Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 15. hétfő (40. szám) - Egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN (LMP):
3649 legnagyobb kritika, és én ezt javaslom megfogadásra, hogy az egészségügy területén - amit elmondtam - érzik, hogy valamennyi párt részéről meg van a felhatalmazás, hogy egy sokkal hatékonyabb, egy, az emberek igényeinek sokkal jobban megfelelő egészségügyet hozzunk létre. Az ellenzék részéről is megvan a költés szándéka, és nem fogja vissza azokat a lovakat. Én arra bátorítom itt a képviselőtársa imat és főként a fideszes képviselőtársakat, hogy éljenek ezzel a felhatalmazással, ami nagyon ritkán szokott megadatni itt a Házban, hogy valamennyi párt egy irányba kívánja ezt vinni, és valamennyi párt több forrást akar bevonni. Tudom, önök mindig azt m ondják, hogy persze, bármilyen számot lehet ígérni például az egészségügynél is, hogy mire szeretnénk többet költeni, azonban nem megalapozatlanul szoktuk elmondani ezeket a kritikákat, hanem odatesszük mellé, hogy honnan lehet ezt elvenni, és honnan lehet átcsoportosítani. És mi mindig egy célért, a hasznossági rendszerben - és beszélhetek adott esetben az összes többi ellenzéki pártról is az egészségügy területén , egy hasznossági rendszerben mérjük, hogy miért kellene több pénz az egészségügyre. Így hát én javaslom ezt a kritikát komoly megfontolásra, hogy éljenek ezzel a felhatalmazással, hogy megvan erre a szándék, hogy egy sokkal hatékonyabb és egy sokkal jobban prosperáló egészségügyet hozzunk létre. Ezt kérem, fogadják meg, és ragadják meg ezt a fel hatalmazást. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Ikotity István képviselő úr, LMPképviselőcsoport. Öné a szó. IKOTITY ISTVÁN ( LMP ): Elnök úr, köszönöm szé pen a szót. Tisztelt Ház! Röviden szeretném elmondani az LMP álláspontját a törvényjavaslatról és a módosító javaslatok kapcsán, mert azt látjuk, hogy a módosítók sajnos nem érintik azt a részt, amivel kapcsolatban megfogalmaztuk az aggályainkat. Ez pedig a magán- és közszolgáltatás szétválasztása, ami megoldatlanul hagyja az egészségügy alulfinanszírozottságának, az ellátás színvonalának és a hosszú kórházi várólistának a problémáját. A módosítás kimondja, hogy a finanszírozási szerződéssel rendelkező egés zségügyi szolgáltató nem kérhet térítési díjat a kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető egészségügyi szolgáltatásért. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha van felesleges műtő- vagy diagnosztikai kapacitás, akkor azt a teljesítményvolumenko rláton felül nem értékesítheti az adott intézmény. Azt is jelenti, hogy részben közfinanszírozott egészségügyi magáncég nem nyújthat fizetős szolgáltatást is, tehát de facto kiveszi őket az OEP finanszírozásából. Ezzel a legnagyobb probléma az, hogy tovább ra sem a beteg lesz biztosítva, hanem az intézmény, aminek fizet havonta valamennyi összeget az OEP, amiből el kell látnia a területi betegeket, de azon felül senkit sem láthat el. Az intézménynek nem lehet pluszbevétele ebből, azaz anyagilag ő rosszabbul jár. A diagnosztika területén a szűkös állami kapacitások miatt az eddiginél is hosszabb várakozási listák alakulhatnak ki. Üdvözlendő, hogy a szolidaritás alapú és a kötelező társadalombiztosítási rendszer mellett teszi le a voksot a kormány, ahogy az elh angzott a vitában is. Egyetértünk azzal is, hogy aggasztóvá vált a magyar egészségügyi rendszerben az a folyamat, ami tisztázatlan helyzetet teremt az állami és magánegészségügyi keveredés által. De ehhez hozzá kell tenni azt, hogy a helyzet az egészségügy alulfinanszírozottsága miatt alakult ki, amiatt, hogy a kórházak bele lettek kényszerítve egy olyan helyzetbe, hogy egyre nagyobb teret adjanak a magánforrások bevonásának. Ma a kormány nem biztosít elég forrást az intézmények kapacitásainak jobb kihaszná lására, miközben a betegek ellátásért állnak sorba. Ahogy egy egészségügyi szakértő fogalmazott, egy perverz ösztönzőrendszer alakult ki az egészségügyben. Az állami finanszírozás csökkenésével a kórházak egyre inkább érdekeltté válnak abban, hogy beengedj ék a magánszolgáltatókat, és a fizetős szolgáltatások felé tereljék a betegeket.
