Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 3. szerda (36. szám) - A magyar zászló és címer napjáról szóló országgyűlési határozati javaslat - ELNÖK: - PETNEHÁZY ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3068 Tisztelt Elnök Úr! Magyarország Kormánya a magyar zászló és a címer napjáról szóló előterjesztett országgyűlési határozati javaslatot támogatja. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, ezek első körében a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Petneházy Attilána k, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr. PETNEHÁZY ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kapcsolódván államtitkár úrhoz, én is hiszem, hogy ez a jelenlegi napirendi pontunk nem fog olyan indulatokat kiváltani, mint a mögöttünk hagyott. Természeténél fogva ez természetesen nem is következhet be, hiszen nem is szabad ezt összehasonlítanunk, de ha megengedik, folytatván az előző gondolatokat, én inkább az érzel mek oldaláról közelítenék, mert azt hiszem, ha kimondom azt, hogy Himnusz, kimondom azt, hogy nemzeti lobogó, kimondom azt, hogy magyar címer, akkor valóban politikai hovatartozástól függetlenül mindannyiunknak egyszerre dobban meg a szíve, és ezt hiszem. Talán egy kicsit töltekezünk is ilyenkor - ami igencsak ránk fér, azt hiszem , és végiggondolhatjuk, hogy sajnos voltak olyan zivataros évtizedeink, amikor a magyar zászló tiltott jelképnek számított, aztán később természetesen a lobogónkat alkotó három s zín helyett egy másik szín vált dominánssá, és aztán összetákoltak egy olyan magyartalan jelképekből álló címert, ami egy idegen hatalom eszmerendszerét volt hivatott szolgálni, és ennek volt a jelképe. Az elmondható azért, hogy ezen zivataros vagy zavaros időknek talán egyetlen hozadéka volt, hogy erősítette az akkor élőkben a nemzeti hovatartozásukat, és magyarságunk meghatározó jelképeit egyre erősebben tiszteltté tette. Azt gondolom, hogy a határozati javaslat tárgyát, mind a módosított dátumot, mind an nak tárgyát tekintve tulajdonképpen nehéz érvekkel megtámadni. 1848. március 16án, akkor is, ’48ban és most is még a forradalmi hangulat a magyar emberek lelkében ott élt, és él napjainkban is. Az ezt követő dicső hetekre és hónapokra nem kell kitérnünk különösebben, mindannyian tisztában vagyunk ennek dicsőséges mivoltával és azzal is, hogy a szabadságharc leverésének mik voltak a következményei. Én azt helyesnek tartom, hogy a legnagyobb nemzeti ünnepünkhöz kapcsolódik ezáltal végül is ez a dátum, és má rcius hónapja - legyünk kellően magasztosak - az újjászületést jelenti a magyarságnak, kapcsolódva természetesen a ’4849es forradalom és szabadságharcra való emlékezés miatt, és azt hiszem, hogy e határozati javaslat elfogadásával új értelemmel bővülve g azdagítaná is ezt az ünnepet. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy sokéves hiányt is lerónánk ezzel az emléknappal, mert a magyar történelemnek számos olyan napja, szakasza és időszaka van, amelyre meg kell tanítanunk emlékezni az utánunk jövő nemze déket. Én háromgyermekes apaként azt hiszem - nem, nem is hiszem, én ezt tudom , hogy ez ügyben állandóan és örökké, mindig, újból és újból van teendőnk, tennivalónk. Nos, ha márciusban a magyarságunkat megtestesítő két szimbólum előtt leróhatjuk tisztele tünket, azt hiszem, nem járunk el helytelenül, és emlékezhetünk mindazokra, akik ezen lobogó alatt életüket és vérüket adták hazánkért, és akik áldozatot hoztak azért, hogy végül is mi itt lehessünk, és megteremtették annak a lehetőségét, hogy magyarként m agyar ügyekért járhassunk el. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Most megadom a szót Kiss László képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr. K ISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről :
