Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 14. kedd (19. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a 2013. évi zárszámadásról - Magyarország 2013. évi költségvetése végrehajtásának ellenőr... - KISS LÁSZLÓ (MSZP):
670 Nézzünk egy újabb fejezetet, a Miniszterelnökség fejezetét! Ebben rögtön az első a Nemzetstratégiai Kutatóintézet. Ez eg y roppant érdekes kutatóintézet. Hatalmas támadások kereszttüzébe került az intézet a megalapítása pillanatában. Amikor én a parlamenti mandátumomat átvettem ebben az évben, akkor ennek a kutatóintézetnek még honlapja sem volt. Én a tudomány világából is j öttem egy kicsit. Elég fura az, hogy egy kutatóintézet, amely elvben 1,3 milliárd magyar forintból működik, nem rendelkezett ekkor még honlappal, majd’ egy éve működött, de ilyen neki nem volt. Amikor megkérdeztük a bizottsági ülésen, hogy vajon miként jut nak el az ilyen drágán megvásárolt kutatások a határon túli magyarokhoz vagy egyáltalán bárkihez, akik szeretnének a közpénzből végzett kutatásokhoz hozzájutni, akkor az volt a válasza Szász Jenőnek, ezen kutatóintézet igazgatójának, hogy hát a dolog termé szete olyan, hogy szájhagyomány nyomán terjednek ezek a kutatások, és nem kell ide honlap. Bármennyire is hegyeztem a fülemet az elmúlt évek során a békásmegyeri HÉV aluljárójában, bárhányszor is vettem részt az óbudai emberek közösségeiben, amikor meghívt ak engem tanácskozni, még senki nem mutatott nekem egy ilyen szájhagyomány nyomán terjedő dokumentációt, amely egyébként csak azért nem került 1,3 milliárd forintjába az adófizetőknek, mert a kutatóintézet még arra is képtelen volt, hogy a számolatlan magy ar forintot elköltse. (Szávay István: Több száz millió forint, 300400 millió.) Elég érdekes az, gondoljanak bele, hogy van egy olyan kutatóintézet, amely annyira inkompetens, hogy még ilyen feltételek mellett se tud pénzt költeni, de az inkompetencia ebb en az esetben viszont szerencse, hiszen bármennyire is adott volna a kormányzat pénzt a nem létező kutatásokra, egy nem létező kutatóintézetre, de hála a jó istennek, Szász Jenő e téren mutatott alkalmatlansága okán nem volt módja elkölteni, és így a magya r adófizetőknek némi pénzét azért sikerült megspórolni. Már csak a többi a kérdés, amit eleve nem kellett volna odaadni ilyen tisztázatlan körülmények között. Magával a kutatóintézet alapításával kapcsolatos feladatra előbb 100 millió forintot költöttek el . Nyilván roppant drága lehet. Annak, hogy kutatóintézetet alapítunk, olyan sok minden költsége van, ha belegondolok, hogy 100 millió simán eljön erre. Ha most jobban belegondolok, mégse tudok mondani ilyen költséget, hogy mi került ebben 100 millió forint ba, de hát biztos annyira érdekes volt ez a kutatóintézet, amely alapítás után fél évvel még honlappal sem rendelkezett, hogy feltétlenül szükség volt ezt a 100 millió forintot más tevékenységekre elkölteni. A működtetésre 1,3 milliárd forintot irányoztak elő. Ha az önök által fölöslegesen felépített stadionok árához viszonyítjuk, akkor ez valóban nem nagy pénz, de szerintem azért ebből a forrásból roppant sok szegény sorban élő magyar embernek a sorsát lehetne könnyíteni abból a négymillióból, ami a szegén ységi küszöb alatt él ebben az országban az önök tevékenységének köszönhetően. Már említettem önöknek, hogy a teljesítés minden esetben elmaradt a módosított előirányzattól. Megbeszéltük, hogy ez ebben az esetben szerencse. 2013ban a kormányhatározat túlz ott hiány eljárás megszüntetése érdekében a szükséges forrásokat a kutatóintézetből is elő kívánta teremteni, és mintegy 460 millió forint dologi kiadás zárolását rendelte el. Erre utaltam akkor, amikor azt mondtuk, hogy hála a jó istennek, hogy azért mind en pénzt az akkor még nem létező kutatóintézet nem tudott elkölteni, „csak” durván 850 millió forintba került az akkor még nem létező kutatóintézet a magyar adófizetőknek. Hogy mennyire abszurd a szituáció, hogy ezt át lehessen érezni, például december 31ére a kutatói létszám feltöltése érte el az 56 százalékot. Itt nem arról beszélünk, hogy több ezer felkészült kutatót kellett alkalmazni, akik nemzetpolitikai színtéren új kutatásokat tudnak létrehozni, hiszen ennyi nyilván nem lenne. Száz darab kutatóból sikerült 56ot december 31ig alkalmazni. Ezt azért ne érezzük nagy sikernek, egyértelmű pazarlásnak tartjuk, és egyértelmű pazarlásnak tartjuk azt, hogy ilyen jelentős mennyiségű kormányzati forrás ebbe a kutatóintézetbe belement. Semmiféle ésszerű oka ni ncs ennek, semmiféle ésszerű tevékenységet ez az intézet nem végzett.
