Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 13. hétfő (18. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
564 Nagyon fontos az állatvédelem ügye, hiszen azt gondoljuk, hogy olyan világban, amely megbecsüli a környezetét, embernek is jobb élni. Köszönjük szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP, a Jobbik és az LMP soraiból.) ELNÖK : Nagyon szépen köszönöm. A kormány képviselője jelezte már korábban, hogy nem kíván válaszolni az elhangzottakra. Most pedig napirend utáni felszólalásra jelentkezett Sallai R. Benedek képviselő úr, LMP: „Mire ment a parlagfüves 1 százalék?” címmel. Öt perc áll rendelkezésére. Parancsoljon! SALLAI R. BENEDEK ( LMP ): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Napvilágot látott a korábbi hetekben az a hír, hogy a személyi jövedelemadó 2009es felajánlásával kapcsolatban volt az a lehetőség, hogy az allergén megbetegedések megelőzésével kapcsolatban, kezelésével kapcsolatban, kutatásával kapcsolatban állampolgárok személyi jövedelemadójuk 1 százalékát ajánlhatták fel. Összességében a parlagfű és az allergén megbetegedések kérdése nagyonnagyon messzire menne, de tipikusan rámutat azokra a társadalmi problémákra, amikor az állam és a kormányzat nem tudja kezelni és nem tudja megfogni azokat a gondokat, amelyekkel nap mint nap szembesülnie kell. A parlagfű - nevéből adódóan - a parlagon jelenik meg, egy pionír faj, ami gyakorlatilag az ápolatlan, rossz tájhasználatnak és rossz tájkezelésnek az indikátorfaja, amely megjelenik mindenütt, ahol egy kis teret nyer, és ahol tud terjedni. Folyamatosan a gazdákat riogatják különböző bírságokkal, az MVH és más mezőgazdasági szakigazgatási szervek, hogy a felhagyott tarlókon megjelenő parlagfűért sok százezres bírságokat lehet kapni, miközben el kell hogy mondjuk, h ogy közterületek sokaságán nincs kezelve a parlagfű kérdése, és közutak mentén, ökológiai folyosóként terjed mindenfelé ez az allergén növény, ami milliós nagyságrendben, tehát akár másfél millió embernek jelenthet problémát nap mint nap. Az allergén megbetegedések jelentős része olyan tüneteket produkál soksok embertársuknál, amelyek nagyban rontják az életminőségét, orrfolyással, könnyezéssel, olyan tünetekkel jár, amelyek a mindennapi munkában a koncentrációt csökkentik. Ugyanakkor a ko rmányzatnak egy nagyon nagy mulasztása az elmúlt tíz évből, hogy nem történt érdemben semmi, még az sem, hogy egyáltalán tudjuk, hogy hány allergén megbetegedés van ezekre a növényekre, mennyi az olyan eset, amikor tudnánk azt, hogy konkrétan ilyen jellegű növények okoznak megbetegedéseket; nincs megfelelő humánegészségügyi vizsgálat arra, hogy mekkora számról kell beszélnünk a társadalomban; és nyilvánvalóan nincs megelőzés. Éppen ezért volt dicséretes az a törekvés, amikor lehetővé tette a magyar kormányz at, hogy 1 százalékos felajánlással mindenki a személyi jövedelemadójának 1 százalékát felajánlva rendelkezhessen arról, hogy ennek a kérdésnek a problematikáját miként is lehetne kezelni, és a társadalom mit is tegyen annak érdekében, hogy legalább forrás legyen a feltárásra és a megelőzésre. Nyilvánvalóan a kormányzat ezen intézkedése és ez a kampány azt sugallta az adózóknak, hogy a megelőzésre, a felszámolásra, ennek a témának a kutatására lesznek források. Ehelyett került napvilágra az a helyzet, hogy a Földművelésügyi Minisztérium ezeket a forrásokat gyakorlatilag elherdálta: terepjáróvásárlás, közigazgatási költségek, számítógépvásárlás, úgy, hogy minderre, a megelőzésre, a feltárásra semmiféle forrás nem fordítódott. Azért furcsa ez a helyzet, mert ugyanez a kormányzat a rákbeteg gyermekekért alapítvány esetében, amikor zászlóra tűzte, hogy majd ő rendet tesz, és gondoskodik arról, hogy minden adomány arra a célra jusson el, amire azt felajánlották, akkor nagyban lebegtette a lobogóját, hogy majd ők rendet tesznek, ugyanakkor ezt a mércét saját magára nem érzi kötelezőnek, nem érzi úgy,
