Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 3. szerda (36. szám) - Az ülésnap megnyitása - Megemlékezés a bányásznap alkalmából
2978 Az ülésnap megnyitása ELNÖK : Jó reggelt kívánok! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretettel köszöntöm valamennyiüket s mindazokat, akik figyelemmel kísérik mai munkánkat. Az Országgyűlés őszi ülésszakának 23. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Móring József Attila és Mirkóczki Ádám jegyző urak lesznek segítségemre. Megemlékezés a bányásznap alkalmából Tisztelt Képviselőtársaim! Neves napokat jelez a naptár. Szombaton gyermek eink, unokáink a Mikulást várják, a felnőttek pedig Szent Miklósra, Myra püspökére emlékezhetnek. Holnap Szent Borbála, a bányászok, kohászok és tüzérek védőszentjének napja lesz. Ebből az alkalomból köszöntöm a bányásztársadalmat, és kérem, hogy rójuk le tiszteletünket a múlt és a jelen bányászainak áldozatvállalása előtt. Holnap a bányásznap alkalmából arra emlékezünk, hogy hazánkban hosszú évszázadokon át a bányászat és a kohászat volt a nemzetgazdaság legstabilabb alappillére. Talá n kevesen tudják, hogy már a XIII. században a kontinensen termelt arany öthatodát, az ezüst egynegyedét a mi országunk adta, és még az 1770es években is az állami bevétel 30 százaléka a felvidéki és az erdélyi bányászatból, kohászatból származott. Nemcsa k a kitermelt mennyiségre, hanem az akkor felhalmozott tudásra is büszkék lehetünk. Az 1735ben létrejött Bergschule, a későbbi Bányászati és Erdészeti Akadémia olyan tudásközpontnak számított a XVIII. században, amelyet Európaszerte elismertek és felkere stek. Selmecbánya ezért is válhatott a magyar bányászélet központjává, a XIX. század végi szakmai szerveződések kiindulópontjává. (9.00) (Mirkóczki Ádám elfoglalja a jegyzői széket.) A hazai bányászélet szempontjából kiemelkedő jelentőségű az 1892ben ugya ncsak Selmecbányán megalapított Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, amely a bányászat és a kohászat érdekében számos javaslattal kereste az egymást követő kormányokat, ráirányítva figyelmüket a szakma kihívásaira és a bányászélet nehézségeir e, problémáira. Az egyesület létrejöttének is köszönhető, hogy a bányásztársadalom az elmúlt 100 évben is képes volt megőrizni hagyományait, képes volt összefogni, önsegélyező egyletet alapítani, kórházat építeni, máig csodált, egyedülálló kulturális érték eket létrehozni akár a művészet, akár azon belül bármelyik ágazat terén. Az elmúlt több mint egy évszázad alatt azonban Magyarország a trianoni békediktátum következtében elvesztette hagyományos bányaterületeinek javát, az elmúlt néhány évtized világgazdas ági változásainak következtében pedig megmaradt bányái túlnyomó többségének bezárására kényszerült. Ebben az embert próbáló időszakban különösen fontos volt, hogy a bányásztársadalom értékei, hagyományai, szellemi tudása megmaradjon. Az 1992ben megalakult Magyar Bányászati Szövetség nemcsak a hagyományok túlélését segítette, hanem azáltal, hogy szakmai tudásával hozzájárult a bányászati kutatások új feltételeinek kialakításához, a termálprogramok beindításához, a bányaerőműintegrációhoz, a hazai szénbány ászat számára komoly segítséget jelentett. A föld mélyében szunnyadó nyersanyagok még számos helyen nem fogytak ki, a bányászok szaktudása még nem veszett el, csupán a kitermelés vált gazdaságtalanná. Így megmaradt a remény,
