Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 13. hétfő (18. szám) - A Magyarország Kormánya és a Bahreini Királyság Kormány között a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, Manamában, 2014. február 24. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló... - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
543 És még egy kellemetlen kérdést fel kell vetnem a T/62es egyezmény ratifikálása kapcsán. A helyzet az, tisztelt Országgyűlés, hogy ennek az egyezménynek a kelte eligazít minket, hogy milyen körülmények között jött létre ez az egyezmény. Rijádban kötötték, 2014. márci us 23án. Mi történt 2014. március 23án a Szaúdarábiai Királyság fővárosában? Az történt, hogy járt ott egy kormánydelegáció, és a kormánydelegációt Orbán Viktor miniszterelnök vezette. Ez még nem is lenne annyira különösebben érdekes, de az Orbán Viktor által vezetett kormánydelegációt egy üzleti delegáció is követte. Ennek az üzleti delegációnak tagja volt Kóka János volt gazdasági miniszter, az egykori SZDSZ egykori elnöke. És ez a Kóka János nem egyszerűen Orbán Viktor üzleti delegációjának volt tagja , amikor az előttünk fekvő egyezményt megkötötték, hanem szolgálati útlevél lapult a zsebében. Gondolom, az elszámoltatás során dugták a zsebébe ezt a szolgálati útlevelet, Szijjártó Péter, ahogy a sajtóhírek erről beszámoltak. Én egyszer már itt megkérdez tem a Házban, hogy mi volt az oka annak, hogy Kóka János az elszámoltatás során szolgálati útlevelet kapott. De menjünk tovább! Kóka János ebben az üzleti delegációban egy olyan cégcsoportot, a Cellumcsoportot képviselte, amelyben érdekeltsége van Gyurcsá ny Ferencnek és Oszkó Péternek is. Tehát, ha rövidre vágjuk a dolgot, akkor úgy néz ki, hogy Orbán Viktor üzletszerzésen járt SzaúdArábiában Gyurcsány Ferenc, Kóka János és Oszkó Péter részére. Hogy gondolják ezt, államtitkár úr? És ezek után kiállnak egy választási kampányban kommunistázni, gyurcsányozni, miközben az önök miniszterelnöke azért tárgyalt SzaúdArábiában, hogy az ő cégeiknek jobb legyen. A kérdést természetesen fordítva is fel lehet tenni, hogy akkor, amikor itt diktatúráznak, orbánoznak, a kkor közben pedig elfogadják azt, hogy Orbán Viktor üzleti delegációjában újabb üzleteket szerezzenek SzaúdArábiában. De ennek a történetnek viszont van egy keményebb vonulata is. Akkor, amikor ezt az egyezményt megkötötték, a sajtóhírek szerint Magyarors zág miniszterelnöke azzal dicsekedett SzaúdArábiában - és ez nem az első ilyen eset volt, mert ugyanezt a dicsekvést megtette Japánban is , hogy Magyarország azért egy kiváló lehetőség például a szaúdi befektetők számára, mert itt alacsonyak a bérek és r ugalmas a munkaerőpiac. (18.30) Ez azt jelenti, hogy a magyar miniszterelnök, háta mögött például Kóka Jánossal és más üzletemberekkel, a magyar munkavállalók, a magyar dolgozók bérére alkudik SzaúdArábiában és más távoli országokban. Ez az egyezmény, ami látszólag egy teljesen marginális történet, valójában olyan körülmények között köttetett meg, ami jól jellemzi az önök gazdaságpolitikáját, kereskedelempolitikáját, jól jellemzi azt, hogy önök milyen Magyarországot szeretnének. Önök azt gondolják, hogy Ma gyarországot egy olyan pályára állítják, ahol végletesen kiszolgáltatják a magyar munkaerőt, lenyomják a béreket, és akkor lesz Magyarország kedvező befektetési terep szaúdi és más távoli befektetők számára. Ez azt jelenti, hogy önök csúcsra járatják azt a z elhibázott felzárkózási pályát, amire egyébként a rendszerváltás utáni kormányok Magyarországot tették. Ez a jövő oda vezet, hogy Magyarország egy összeszerelő ország, ahol éhbérért robotolnak az emberek, és semmiféle védelem nincs a munkahelyeken. Önök ezzel dicsekszenek külföldön, ezért biztatják a külföldi befektetőket, hogy jöjjenek Magyarországra. Érdemes végre felébredni! Magyarország pontosan azért került zsákutcába, mert iszonyatosan nyílt a szakadék a betelepülő külföldi tőke és a hazai kkvszekt or között. A kormányok az elmúlt negyedszázadban kizárólag Magyarország külföldi tőkevonzó képességére figyeltek, a belföldi tőkeképző képességre nem. Államtitkár úr, a helyzet az, hogy a lefelé tartó ár- és bérversenyt Magyarország nem fogja tudni megnyer ni. Mindig lesz olyan tőlünk délebbre vagy keletebbre fekvő ország, amelyik még kiszolgáltatottabbá teszi a munkaerőt, és még kevésbé figyel szociális, ökológiai rendszabályokra. Ennek a politikának az a vége, hogy végletesen kiszolgáltatják a magyar munka vállalókat, fel fogják számolni azokat az akadályokat, amelyek akár környezeti, akár szociális megfontolásokból egyébként ott állnak a nagyvállalatok előtt.
