Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 14. kedd (19. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
578 történtek, másrészről pedig mik azok a jó gyakorlatok más egyetemeken, ahol sikerült kulturált körülmények között, megfelelő színvonalon és biztonságban megtartani a gólyatáborok at. Ha ugyanis arról beszélünk, hogy Magyarországon minőségi felsőoktatást szeretnénk létrehozni, akkor elképzelhetetlen a minőségi felsőoktatás úgy, hogy annak a kezdő időpontját megelőző három napban, amikor először találkoznak az egyetemi évfolyamtársai kkal, a leendő tanáraikkal, a felsőbb évesekkel a hallgatók, akkor nem - hogy úgy mondjam - a minőségi felsőoktatásnak megfelelő színvonalas programokon vesznek részt, hanem olyan dolgokra kényszerítik őket vagy olyan dolgokba keverednek bele, amit egyébké nt saját belátásuk szerint, saját józan eszük alapján, saját erkölcsi érzékeik szerint messziről elkerülnének, de itt olyan dalokat énekeltetnek velük, olyan közösségi - idézőjelben mondom - játékokat játszatnak velük, amit ők a saját jó ízlésük alapján ne m tennének meg, és ezek messzemessze a közös jó ízlés határain túl vannak. Ha tehát minőségi felsőoktatást szeretnék építeni, akkor a belépés küszöbe is - most nem a felvételire gondolok, hanem a gólyatáborra, ez az első lépés, amit megtesznek az egyeteme n , ez is csak minőségi lépés lehet. Ráadásul, ha ennek a teljes jellemre való kihatását nézzük, azért nyilván ez nem egy olyan három nap, ami egyszer megtörténik, lezárják, hanem nyilván amik ott zajlottak, azok a következő évekre is kihatnak. Kiki, aki volt gólyatáborban a saját idejében, nyilván emlékszik, hogy akikkel ott összekeveredett, megismerkedett, sok évig lehet, hogy azokkal fog összejárni, tehát nagyon nagy hatása van ennek az egyetemi éveken túl is. Azért, hogy elrettentsünk mindenkit ilyen és hasonló bűncselekmények elkövetésétől gólyatáboron belül és gólyatáboron kívül, ezért alkottuk meg Európa legszigorúbb büntető törvénykönyvét, amely több csoportot is védelemben részesít: a gyermekek és az idősek mellett a nők azok, akik fokozott védele mben részesülnek. Sok esetben a sérelmükre elkövetett bűncselekmények minősített esetnek minősülnek, éppen ezért sokkal szigorúbban büntetendők, mint más csoportok esetében, pontosan kihasználva, pontosan kiemelve azt, hogy a gyermekeknek, a fiatalkorúakna k, a nőknek vagy az időseknek fokozottan kitett a helyzete sok bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban. Azt is láthatjuk, hogy ezek a gólyatáborok sokszor nagyon alulszervezettek, sőt direkt ilyesfajta, az elfogadhatóság határán túli célokra vannak kihegy ezve. Nyilván sokan láttunk, hallottunk, olvastunk különböző dolgokat más országoknak, mondjuk, angol collegeoknak a beavatási szertartásairól; azok azért lehet, hogy az emberi teljesítőképességet próbára teszik, de nem az emberi méltóságot sértik; több s záz év alatt kialakult és általánosan elfogadottabb beavatási szertartások, ezek nem olyanok, amelyek ezekben az esetekben történtek, amelyek bűncselekmények egész egyszerűen szólva. A szervezetlenség, az, hogy nincsen egyegy programnak felelőse, olyan te repet teremt, amit ki tudnak használni hasonló sanda szándékkal érkezők, nem beszélve arról, hogy ha a programok direkt olyan hangulatvételűek, amelyek nyilván oldják a gátlásokat, akkor a hasonló gátlástalan emberek sokkal inkább otthonosan érezhetik magu kat ilyen környezetben. Ezért fontos, hogy akár törvénymódosítással is, sőt valószínűleg valami jogszabálynak mindenképpeni módosításával ezt a helyzetet orvosoljuk, és minden 18 éves fiatal vagy idősebb fiatal, aki oda bekerül ezekbe a gólyatáborokba, biz tonságban érezhesse magát, és a szülők biztonságérzettel engedjék el gyermekeiket. Ha ugyanis a programoknak nincs felelőse, az sem tisztázott, hogy az egyetemnek mint intézménynek áll meg a felelőssége, vagy a hallgatói önkormányzatnak, vagy az adott szem élynek; ezek sokszor elmosott, nem tisztázott kategóriák. Ha nincs meg pontosan, hogy ki a felelős, akkor nyilván mindenki sokkal jobban engedi ezeket az eseményeket elfajulni, hiszen nem érzi azt, hogy akár egyetemi vezetőként, rektorként, akár hallgatói önkormányzat vezetőjeként, akár az adott rendezvény konkrét szervezőjeként neki a későbbiekben számot kell adni a tevékenységéről vagy a mulasztásáról, és emiatt felelősségre lehet vonni az illetőt. Ezért látszódik, hogy most is az intézmények is, a hallga tói önkormányzatok is felelősséget néha vállalnak magukra, néha egymásra hárítanak, ezért szüntetik be vagy függesztik fel a hallgatói
