Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 3. szerda (36. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „A Magyarországról történő elvándorlás okairól és a folyamat megállításának lehetséges megoldásáról” szóló politikai vita - ELNÖK: - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
3015 mintha az lenne. Tehát szó sincs arról, hogy tömegesen mentek volna külföldre egyetemre tanulni. Az arányok eb ből a szempontból kiegyensúlyozott értéket mutatnak. Kisebbnagyobb éves ingadozások természetesen előfordulnak, de érdemi, százalékosan, létszámban és numerikusan kifejezhető elmozdulás nincs. Nézzünk viszont néhány nemzetközi példát, csak hogy szintén el tudjuk helyezni a magyar értékeket! 2010ben Németországban a német hallgatók 6,4 százaléka tanult külföldön, tehát háromszor többen, mint Magyarország esetében. Innentől kezdve adódik az a kérdés, hogy ebből a számértékből, amit a sajtó Magyarországon so kszor úgy fordít le, hogy borzasztóak a magyar felsőoktatási állapotok, borzasztó a színvonal és így tovább, ezért elmennek a hallgatók, akkor ebből logikusan az következik, hogy Németországban háromszor rosszabb, mert az adatokból ez következne. De nyilvá nvalóan erről szó sincsen. Tehát nem az következik mindebből, hogy a német felsőoktatás bajban van, vagy az, hogy a magyar bajban van, hanem egész egyszerűen jó, ha azt látjuk, hogy van kifejezetten egy erőteljes migrációs mozgás, a hallgatói világban mind enképpen, és ezt ráadásul az uniós politika kifejezetten szorgalmazza is. Az Erasmus, a Tempus- és egyéb programok erről szólnak, ezek a hallgatói mobilitásra vonatkoznak. Ha megnézzük azt, hogy milyen a magyar felsőoktatás színvonala, annak van egy másik mércéje is: milyen a vonzereje a külföldi hallgatók számára, magyarán, mennyien jönnek Magyarországra tanulni? 2012 őszén a Magyarországon tanuló külföldi hallgatók aránya 5,9 százalék volt a hallgatói arány esetében, 2013 őszén pedig 7,8 százalék, tehát egy év alatt is egészen jelentős növekedés mutatható ki. Ha ezt megnézzük néhány országra kivetítve, akkor szintén érdekes adatot látunk. A Magyarországon tanuló britek száma 2002ben 23 fő volt, 2013ban pedig 386 fő, az osztrákok száma 2002ben 28 fő vol t, 2012ben pedig 175 fő. Ebből az következik, hogy a magyar felsőoktatásnak is van elég komoly vonzereje. S tegyük hozzá, ehhez bizony az is hozzátartozik, hogy jó néhány európai ország, többek között inkább az északi, a skandináv országok számára olcsóbb itt megvenni bizonyos képzéseket, mint odahaza fenntartani ilyen infrastruktúrát. Az orvosképzés esetében ezt egyértelműen állíthatjuk is. Következésképpen ez azt mutatja, hogy a magyar felsőoktatásnak van jó néhány olyan szegmense, amely kifejezetten nag y vonzerővel bír, ami azt mutatja, hogy nemzetközileg is elismert. Általában elmondhatjuk, az Unióban jellemző az, hogy a felsőoktatásban tanulók aránya és az ehhez kapcsolódó migráció növekedési arányt mutat. Ez persze természetesen egy más terület, mint az, hogy mennyien fognak külföldön munkát vállalni. És akkor nézzük most a másik kérdést, hogy a diploma után hogy és mint alakulnak a viszonyok. Kétségtelenül igaz, hogy a fiatal korosztály számára az elvándorlás egy tetten érhető jelenség. Ennek az arány ait - s az nyilván habitus kérdése, hogy ki mit tekint soknak vagy nem soknak, és így tovább - nem szabad lebecsülni. A kérdés az, hogy mi okozza mindezt. Számos okot fel lehet sorolni természetesen a bérektől kezdve a munkahelyeken át és így tovább, de az ért néhány dolgot ne felejtsünk el megemlíteni, merthogy a dolgok eredője nem a tegnapban volt vagy a tegnapelőttben, hanem sok esetben régebbre nyúlik vissza. Kezdjük először is azzal, aki régóta képviselő, az talán emlékszik rá, e Ház falai között Pokorn i Zoltán többször elmondta, még az uniós csatlakozásunk, 2004 előtt, hogy Magyarország számára kitágulnak a lehetőségek, megnő a szabad munkaerőáramlásból fakadó migrációs jelenség, és ennek kivédése érdekében kifejezetten szorgalmazta már 200220032004ben is azt, hogy kapjon nagyobb teret az oktatásban, a nevelésben, a képzésben az a fajta szemlélet, amit leegyszerűsítve nevezhetünk hazafias nevelésnek is, nevezhetünk egyfajta patriótaérzület kifejezésének is, és hozzátette, hogy ennek hiányában a kötőd ések meg fognak lazulni. És mi történt, tisztelt képviselőtársaim? Az történt, hogy a Magyar Bálint vezette kultusztárca ezt a szemléletet egész egyszerűen kidobta a szemeteskosárba. S látjuk, hogy van egy ilyen következménye. Aztán nézzük a következő okot : 2002től a Magyar Bálint vezette kultusztárca a felsőoktatás területén számos olyan változtatást léptetett életbe, ami bizony a diplomák igen széles körében a piacképességet jelentősen visszavetette, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy piacképtelenné tette. Itt a
