Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 26. szerda (33. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi LX. törvény és az üvegházhatású gázok közösségi kereskedelmi rendszerében és az erőfeszítés-megosztási határozat végrehajtásában tört... - ELNÖK: - KEPLI LAJOS (Jobbik):
2594 Köszönöm szépen, elnök úr. Azért kértem szót, és azért éreztem kényszert a szókérésre, mert Kepli úr megszólította az LMPt gyakorlatilag Pakssal kapcsolatosan. Ugye, Paksot, az atomenergiát egy picikét szembeállítja a széndioxidkibocsá tással, mint a széndioxidcsökkentés alternatíváját. Azt gondolom, hogy ezt így nem lehet egymás mellé helyezni, mert Pakssal kapcsolatosan csak egy nagyonnagyon szűk keresztmetszetéről beszélnek, és önök nagyonnagyon kevés érvet sorolnak fel amellett, hogy miért. Elfeledkezünk arról, hogy Paksnak, ha egyrészt az atomenergia árát nézzük, akkor az elejétől a végéig kellene a költségeket nézni, vagyis a bekerülési költségtől a legeslegvégéig. És a legeslegvége nemcsak az, amikor magát az atomerőművet fogj uk szanálni, amiről fogalmunk sincs, hogy majd mennyibe fog kerülni, hanem a legvégén még ott van a kis és közepes aktivitású hulladékok elhelyezésének költségei mellett a nagy aktivitású hulladékok elhelyezésének kérdése, amit egyelőre anyagilag sem lehet felbecsülni. De nemcsak anyagilag nem lehet felbecsülni, hanem ami sokkal súlyosabb, a jövő nemzedék szempontjából nem lehet a veszélyeket felbecsülni. Mert ki mondja azt ma a klímaváltozás közepette, hogy az a nagy aktivitású hulladék, aminek biztonságos elhelyezésére nincs megfelelő technológia, néhány száz év múlva milyen időjárási viszonyok lesznek, lesze netalántán földrengés vagy nem lesz, vagy egyáltalán milyen más viszonyok lesznek, és akkor az annak környékén élő nemzedéket miként fogja az életéb en veszélyeztetni. Azt gondolom, hogy pláne itt, az ország Házában a honatyáknak és a honanyáknak nagyon komoly felelősségük van abban, hogy mit hárítanak át a jövő nemzedékre. És merjüke azt megtenni, hogy inkább azt mondjuk ma magunknak, hogy szerényebb en éljünk, nem a szegényekre gondolok, hanem a gazdagokra, mert a világ szétszakadt, összességében egy igazságosabb társadalmat éljünk, és akár kisebb gazdasági növekedés nélkül. Itt utalok - és köszönöm szépen, hogy két percnél tovább beszélhetek - a GDP mérésére. Ugye, ma lassan azt sem tudjuk, hogy mit mér, mert egy csomó dologtól, ha minél több ember hal meg, vagy árvíz lesz, akkor a GDP növekedni fog, tehát már azt sem tudjuk, hogy mit mér, hanem azt mondjuk, hogy sokkal szerényebben, más értékek szeri nt éljünk. És ebbe nagyon belefér az, hogy végiggondoljuk az atomenergia kérdését, hogy mit hárítunk a jövő nemzedékre, mit teszünk a jövő nemzedék nyakába. Ezeket összefüggésében kell végiggondolni. Nincs más alternatívája az emberiségnek, csak az, hogy v égiggondolja azt, hogy van a Földnek egy eltartóképessége, egy limit, véges világban nem lehet végtelenül növekedni, és tiszteletben tartsuk ezeket a korlátokat. Kérem és javasolom jobbikos képviselőtársaimnak is, hogy az atomenergia kérdéséhez, az atomene rgiához való viszonyukat gondolják újra. Köszönöm szépen. ELNÖK : Köszönöm szépen. Minthogy képviselő asszony felszólalását normál szót kérő felszólalásnak tekintettük, most akkor kétperces kör kezdődik, kezdődhet. Kepli Lajos képviselő úr, parancsoljon! KE PLI LAJOS ( Jobbik ): Köszönöm szépen, elnök úr. Igazán nem akarok atomenergiával kapcsolatos vitát generálni ebből, mert nagyon messze vinne az eredeti témától, egyébként már csak azért sem, mert annak nagy részével egyetértek, amit képviselő asszony elmond ott. Én magam is úgy gondolom, hogy valóban meg kell fontolnunk, hogy milyen módon élünk, és hogyan tudunk minél kisebb káoszhatást gyakorolni a környezetünkre, és eszerint kell átalakítanunk az életünket. Ezt nem valamiféle visszafelé haladásként értékele m, hanem a modern technika és tudomány eredményeit felhasználva kell egyre hatékonyabban és környezetbarátabb vagy fenntarthatóbb módon, ha úgy tetszik, élnünk. Az atomenergiát a Jobbik támogatja egyébként, mióta párttá alakult, és ebben konzekvensen soha nem változott az álláspontunk. Nem azért, mert ne látnánk a reális veszélyeit, hanem támogatja, mert felelősen gondolkodó politikusként jelen pillanatban nem látjuk reális alternatíváját. És valahányszor ilyen vitákban megkértem akár Szél Bernadett képvise lő asszonyt vagy önöket, hogy mutassanak egy olyan tanulmányt, ami azt mutatja be részleteiben, hogy hogyan lehet, mondjuk, a Paksi Atomerőmű
