Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 3. szerda (36. szám) - A hűség falvairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK:
3085 Az or szág, úgy látszott, nem tudja megvédeni őket. Az őszirózsás forradalom népköztársaságának anarchiája nemcsak az általa jónak vélt államrend védelméről nem tudott gondoskodni, de egyszersmind eljátszotta a fegyveres ellenállás, mint egyebek mellett egy mind en tekintetben igazságos és demokratikus népszavazás kikényszerítésének lehetőségét az egész ország számára. A Tanácsköztársaság véres diktatúrájának nemzetköziségéről, amely semmiféle nemzeti érdeket nem képviselt, ne is tegyünk említést! Mindazoknak, aki k otthonuk felszabadítását várták tőle, keservesen csalódniuk kellett. A nyugatmagyarországi felkelés és a nyomában kibontakozó passzív ellenállás mégis megmutatta, hogy valamit akkor is lehet tenni, ha már semmit sem lehet tenni. A nemzetközi Határmegáll apító Bizottság szembesült mindazon problémákkal, amelyeket az egyoldalú határkijelölés okozott. Néhány községnek sikerült a trianoni béke után hazakerülnie. Hazakerülhettek, mert azt mondták, hogy igen, mi Magyarországhoz tartozunk. Kimondták horvátként, kimondták németként, kimondták az anyanyelvükön, és kimondták magyarul. És ragaszkodtak ehhez a kimondott szóhoz akkor is, amikor zaklatták őket, amikor megkínozták őket, és amikor egyik vezetőjüket meg is gyilkolták. Állhatatosak maradtak, mert tudták, ho gy a haza az övék, egész életükkel kapcsolódnak hozzá. Állhatatosak maradtak, és a dolgok megváltoztak. Állhatatosak maradtak, és három esztendő után a falu, ahol az otthonuk állt, visszatérhetett a hazába. Egyszer s mindenkorra visszaszerezték, megmentett ék közös hazánknak és visszaszerezték közös hazánkat saját maguknak is. Emlékeznünk kell arra, hogy e falvak lakói, akik odahaza, a családban, munkában vagy éppen a kocsmában a fröccs mellett horvátul vagy németül beszéltek, hűek maradtak Magyarországhoz. Magyarországot és a magyarságot választották hazájuknak, mert úgy élhettek benne, hogy nem kellett megtagadniuk sem anyanyelvüket, sem a múltjukat, sem azt a közösséget, ami szomszédaikhoz fűzte őket. (16.50) Ők választhattak. Magyarok lettek mindörökké úg y, hogy közben megtarthatták mindazt, amik voltak. A javaslat bizottsági tárgyalása kapcsán előkerült egy felvetés. Ezzel kapcsolatban szeretném leszögezni, hogy az erdélyi és a felvidéki magyaroktól nem kérdezték meg, hogy minek valljá k magukat, magyar ajkú magyarnak vagy magyar ajkú valami másnak, valamint nem kérdezték meg azt sem, hová akarnak tartozni. Tisztelt Ház! Az időközben összenőtt települések miatt hétre csökkent a hűség falvainak száma, de továbbra is élnek és gyarapodnak a nyugati végeken. Azóta a dolgok megváltoztak a magyarosztrák határon. Napjainkban szinte nem is vesszük észre, mikor lépjük át a határt. Azóta sok minden változott a Kárpátmedencében is, szomszédainkkal szövetségesei vagyunk egymásnak. Sok évtizedes sze mbenállás után újraépülnek kapcsolataink a közös érdekek és a közös értékek mentén. Az elmúlt száz esztendő azonban nem tette kevésbé fontossá a nemzeti érdek képviseletét, és nem tette kevésbé égető feladattá a Kárpátmedencei magyarság megmaradásának kér dését. A hűség falvainak példája jól mutatja, mindig lehet tenni önmagunkért és az egész nemzetért, ha hiszünk és bízunk az igazunkban, ha tudjuk, miként kell jól és bátran küzdeni az igazunkért, és elég állhatatosak vagyunk annak sikerre vitelében. Ma itt az önök segítségével közel egy évszázad után mondhatjuk ki a nemzet háláját és köszönetét mindazért, amit a hűség falvai és a falvak lakói, a mai lakók ősei, elődei közös hazánkért megtettek. Kérem tehát önöket, hogy tárgyaljuk meg e törvényjavaslatot, és fogadjuk el. Egyben szíves elnézésüket kérem, hogy vissza kell térnem a kormány jelenleg is folyó ülésére, előterjesztőtársaim részt fognak venni a vitában. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK :
