Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 26. szerda (33. szám) - A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvénynek a tisztességes piaci magatartás megvalósulása érdekében a vállalkozások működésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SZATMÁRY KRISTÓF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2677 cégeket a kiskereskedelmi tevékenységtől. Ez alól kivételt képeznének az első négy üzleti évükben az induló vállalkozások, jellemzően ugyanis ezekben az években oly an egyszeri, nagy értékű beruházásokat hajtanak végre, amelyeket nem fedeznek a bevételek. A kormány javaslata tehát a monopóliumok kialakulása ellen irányul, és ezáltal védi a vásárlók érdekeit is, hiszen a monopolhelyzetben lévő vállalkozások, boltok nyi lvánvalóan lényegesen drágábban árusítanának. (15.40) Tisztelt Országgyűlés! A kormány javaslatai tehát valós problémákra próbálnak megoldást nyújtani, amelyek összhangban vannak az Európai Unió kis- és középvállalkozásokat támogató politikájával. Kérem ez ért a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Első körben a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Megadom a szót Szatmáry Kristóf képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. SZATMÁRY KRISTÓF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről : Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat legalább annyira fontos, ha nem fontosabb, mint az előző négyöt órában tárgyalt, a dohányipar és annak különböző leágazásai, lásd egészségügy. Volna, már csak ebben inkább érintett vagyok (Gőgös Zoltán: Miért, CBAs vagy?) , mint az előzőben, lévén, hogy ebben dolgoztam gyerekkoromban is. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból. - Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) De azt hadd tegyem itt most hozzá, hogy sajnos ezek a benyújtott javaslatok… Erre büszke vagyok egyébként, képviselőtársaim; egy hoss zú vita után az ember megenged magának ilyen személyes hozzászólásokat. Nekem gyerekkoromban volt szerencsém a pult másik oldalán dolgozni egy kis élelmiszerüzletben, tehát pontosan tudom azt, hogy mit jelent ennek a piacnak minden szegmense, illetve azt i s, hogy egyébként az elmúlt 25 évben hogyan alakult ennek a piaca. Tudom azt mondani, hogy ezekkel a benyújtott javaslatokkal körülbelül 25 évet elkéstünk. Valamikor a rendszerváltozás után kellett volna, az akkor igen erős és döntően, sőt kizárólag hazai kis- és középvállalkozásokat felsorakoztató erős bázist valamilyen módon megvédeni, megerősíteni, felkészíteni őket az Európai Unió adta piac kibővülésére, és azokra a komoly versenytársakra, akik 25 éve a magyar élelmiszerpiac ma már közel hatvan, ha nem több mint hatvan százalékát adják, kiszorítva mind tulajdonosi, mind egyéb oldalról nagyonnagyon sok száz magyar családot erről a piacról. S hogy mekkora kérdéskört próbál szabályozni ez a benyújtott törvényjavaslat, akkor megint csak, ha engednének itt i lyen történelmi távlatokat felvillantani, mint az előző expozénál. Ugye, ma a kereskedelemre egy kicsit másképp gondolunk, mint akár a száz, kétszáz évvel ezelőtti társadalmak. Akkor a kereskedelmi jogok voltak a háborúk legfőbb kirobbantói. Az, hogy ki mi lyen pozíciót bír egy adott kereskedelem területén, birodalmak felemelkedését és hanyatlását is eldöntötte. A mostani törvényjavaslatban szereplő, én úgy fogalmaznék, hogy hiánypótló definíciók és hiánypótló piaci keretek megadását már az elmú lt napokban és hetekben is komoly támadás, illetve komoly sajtó- és egyéb visszhang érte. Ugyanakkor, ha önök egyébként az előző napirendi pontok kapcsán bármiféle monopóliumok kialakításával vagy annak a képével riogattak, vagy annak az esetleges kialakul ását vizionálták, akkor látni kell, hogy a most benyújtott, a kiskereskedelem vagy napi fogyasztási cikkek területén szabályozni kívánt területen igazából nagyon komoly már a piac egészének torzulását magában hordozó, szinte monopóliumok alakultak ki. Ha c sak arra gondolunk, hogy a magyar napi fogyasztási cikkek területén lényegében annak a 60 százalékát 34 nagy tulajdonosi kör uralja, akkor, ha