Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 3. szerda (36. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „A Magyarországról történő elvándorlás okairól és a folyamat megállításának lehetséges megoldásáról” szóló politikai vita - NYITRAI ZSOLT (Fidesz): - ELNÖK: - PÓCS JÁNOS (Fidesz):
3022 Tiszte lt Képviselőtársaim! Ma az ország legnagyobb foglalkoztatóinak nem az a problémája, hogy a kormány gazdasági, munkahelyteremtő programja lehetnee még jobb, hanem az a legnagyobb probléma, hogy nincs elég munkavállaló. Tisztelt Képviselőtársaim! A Jászságb an, Jászberényben, ahol az ország egyes legnagyobb cégei vannak, az a meghatározó probléma, hogy 100130 kilométerről buszokkal szállítják a dolgozókat. Szűkebb hazámban, a Jászságban egy hegesztő 300 ezer forintot keres manapság, és szolgálati lakást kap mellé. Kérem, engedjék meg, hogy elmeséljem önöknek: a múlt héten a Jászságban, Jászberényben egy menedzserklubrendezvényen vettem részt, ahol a legnagyobb jászsági vállalkozók voltak ott. Egy kötetlen beszélgetés folyamán számos témát vetettünk föl és be széltünk meg. Ebben a többórás beszélgetésben a beszélgetés 80 százaléka arról szólt, hogy a vállalkozóknak, a foglalkoztatóknak nem lesz elég munkavállalójuk a jövőben a további működéshez, a további fejlesztéshez. Azt kérném a tisztelt képviselőtársaimtó l, hogy ha az önök környezetében olyan problémával találkoznak, hogy a fiataloknak nincs megélhetése, nem tudnak hova menni dogozni, akkor ne külföldre küldjék őket. Küldjék őket a Jászságba, ott a vállalkozók tárt karokkal várják őket! (Apáti István: Mind enkit a Jászságba!) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a tények. Ha van kormány, amely mindent megtett és mindent megtesz azért, hogy ebben az országban legyen megélhetés és minél kisebb legyen az elvándorlás, akkor ez a kormány ezért mindent megtet t. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán azon is el lehetne gondolkodni, hogy mennyivel jobb lenne, ha az önök önös politikai érdekeivel szemben a pártok, az országgyűlési képviselők nem azt reklámoznák, hogy mennyien vannak külföldön, ezzel sugallva azt, hogy biztosan mennyivel jobb ott az élet (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból: Mennyivel rosszabb?) , hanem a tényekről beszélnének. Mennyivel jobb lenne, ha felülemelkednének az önös érdekeken, és engednék, hogy az ország érdeke, az egyén érdeke mindenektől font osabb legyen; ha hirdetnék a magyar fiataloknak, hogy jobb és biztonságosabb itthon az élet, mint régen volt; hogy jobb ott élni, ahol a szüleik éltek (Dr. Szél Bernadett közbeszól.) ; ha arra hívnák fel a gyermekek figyelmét, hogy lehet, hogy jól hangzik, ha itthon meghallják, hogy mennyi Angliában vagy bárhol egy kereset, de tudjáke, hogy ötenhatan vannak összezárva egyegy ideiglenes épületben vagy egy munkásszállón, és tudjáke, hogy a vasárnapi ebéd helyett jó, ha a McDonald’s maradékát tudják elfogya sztani (Derültség az MSZP és a Jobbik padsoraiban. - Z. Kárpát Dániel közbeszól.) ; és tudjáke, hogy ha kiszámolják, hogy ott mennyit kerestek - év végén vagy hó végén , akkor sokkal kevesebb marad a zsebükben, mint ha Magyarországon maradtak volna? (Felz údulás a Jobbik padsoraiban.) Tisztelt Elnök Úr! A képviselőtársaim a bekiabálásaikkal is csak azt gerjesztik, hogy megüzenjék a fiataloknak, hogy mennyivel jobb külföldön élni, mennyivel többet lehet keresni, és ha már ilyen sokan kimentek, akkor menjenek ki többen is - mert e megjegyzéseikkel és a bekiabálásaikkal csak ezt gerjesztik. (Apáti István: Parlamenti műfaj!) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, engedjék meg, hogy a közelmúltból két levél tartalmát ismertessem a képviselőtársaimma l. A nyáron egyetemisták egy csapata jól hangzó fizetés reményében a nyarat Angliában töltötte. Az ígéretekkel szemben a szállásköltséget nekik kellett kifizetni, az ígéretekkel szemben messze rangon aluli munkát kaptak, a hátukra akasztott táblákon cégeke t és rendezvényeket reklámoztak, nem volt pénzük váltóruhára, betegen, lefogyva, üres zsebbel jöttek haza, és őket idézve csak azért nem mondhatták még azt sem el, hogy ez egy jó buli volt, mert olyan megalázó munkát kaptak, amit már az ottaniak nem vállal tak volna el, és ahogy ők fogalmazták, itthon ők sem csinálták volna meg. (Korózs Lajos: Beszélj csak, János! Beszélj még!) Pár nappal ezelőtt egy másik levelet kaptam, aminek a tanulsága miatt szeretném a tisztelt képviselőtársaimmal és a nyilvánossággal ismertetni a levél tartalmát. Kérem, engedjék meg, hogy a
