Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 13. hétfő (18. szám) - Dr. Szél Bernadett (LMP) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Túl vagyunk a választásokon, most már el lehet felejteni a szociális dolgozókat?” címmel - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
532 indoklása, hogy formai problémák léptek fel, illetve vannak még tisztázandó jogi kérdések, majd újabb egyeztetésekre hívta az érdekképviseleti vezetőket, hogy magyarázkodjon. Az egyeztetés után az EMMI kiadott eg y teljesen semmitmondó közleményt, és még csak annyit sem tettek meg, hogy legalább biztosítsák a szociális és gyermekvédelmi terület dolgozóit arról, hogy még az idén a kormány elé kerül a bérrendezést is magában foglaló szociáliséletpályamodell tervezete . Semmi ígéret nincsen, csak újabb időhúzás - nyilvánvaló mondvacsinált okokra hivatkozva , ahogy ezt sajnos a minisztériumtól már megszokhattuk. Az elmúlt hónapokban én személyesen is vizsgáltam a helyzetet, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy milyen állap otok vannak. Azt is észrevettem, hogy a kormány még a 2010es programjában ígéretet tett arra, hogy a szociális és gyermekjóléti, gyermekvédelmi ágazat dolgozóit, a szociális munkásokat, a családgondozókat, a bölcsődei dolgozókat erkölcsi és anyagi elismer ésben részesíti. Ehhez képest mi történt? A választások előtti évben egy sztrájkbizottságot kellett létrehozni az ágazati dolgozóknak egyáltalán azért, hogy szóba álljon velük valaki a minisztériumból, arról nem is beszélve, hogy végül a minisztérium a tár gyaló partnerek megkerülésével egyoldalúan jelentette be a szociális ágazati pótlékrendszert. Hozzáteszem, hogy a pótlékrendszer nem igazi béremelés, nem épül be a bérbe, pusztán egypár ezer forintos pluszt jelent egy olyan ágazatban, ahol 68 ezer forint a z átlagbér, és 92 ezer dolgozóról van szó. Az is világosan látszik, mindannyian tapasztaljuk, akik kimegyünk a terepre és megvizsgáljuk a helyzetet, hogy a szociális és gyermekvédelmi rendszer lassan összeroppan ebben az országban, nincsenek megfelelő anya gi, tárgyi vagy személyi feltételek ahhoz, hogy ezek az emberek tudják a munkájukat végezni. Tisztelettel kérdezem államtitkár urat, hogy mikor lesz végre megállapodás a szociáliséletpályamodell bevezetéséről ebben az országban, és mikor kaphatják meg az i tt dolgozók a beígért (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , az egészségügyi szakdolgozói béremeléssel megegyező béremelést. Köszönettel várom válaszát. ELNÖK : Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak. DR. RÉTVÁ RI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy ezt ön is mondta, ahogy a kormányzat a béremelések politikáját 2013 után el tudta kezdeni, hiszen erre most már megvolt a nemzetgazdasági alap, ágazatonként haladtunk, különböző csoportoknak - lehettek azok rendőrök, pedagógusok, orvosok, főleg háziorvosok vagy rezidensek, még fiatalabbakként - igyekeztünk valamiféle pótlékot adni, valamiféle béremelést, é letpályát. Ahogy ezt a gazdaság teljesítménye folyamatosan megengedi, úgy tudjuk ezeket emelgetni. Nem attól függ, hogy éppen véletlenszerűen vagy szimpátia alapján ki mikor kaphat béremeléseket. Ön is tudja, hogy a pedagógusoknak 2002 óta nem volt Magyaro rszágon béremelésük, így amikor a kormány azt nézte, hogy melyik ágazatban hajtson végre átfogó életpályabevezetést vagy pedig átfogó béremelést, akkor azért a pedagógusokat választotta, mert ők azok, akik a legrégebb óta nem kaptak semmifajta béremelést. (17.50) Ugyanígy leültünk azzal a hat szakszervezettel is, amely ebben az ágazatban, ahogy ön is említette, körülbelül 93 ezer dolgozót képvisel. Több munkacsoportban elindultak a megbeszélések, az egyeztetések, és ennek része volt, hogy idéntől már 511 százalékos, kinek hét, kinek tízegynéhány ezer forintos bérpótlékot tudtunk adni, akár szakmai dolgozóknak, akár technikai dolgozóknak. Mindenkinek ez az ágazati bérpótlék járt, benne volt az idei költségvetésben. Úgy tekintünk erre, mint ennek a fajta bé remelési politikának az első lépése, amely valóban nem egy óriási összeg, de mégiscsak nagyobb, mint amit az utóbbi években ebben az ágazatban kaphattak, hiszen ezek az emberek olyan munkát, fizikailag, emberileg megterhelő munkát végeznek, amit
