Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 1. hétfő (34. szám) - Egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
2834 említem, hiszen nem feladatom ellenzéki politikusként ezeket dicsérni. Tehát nyilvánvalóan számos pontban egyet lehet érteni a módosításokkal, számos pontban előremutató. Van pár szakasza viszont a tervezetnek, ami néhány területen alapvető változásokat hoz. Nem fogom összetéveszteni a részletes vitával az általános vitát, viszont konkrétan meg akarom nevezni az érintett részeket azért, hogy érthető legyen. Az első rész 17. §.ának, az egészségbizt osítási törvény I. fejezetének az egészségügyi szolgáltatások alcíme a következő 9/B. §szal egészülne ki: a finanszírozási szerződéssel rendelkező egészségügyi szolgáltató a kötelező egészségbiztosítás keretében e törvény alapján az Egészségbiztosítási Al ap terhére igénybe vehető egészségügyi szolgáltatásért biztosítottól térítési díjat, ideértve a 23. § szerinti részleges térítési díjat, nem kérhet. Ez lényegében, ha jól értem, azt jelenti, hogy az OEP által finanszírozott intézmény nem nyújthatja ugyanaz t a szolgáltatást térítés ellenében is. Nem tudom, hogy a gyakorlatban ez pontosan hogy is működik, de ha van egy felesleges műtő vagy egy diagnosztikai kapacitás, akkor a teljesítményvolumenkorláton felül nem értékesítheti ezt az intézmény az OEP várakoz ási listáját megkerülve. Ez azt jelentheti, hogy részben az OEPfinanszírozott egészségügy magáncége ne nyújt fizető szolgáltatást is, tehát de facto kiveszi őket az OEP finanszírozásból. Ha ez megvalósul, akkor a diagnosztika területén számos radiológiai vállalkozás, laborok… - a szűkös állami kapacitások miatt igen hosszú várakozási listák alakulhatnak ki. Itt ezzel egy alapvető koncepcióbeli problémát láttak szakértőink, mégpedig azt, hogy a jelenlegi egészségügyi vezetés célja az állami és a magánszolgá ltatás teljes szétválasztása. Vagyis továbbra sem a beteg van biztosítva, hanem az intézmény, aminek fizet havonta valamennyi összeget az OEP, amiből el kell látni a területi betegeket, de azonfelül semmit nem láthat el. Az intézményeknek nem lehet pluszbe vételük ebből, vagyis anyagilag rosszabbul járnak, és az azt megfizetni hajlandó beteg sem juthat egy adott időben egy jól működő ellátáshoz. Véleményünk szerint ezt úgy lehetne jól opponálni és politikailag megpróbálni másképp kezdeni vele, ha a kormányza t nem a beteget biztosítja, nem a beteggel foglalkozik, hanem kizárólag az államilag finanszírozott költségek lefaragásával, a betegek magánszférába kényszerítésével nem valósítja mindezt meg. Ez nagy kockázatot rejthet a diagnosztikában. Több szakasz lény egében ugyanez pontok folytatása, a beteg semmilyen módon - az eddigi részletes térítés ellenében lehetett - nem térhet el a beutalási rendtől. Tehát az előbb ismertetett helyzet valósulhat meg. A harmadik rész 118. §ában a létfontosságú rendszerek és lét esítmények azonosításáról, kijelöléséről és védelméről szóló 2012. évi CLXVI. törvény melléklete módosulna. Ez a gyógyszernagykereskedelmet jelenti, ami magyarul, ha jól értjük, államosítani akarja a nagykereskedéseket. Ez megint gondolkodásra adhat okot , mert ez lehet egy koncepcionális hiba, miszerint állami ellenőrzés alá vonni, és mindenből a versenyszabályokat kivonni, és a kormánynak monopóliumot fenntartani nem biztos, hogy a legszerencsésebb irány lehet. De hát számos területen tapasztaltuk már ez t, de ez mindenképpen átgondolás tárgyát kellene hogy képezze. Így összefoglalva ezen pontok benyomásait és néhány más módosított szakasszal egy sokkal nagyobb állami kontroll és sokkal szigorúbb költségkontroll a betegek magánszférába terelésével valósul meg, néhány szolgáltató tönkretételével. Tehát ezek voltak azok a pontok, amelyekben leginkább benyomásaiban más irányt követnénk. Még két dolgot szeretnék elmondani államtitkár úrnak, ha visszaélhetek még egy picit a türelmével. Az egyik az, hogy ez a kor mányzat, illetve ennek elődje, a második Orbánkabinet volt az, amely a szaksegítséggel történő intézeten kívüli szülésnek megteremtette a jogszabályi hátterét. Mindennek ellenére a mai napig nem történt semmi ennek a gyakorlati megvalósításával kapcsolatb an. Nemhogy nem indult el Magyarországon a bábaképzés, hanem gyakorló bábák munkafeltételeinek ellehetetlenítése is zajlott, és mindemellett számos nyugateurópai példa van arra, hogy az államilag finanszírozott ellátási rendszerből az intézeten kívüli szü lésben minden további nélkül finanszírozás valósulhat meg, hogy a szaksegítségre legyen forrás.
