Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, a sportról szóló 2004. évi I. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról ... - ELNÖK: - VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2550 problémájának megoldásában nem elsősorban a férő helyszámnövelés az, ami megoldást jelent, ugyanis azt tapasztalatuk, eddig is megszokott volt az, hogy krízishelyzetben a fagyhalál és az egészségkárosodások elkerülése végett férőhelyszám bővítésére volt lehetőségük az ilyen ellátást nyújtó intézményekne k. De akkor is tudjuk nagyon jól azt, hogy egy jelentős része van hajléktalan személyeknek, úgy mondanám inkább, hogy az utcalakóknak, akik nem hajlandók igénybe venni a szakosított, illetve az alapellátást sem, hajléktalanellátást egyáltalán nem képesek i génybe venni, nem hajlandóak igénybe venni. Rajtuk nem fog segíteni az sem, ha növeljük a férőhelyszámot. Vannak olyan települések, ahol azt tapasztaljuk, hogy a meghatározott és a megengedett férőhelyszámot fel sem lehet tölteni, ugyanis nincs az adott te rületen annyi hajléktalan. Tehát itt is inkább azt mondanám, hogy a férőhelyszámnövelés helyett egy komplex intézkedéscsomagra lenne szükség. Ezzel kapcsolatban már az előző felszólalásaimban, amikor ilyen jellegű törvényről volt szó, elég sok mindent mon dtam. Tehát nem feltétlenül a férőhelyszámok növelése a kivezető út. A falugondnoki szolgálatnál nem értem a módosítás lényegét. Azt gondoltam, hogy az ilyetén párhuzamosságokat igyekeztek az utóbbi időben kiküszöbölni. Tehát nem é rtem azt, hogy miért kell nevesíteni a törvényben azt, hogy a falugondnoki szolgálatnál, ha kistérségi társulás látja el ezt a feladatot, akkor párhuzamosan a törvény által előírt létszám fölött nem teljesíthetnek ilyen szolgálatot falugondnokok vagy tanya gondnokok. Nem értem, hogy ennek miért kell így belekerülnie, mikor a törvény pontosan leírja, hogy milyen lakosságszámnál hány főben lehet ellátni ezt a feladatot. Nem értem, hogy miért kell erre ráerősíteni, és miért kell még egyszer megemlíteni a törvén yben. A támogatott lakhatásról sok szó esett. Egyetértek azzal, hogy a támogatott lakhatás lehet az a forma, ami egyrészről a társadalom befogadóképességét, a társadalom elfogadását megerősítheti, egyfajta érzékenyítési eszköz is lehet egyébként a támogato tt lakhatás bevezetése. Azzal is egyetértek, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek akár a fejlesztéséhez, akár a felnőttkori fejlesztéséhez, akár - elnézést, hogy ilyet mondok, de nagyon sok esetben ez is egy nagy eredmény - a szinten tartáshoz is nagyo n nagy segítséget nyújt a támogatott lakhatás rendszere, de magának a támogatott lakhatásnak a kialakításában tisztább képet nem mutat ez a módosítás. Leírja azt, hogy hol és mikor kell mindenképpen azt alkalmazni, és nem adható meg az engedély más típusú ellátásra, de hogy konkrétan a támogatott lakhatás tág spektrumán belül melyik az az irány, melyik az az út, amit a kormányzat akár célravezetőnek tart, erről egyetlenegy szót nem találunk ebben a törvényben, tehát ezt a részét nem tisztázza a támogatott l akhatás kérdéskörének. A belépési hozzájárulásról már volt szó. Én sem tudok egyetérteni ezzel az intézkedéssel, mégpedig azért nem tudok egyetérteni vele, mert nagyon jól tudjuk azt, hogy amilyen anyagi állapotban, anyagi helyzetben vannak a jelenlegi tám ogatási rendszer, sőt még azt is mondhatnám, hogy a céltámogatási rendszer mellett bentlakást nyújtó intézmények, azt lehet mondani, hogy majdnem hogy az életben maradásukat fogja jelenteni, hogy ezt a belépési hozzájárulást elkérike vagy nem. Egyébként a diszkriminációt én sem értem, hogy miért van különbség állami és egyházi fenntartók között, de gondolom, erre a választ megkapjuk. De azonkívül, hogy az intézmény fenntartását valószínűleg nagyon sok esetben az fogja lehetővé tenni, hogy ezt a hozzájárulá si díjat elkérik, ezenkívül nem nagyon számíthatunk arra, hogy az ellátás minőségének a javítására lehetőségük lesz ezeknek az intézményeknek ebből az összegből fordítani, ugyanis így fogják tudni a törvény által előírt dolgozói létszámot, egyéb feltéteket megteremteni. Félek attól, hogy ebből az összegből nem marad akár az ellátás színvonalának tárgyi fejlesztésére vagy akár az ellátás különböző projektjeinek, újításainak, új módszerek bevezetésének a foganatosítására. A másik anomáliája pedig az, hogy veg yünk akár idősellátást, akár fogyatékosellátást, van egy ellátott, aki bekerül egy ilyen bentlakást nyújtó intézménybe, befizeti a belépési hozzájárulását, de akár az életkörülményeiben, akár az egészségi állapotában olyan változás történik - akár a három
