Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 3. szerda (36. szám) - A magyar zászló és címer napjáról szóló országgyűlési határozati javaslat - ELNÖK: - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): - ELNÖK: - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN,
3070 nemcsak ezt a javaslatot, hanem ezt a politikát a Szocialista Párt fogja tudni támogatni. Köszönöm szépen, hogy meghal lgattak. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Most megadom a szót Szilágyi György képviselő úrnak, a Jobbik… (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Nem, hanem Ikotity képviselő úr.) Elnézést, de az LMP nem jelzett. (Ikotity István: Gombot nyo mtam.) Megadom a szót Szilágyi György képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. SZILÁGYI GYÖRGY ( Jobbik ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Annyiban szerettünk volna cserélni - egy kis félreértés lehetett , hogy Szávay István lenne a v ezérszónok, és Szávay István csak az LMPs képviselővel szeretett volna sorrendet cserélni, hogy a vezérszónokit elmondják. ELNÖK : Értettem, jó, akkor én értettem félre a jelzést. SZILÁGYI GYÖRGY ( Jobbik ): Köszönöm szépen, egy normál hozzászólá sra szeretnék majd jelentkezni utána. Köszönöm szépen. ELNÖK : Bár nem jelentkezett Ikotity képviselő úr, de megadom a szót az LMP képviselőcsoportja képviselőjének, aki vezérszónokként mondja el a képviselőcsoport véleményét. Öné a szó. IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről. Köszönöm szépen, elnök úr. Hadd kezdjem azzal, hogy jelzem, hogy azért is csak gombot nyomtam és nem írásban jelentkeztem, mert nem a hagyományos értelemben vett vezérszónoklat stílusát követve kezdeném ezt a beszédet, hane m sokkal inkább ettől egy kicsit eltérő módon egy személyes családi történettel indítanám, hogy ezzel is kifejezzem, megmutassam, hogy ezen ügy iránt rendkívüli módon elkötelezett vagyok. Ez a történet pedig a XX. század első felében történt, a nagyapámmal esett meg. E javaslat szövegében szerepel, hogy akiket a magyar zászló miatt ért bármiféle hátrány, vagy ezért küzdöttek, hát az én nagyapám egészen különös módon járt ebben az időben, amikor is a magyar zászló miatt került börtönbe, lévén, hogy ő ezt kül önböző módon szerette volna eljuttatni egészen pontosan Pozsonyba, és a kabátjában hordta be. Őt ezért úgymond tetten érték, és börtönbe került emiatt. Ez a családunk történetébe nagyon szorosan beivódott, és teljes egészében úgy érezzük, hogy ez nagyon kö zel áll hozzánk. Ennél az oknál fogva, és ezt nagyon gyakran elmesélem én is, háromgyerekes édesapa vagyok, és a gyerekeim is már ismerik ezt a történetet, azonban magát ezt a javaslatot egy kicsit kritikusan kezeli az LMP. Hogy ez miért is van így, ezt mo st ismertetném. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan kezdeményezés került a Ház elé, ami első ránézésre roppant szimpatikus és szívderítő, hiszen ki tudná kifogásolni, hogy március 23án közösen emlékezzünk meg a nemzeti lobogóról és a magyar címerről, hog yan is lehetne belekötni abba, hogy fejet hajtsunk a magyar történelem egyik legszebb fejezetének vívmánya előtt? A reformkor és 1848 szelleme, a hazaszeretet és a testvériség úgy árad a Fidesz előterjesztésének soraiból, hogy az őszinte melegséggel tölthe t el mindenkit, mármint azokat, akik kizárólag parlamenti előterjesztésekből és a kormány kommunikációjából tájékozódnak a világ és az ország dolgairól, de azért erről még nem köszönt ránk sajnos új reformkor. Sőt, meg merem kockáztatni, a nemzeti lobogó é s a címer megünneplése ilyen módon a többség számára olcsó pótcselekvésnek tűnhet. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Tudják, a hazaszeretet minden magyar emberben ott van, aki még nem vándorolt ki jobb élet reményében, sőt nyilván bennük is. Mindenki szereti a
