Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 13. hétfő (18. szám) - Szávay István (Jobbik) - a külgazdasági és külügyminiszterhez - „A külgazdasági miniszter Pozsonyba utazott, de a külügyminiszter itthon maradt” címmel - ELNÖK: - SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter:
536 folytatódnak a sorozások és az ukrán menekültek magyar falvakba telepítése. A székelység zászlaját ma is üldözi a román hatalom, magyar többségű megyéket román többség ű körzetekbe való beolvasztás fenyeget, és nem halad a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügye sem. A szerb csatlakozáshoz a magyar kormány továbbra sem hajlandó semmilyen feltételt szabni, miközben Mozsor, Csúrog és Zsablya magyarjainak a k ollektív bűnösségét a mai napig nem törölték el annak ellenére, hogy erre ígéret született, mint ahogyan a szerb államfő sem kért bocsánatot délvidéki magyarok tízezreinek 194445ös lemészárlásáért. A Martonyi János és Németh Zsolt által irányított, atlan tista Külügyminisztériumtól nem túl sokat várhattak a külhoni magyarok, de szomorúan tapasztaltuk, miniszter úr, hogy ön is azon az úton indult el, amely bizony a nemzeti ügyekben megalkuvó, a párbeszéd fontosságát hangsúlyozó, de a külhoni nemzetrészek pr oblémáit sokadlagosként kezelő külpolitikát és diplomáciát folytat. Sőt, odajutottunk most már - utalva itt Kiss képviselőtársam előző kérdésére , hogy a Szocialista Párt kéri önökön számon a határozott nemzeti érdekérvényesítést és érdekképviseletet. Sze retném kérdezni, miniszter úr, hogy a szomszédos országokba kíváne ellátogatni külügyminiszterként is, illetve hogy elsődlegessé válike végre a magyar diplomácia számára a külhoni magyar közösségek érdekeinek a képviselete. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbi k soraiban.) ELNÖK : Köszönjük szépen. Szijjártó Péter miniszter úr válaszol. Miniszter úr, parancsoljon! SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Köszönöm szépen a kérdését, különös teki ntettel arra, hogy egy olyan kihívásról kérdezett, amely kétségtelenül jelen van a magyar Külügyminisztérium prioritásai között. Önnel teljes mértékben egyetértek akkor, amikor azt tudom önnek mondani, hogy számos megoldatlan kérdés, számos, nagyon fontos kihívás áll jelenleg a magyar külügyi irányítás előtt a szomszédos országokkal kapcsolatos együttműködés tekintetében, főleg, amikor az adott ország területén élő magyar nemzeti kisebbségekről van szó. Abban kérném az ön türelmét és korrektségét, hogy mond juk, három hét alatt talán ne vonjon le sommás véleményt arról, hogy ezen a területen mit sikerült elérnem. Röviden arról tudom önt tájékoztatni a pozsonyi látogatásom kapcsán - ezt egyébként megtettem Gyöngyösi képviselő úrral is, amikor ő vett részt az e lmúlt héten azon az egyeztetésen, amelyet rendszeresen folytatok a parlamentben képviselettel rendelkező pártokkal , hogy mielőtt én elmentem Pozsonyba, természetesen konzultáltam a Magyar Közösség Pártjának vezetőjével, a találkozók után pedig azonnal el látogattam hozzájuk, leültem velük, és újra konzultáltunk. Többek között az ővelük folytatott konzultáció nyomán vetettem fel a szlovák külügyminiszternek azt, hogy mi úgy látjuk, hogy az a vegyes bizottsági rendszer, amely arra lenne hivatott a két ország között, hogy a megfelelő szakmai megoldásokat kínálja a politikai döntésekhez, teljes mértékben csődöt mondott az elmúlt időszakban, ezért az MKP javaslatának megfelelően javaslatot tettem arra, hogy szervezzük át ezt a teljes vegyes bizottsági működési r endszert, mert így az égadta világon semmi értelme nincsen ennek. Nyitottságot kaptunk, Lajčák külügyminiszter úr egyébként a sajtótájékoztatón egy idevonatkozó kérdésre azt mondta, hogy ők nem akarnak több állampolgárt elveszí teni, ha tetszik, ez egy jó kiindulási alap arra, hogy valóban európai megoldást találjunk ezekre a kérdésekre, amelyek kétségtelenül jelen vannak, és amelyeket semmiképpen nem szeretnék eltagadni vagy nem tudomást venni róluk, mert ezek a legfontosabb meg oldandó kérdések közé tartoznak. Ezért azt tudom mondani önnek tisztelettel, képviselő úr, hogy kérem, kövesse figyelemmel továbbra is a szomszédos országba külügyminiszterként tett útjaimat is, és azt tudom önnek ígérni, hogy minden tárgyaláson a legfonto sabb kérdések között szerepel a helyi magyar nemzeti közösség
