Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 2. kedd (35. szám) - A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa 2013. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa 2013. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat... - ELNÖK: - DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2961 csatornák. Ez azt jelenti, hogy az M1, az M2, az M3, a két ú j meg a Duna TV meg a Duna TVnek a World változata, és akkor majdnem kész is van az alapcsomag. Az, aki kérem szépen, csak az alapcsomagot tudja nézni, neki jól beszűkítjük azt az információs sztrádát a kiegyensúlyozottság és a minél szélesebb ismeretek m egszerzésének a jegyében, amelyen ő tájékozódhat. Én úgy gondolom, hogy ilyenkor a Médiatanácsnak fel kell emelnie a szavát. Ilyenkor, azt gondolom, hogy segítségül lehet hívni azokat az elveket, amelyeket elnök asszony elmondott a pulpituson, és úgy gondo lom, hogy helyesen mondta el. Segítségül lehet hívni akkor, ha meg akarjuk ítélni ezeket az ügyeket, és azt mondhatná a Médiatanács, hogy ez így akkor most nincsen rendben. Itt egy állami monopólium van, egy olyan állami monopólium, ahol sem kiegyensúlyozo ttság nincs, részrehajlás az van, néha még akkor sem emeli fel a szavát a Médiatanács, amikor a Magyar 1es híradóban egész egyszerűen leszúrják a többi médiát csak azért, mert a kormány sikereiről nem számol be kellő terjedelemben, akkor ilyenkor én úgy g ondolom, hogy eléggé sokat tehetnek. Tudom, hogy 2013, ezért kezdtem úgy a fejezetet a mondatom elején, hogy kicsit beszéljünk a jövőről, csak hogy reflektáljak. Egyébként, ha még egy picit beszélünk a jövőről, akkor a múltból indulok, ugye már a tavalyi é vben is úgy volt, meg már korábban is úgy volt, a hirdetési piacon, ahol a legnagyobb szereplő természetesen a magyar állam, hogy mindenki tudta, hogy hol érdemes hirdetni: ott, ahol a nagy magyar állami cégek hirdetnek. Teljesen mindegy, hogy mekkora piac i részesedése és hogyan van annak a médiumnak, amelyben megjelennek ezek a hirdetések. Ez most legalább centralizálásra kerül, hogy a múltból induljak és a jelenbe megérkezzek: azért csak létrejön egy központi kommunikációs hivatal, és egy személyben a Min iszterelnökség lesz az, amelyik ezeknek a pénzeknek az elosztásáról dönt. Ezek súlyos milliárdok, ami a piacnak az átalakításáról szól, mert mindig egy folyamatot látunk, a múltból megérkezünk a jelenbe, és az ugye kijelöl nekünk egy utat a jövőbe. Úgy gon dolom, hogy ha azokat az elveket, amelyeket elnök asszony ilyen helyesen elmondott, ilyen kifacsartan próbáljuk meg értelmezni, akkor jutunk el oda - sajnos , ahol most tartunk, hogy a közszolgálatiság tényleg már csak egy címke, mindenfajta tartalom nélk ül. Akkor jutunk el odáig, hogy elkészülhetnek olyan riportok, ahol nincs riportalany, hanem valamelyik másik tévétársaságnak az operatőre az, aki éppen felháborodik valamelyik intézkedésen vagy felháborodik bármi máson, éppen azokkal szemben, akik éppen m ost a kormánynak nem kedveznek. Ez a fajta torz alkalmazkodás pedig és ez a fajta torz világkép, aminek hiányzik az egyik oldala, amit elénk tettek, ez szül egy ilyen megfelelési kényszert. Itt nem azokkal van baj, akik ezeket legyártják. Azzal is van. Azz al van baj, hogy ők egy megfelelési kényszer alatt teszik, akik ezt leadják műsorban szerkesztők, ők is egy megfelelési kényszer alatt teszik, mert különben úgy érzik, hogy bajuk lesz. Még ha önök azt is állítják, hogy nem lesz, de ők úgy érzik, hogy ebből őnekik bajuk lehet, és torz híreket kapunk, és ami miatt ma itt vagyunk, hogy a Médiatanácsnak a beszámolóját meghallgassuk, következmények nélkül, elnök asszony. Nem voltak ennek következményei. Nagyon helyesen el tudnak járni bizonyos olyan ügyekben, am iben én is egyetértek természetesen, hogy meg kell bírságolni az ilyen tévétársaságokat, csak akkor úgy gondolom, hogy nem kell kettős mércével mérni. Ha más ilyen történik, akkor kérem, ott is ugyanezen hangzatos elvek alapján erősen és egyenesen lépjenek föl. Javaslom annak az áttekintését, hogy a piac jelenlegi átrendezése, annak a fajta monopóliumnak a megszerzése, a kereskedelmi médiumoknak a piacról való kiszorítása, ez milyen piaci, milyen társadalmi és milyen egyéb következményekkel jár. Én nem állí tom, hogy mindegyik káros, de azt sem lehet állítani, hogy mindegyik üdvös ezek közül a következmények közül. Én úgy gondolom, hogy a Médiatanácsnak akkor, amikor megtervez és figyelemmel kísér egy ilyen ingatlanportfóliót, akkor ez a dolga. Nem az a dolga , hogy elleplezze, hogy a közszolgálati médiumok a kormány szócsövei, nem az a dolga, hogy elénk tegyen egy olyan beszámolót, amelyben csak a szép és a jó dolgokat írjuk le, hanem az a dolga, hogy pártatlanul, mindegyik fél irányában megfogalmazza azokat a kritikáit és észrevételeit, amelyek, én úgy gondolom, hogy helyesek. Ennek az egyik fele
