Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 26. szerda (33. szám) - A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvénynek a tisztességes piaci magatartás megvalósulása érdekében a vállalkozások működésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
2694 Nem gyanú s? Esetleg nem tűnt fel, hogy amikor a könyvvizsgálók megnézték, hogy milyen okra vezethető ez vissza, hogy a borzasztó nagy forgalom mellett nyereséget nem tudnak realizálni, akkor többek között kimutatható volt egy olyan tétel, amely Magyarországról - és egyébként a többi országból is - az anyavállalatnak név- vagy jogcímhasználati díjat ír le. Magyarul: ha itt úgy tűnik, hogy már éppen nyereségesek vagy nagyon nyereségesek lennének, egy óriási összeget egyszer csak hazautalnak az anyaországbeli céghez, m ondjuk, névhasználat címszó alatt, és ezzel mentesítik magukat az adófizetési kötelezettség alól, netán még negatívba is fordítják magukat, nem zavarja őket. Hát, igazából ezeket a problémákat kellene egyszer feltárni, és azt mondjuk, amit itt a sarki fűsz eres esetében nem lehet megtenni. Ő nem tudja megtenni azt, hogy két évig elviseli azt, hogy drágábban szerez be és olcsóbban ad el, és ez valamiért neki nem esik rosszul, és ezt ő valami jólelkűségből teszi a fogyasztókkal, hogy nem baj, hogy én veszteség es leszek, de ezt akár két évig is tudom tenni. Ezt nem tudja megtenni egy hónapig se, vagy kettőig se általában a sarki fűszeres - ezt most idézőjelbe teszem, tehát egy magyar tulajdonú kis- vagy középvállalkozóról beszélek , nem tudja megtenni. Valamily en csoda folytán ezek a multicégek pedig meg tudják tenni. A kormány erre próbál reagálni, hogy uraim, szeretjük, becsüljük, a kereskedelmi forgalomban és az ellátás biztonságában szerepet játszanak ezek a cégek, ne tagadjuk le, rendben van, de azzal ne él jenek vissza, hogy különféle könyvelési technológiákkal önök állandóan veszteséget mutatnak ki, és ezzel nem vesznek részt például a magyarországi adózási mértékekben. Gyakorlatilag erre a képtelenségre próbál ez a törvényjavaslat - szerintem helyesen - vá laszolni. Ezt nagyon nehéz kicsavarni mindenféle állogikai gondolkodással, amelyet most képviselőtársam itt megpróbált előadni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Most Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak adom meg a szót, normál időkeretb en. Z. KÁRPÁT DÁNIEL ( Jobbik ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Több olyan állítás elhangzott a vita során - és végre valami vitafajta kialakult, ez most már ritkaság az új típusú parlamentarizmusban , amelyek azért nem biztos, hogy megállják a helyüket. Példának okáért az egyik az, hogy ha egy ilyen üzemegység veszteséges, az úgyis bezár. Ez valóban így lenne egy normálisan működő piacgazdaságban, csak pontosan a korábban elhangzott és általunk nagyon sokszor felvetett indokokból, igen, mesterségesen mani pulálják ezek a cégek, hálózatok, láncolatok nemcsak a bevételi oldalaik és nyereségük alakulását, hanem bizony az ebből következő közteherviselési kötelezettségüket is. Két tipikus forma: informatikai rendszert bérelnek az anyacégtől, vagy mondjuk, gyártá si technológiát, know howt, egyebeket vásárolnak, egyiknél sincs felső kalap, tehát ily módon akár több száz milliárdot is haza lehet utalni az anyacéghez. A probléma az, hogy látszólag a kormányzat tisztában van ezzel a problémával, most több képviselője is felvezette, a kérdéses az, hogy amit leraktak elénk az asztalra, ez képes lesze érdemben változtatni ezen. Tehát képes lesze egy tiltó jellegű intézkedéssel elérni azt, hogy ezek a cégek becsületesen befizessék az adót az után, ami után eddig nem fiz ették be? Vannak nagyon erős kétségeim ezt illetően. Lennének itt egyébként más közgazdaságtani eszközök és módszerek arra, hogy megállapítsuk, hogy mi az az összeg, ami után nem fizetnek egyébként adót, azt kivetni, annak az áthárítását megakadályozni. Ez ugye nem az, ami előttünk le van rakva, de nyilvánvaló módon, ha a Jobbikot kérdezik, hogy mondjuk, a Tescókat Magyarországon mennyire tartaná meg és mennyire simogatná őket, hát nem mi leszünk az elsők a sorban, ezt le kell hogy szögezzem. (Gőgös Zoltán: Én se járok oda!) De azt el kell hogy mondjam, hogy lennének eszközök arra, hogy valóban ezt a hiányzó adótömeget Magyarország megszerezze a maga számára, behajtsa, megakadályozza, hogy ez
