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 20. hétfő (20. szám) - A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvénynek a gyermekek és kiszolgáltatottak fokozottabb védelme érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
831 Hajlamosak vagyunk, hajlamos az ember arra, hogy jobb nem tudomást venni róla. Jobb nem észrevenni, jobb elmenni mellette, nem velem történik, nem az én közvetlen környezetemet érinti, ezért hagyjuk figyelmen kívül, nem lesz belőle konfliktusom, de nemcsak az ember, a mindennapjait élő ember, hanem adott esetben még a feladataikat ellátó, úgymond hivatalnokok is adott esetben átlépnek bizonyos k orlátokat, és szemet hunynak bizonyos dolgok felett. Ez nem jó. Ezen változtatni kell. De ez szoros korrelációban van azzal, nagyon erős az összefüggés, itt ül mögöttem Kiss László képviselőtársam, aki elmondta, hogy azok az emberek, akik gyakorlatilag aká r a gyermekvédelmi, akár a gyermekjóléti szolgálatok keretei között végzik a mindennapi tevékenységüket, ezek mennyire vannak gyakorlatilag szakmailag 1. felkészítve, 2. forintálisan, bérben, fizetésben megerősítve. Nem akarok a részletekbe menni, de előte rjesztő asszony, képviselő asszony is tudja, hogy az elmúlt esztendők, az elmúlt négyéves kurzusnak a történése nem arról szól, hogy az ezen a területen dolgozó szakemberek, mondjuk, jövedelmi pozícióbeli növekedésről tudnának számot adni, hanem sokkal ink ább reálbéri csökkenésekről. És ha az ember nehéz feladatok megoldása előtt áll, márpedig ezek nehéz feladatok, akkor, hogyha nincs meg az erkölcsi motiváción túli anyagi motiváció, akkor bizony eljuthat arra a következtetésre, hogy nem biztos, hogy neki e zt tennie, csinálnia, az összes ezzel járó feszültséget vállalnia kell. Összetett ez a probléma, mert a többszereplős léte okán nagyon sok mindenkinek van, lehet dolga ebben a történetben. A prevenció, a megelőzés a legfontosabb ebben a kérdéskörben. A meg előzés egyik lábaként nagyon fontosnak tartom azt, amiről az előbbiekben néhány gondolattal szóltam. Az pedig az, amit ma még csak a Költségvetési bizottság ismerhet. Emlékképeim szerint ők már ma látták vagy láthatták a költségvetéssel kapcsolatos előszám okat vagy konkrét számadatokat. A parlament falai között is nemsokára megismerhetjük, de ez az egyik. A prevencióhoz elengedhetetlen feltétel a forrásoknak, a pénznek a megléte ezen a területen. Hogyha van, ha a szakszolgálatokat, azokat a gyermekjóléti sz olgálatokat - ezeket értem ilyen értelemben szakszolgálatnak , gyermekjóléti, gyermekvédelmi szolgálatokat meg lehet finanszírozni, és a benne dolgozó embereket is olyan anyagi ellátással lehet párosítani, ami nem veszteséget jelent a múlthoz képest, hane m növekményt, akkor nyilván ez is segíthet a folyamatok, a dolgok alakításában. De a prevenció gyakorlatilag nemcsak ebben áll, nemcsak pénzről szól. Szerintem ilyen értelemben legalább olyan fontossággal bír az, ami a gyermekek, az érintettek felvilágosít ásának a szélesítésével, a bővítésével párosul. Igen, az, amit megint csak emlékképeim szerint Kiss László említett, hogy az iskolákban a gyermekvédelmi intézményrendszernek az újra meghonosítása, bevezetése elengedhetetlen kategória. Hogy a gyermek, hogyh a elszenved valahol ilyen sérelmeket, mint amiről szó esik, akkor valahol legyen terepe annak, hogy ezt el merje mondani. Ha nem tudja elmondani, mert nem tudja közvetlen formában megfogalmazni azt, hogy mi is történik vele, csak ráutaló a magatartása, vag y olyan kisegítő gondolatokat mond, ami a hozzáértő ember számára evidencia, akkor már közelebb vagyunk a dolgokhoz, a megoldáshoz. Mert akkor van beavatkozási lehetőség, mert akkor az intézmény, az iskolán keresztül vissza lehet fordítani a folyamatokat, és akár még egy olyan fázisba kerülést megelőzően el lehet jutni odáig, hogy a gyermek bizonyos sérelmeket már elszenvedett, de ne kerüljön olyan mély sérelmek elsajátítására, elszenvedésére sor, amelyek adott esetben irreverzibilisek, visszafordíthatatlan folyamatokat indítanak el. És hát persze hozzá kell tenni, még egyszer megismételve azt, hogy mindenkinek, akinek ezen a terepen lehetősége és szerepe van, azoknak az anyagi és az erkölcsi elismerésének a biztosítása elengedhetetlen feltétele annak, hogy egy ilyenfajta megelőzési folyamat erősödni tudjon az elkövetkezendő időszakban. És ez azért fontos, mert a megtaposott, a megtört életek nagyon nehezen tudnak kisimulni, kiegyenesedni azt követően, ha ilyen gyermekkori sérelmeket szenvednek el ezek a fiat alok. Minden bizonnyal egy életen keresztül magában hordozza azokat a sérelmeket, amelyeket gyermekként fel sem tudott dolgozni. Felnőttként már tudja, visszatekintve, hogy mi történt vele, de feldolgozni már szinte képtelen. Sérültté válnak ezek az embere k. Sérültté válnak; az meg
