Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 20. hétfő (20. szám) - A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvénynek a gyermekek és kiszolgáltatottak fokozottabb védelme érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): - ELNÖK: - KISS LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK: - KORÓZS LAJOS (MSZP):
819 egymillió gyermek! Ebből a fejlett országokban az egymilliónak körülbelül 25 százaléka j elenik meg, és rendszerint KeletKözépEurópából és KözépÁzsiából rekrutálódik az érintettek jelentős része. Na most, Magyarországon, ha megnézzük a különböző civil szervezetek jelentéseit, illetve voltak azért itt szociológiai felmérések is az elmúlt éve kben, két olyan dolog van, amire érdemes felhívni a figyelmet. Az egyik a rejtőzködés, a másik pedig, hogy mondjam, a szakemberek félrenézése, amikor nem akarnak tudomást venni a dologról. A rejtőzködésnél, persze, értem alatta az elkövetőt is, az elkövető knél az úgynevezett futtatókról van szó, a bordélyházak működtetőiről, illetve tulajdonosairól, de sajnos a gyerekek vagy az érintettek, vagy az áldozatok is, pontosabban fogalmazva, sokszor rejtőzködnek, és bizony a kliensek is nagyon gyakran. A szakember ek félrenézésénél pedig ez a „nem veszünk róla tudomást”, a hárítás rendszerint jelen van. Szeretném fölhívni a figyelmet egy olyan bírói határozatra, ahol a bíró, egyébként a közelmúltban, kijelentette, hogy ő a lelki terrort nem tartja családon belüli er őszaknak, sőt egyáltalán, a lelki terrort nem tartja erőszakos cselekedetnek. Na most, és itt többen is utaltak rá, ha az intézményrendszer oldaláról vizsgáljuk, gyakorlatilag nálunk jogszabályok szintjén többékevésbé ez rendben van. Szinte az összes inté zmény tudja, hogy mi lenne a kötelessége, csak az intézmények egyrészről nem hajlandók erről tudomást venni, nem érvényesítik a jogaikat, másrészről pedig az intézmények egymás közötti együttműködése nincs összehangolva, és ebből adódik az a mérhetetlen na gy látencia, amire Borbély Ildikó az előbb utalt. És hát persze rengeteg közhely és előítéletek tömkelege. Elég a civil szervezetek különböző konferenciájára beülni néhány órára, és hozzák az élő példákat rá, ilyeneket, hogy nem tehetünk ellene, mert hát ő ilyen, de hallottunk itt az előbb is olyat, hogy benne van a vérében. Én nem akarok eltérni természetesen, elnök úr, a tárgytól, de a nettó náci működéstől az eutanáziaprogramig lehet itt azért mondani, hogy milyen megoldási javaslatok kerülnek napvilágra . (21.20) Tulajdonképpen mi a probléma? Nem tudjuk - az előbbiekre utalva , hogy ki foglalkozik a gyermekprostitúció megelőzésével, mert lehetne hatékonyabban csinálni; nem tudjuk, hogy ki foglalkozik a felismeréssel; és nem tudjuk, hogy ki foglalkozik a kezelésével. Én a rendőrség válaszát - amelyet az előbbiekben felolvastam, illetve azon a konferencián elhangzott - borzasztó ócska válasznak tartom, mert a rendőrök rendszerint arra hivatkoznak - egyébként a mi időnkben is, amikor mi kormányoztunk, ugyane zt csinálták , hogy 14 év fölött az önkéntes szex nem büntetendő, és ezzel elintézték az egészet. Az áldozattá vált gyerekek jelentős része, pontosan tudjuk, hogy intézeti gyerek, és az intézeti gyerekek úgynevezett dossziéjában gyakorlatilag a gyerek tel jes előéletének ott kell lenni, hiszen a nevelők, a felnőttek, akik vele kell hogy foglalkozzanak, kéne hogy ismerjék, hogy mi történt a gyerek életében. Amikor rendőrségi eljárás zajlott vagy azt érvényesítettek, gyakorlatilag ezek a jegyzőkönyvek mindig hiányoztak ebből a dossziéból. Miért is? Mert a rendőrök nem akarnak vele foglalkozni. Nem akarnak vele foglalkozni, mert nekik ez nyűg a nyakukon. Szeretném megjegyezni, hogy a gyermekvédelmi törvény szerint minden 18 év alatti fiatal gyermeknek minősül, tehát ebből a szempontból a rendőrség tévesen jár el akkor, amikor azt mondja, hogy 14 év fölött gyakorlatilag mindenki azt csinál, amit akar, és ő még jegyzőkönyvet se hajlandó fölvenni. Tehát van egy olyan - hogy mondjam - rendőrszemüveg rajtuk, amelyen nem lehet kilátni 14 és 18 év között, tehát valami őrület az egész. Majd később utalok rá, hogy itt volt egy olyan nemzetközi egyezmény, amelynek Magyarország meg kéne hogy feleljen. A szexuális kizsákmányolásról feltétlenül beszélni kell. Ezek a fiatalkor úak - és itt elsősorban gyermekkorúakról is szó van , ha valamilyen intézményrendszerbe bekerülnek, és az intézményrendszeren belül a gyerekkel foglalkozni kell, akkor ott egy egyéni gondozási tervet kell készíteni. Az egyéni gondozási terv kapcsán nagyon sok mindennek ki kéne derülni, de nem derül ki, miközben pontosan tudjuk, hogy egyáltalán a prostitúcióval, a gyermekprostitúcióval kapcsolatosan
