Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, a sportról szóló 2004. évi I. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról ... - CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója:
2540 Főigazgatóság mint állami fenntartó jön szóba, de önkéntes vállalás útján egyházi és civil fenntartó is - működtesse, működtethesse tovább az ápológondozó otthoni szolgáltatást, ami a hatályos szabályozás mellett újnak minősülne. Ilyen ese tekben azonban méltánytalan lenne, ha a fenntartót köteleznénk, hogy az intézményt vagy az átvett férőhelyeket támogatott lakhatási formában működtesse tovább, hiszen ilyenkor nincs idő erre, létrehozni az új szolgáltatást, azt engedélyeztetni, és a többi, ilyenkor sürgős cselekvésre van szükség, pontosan a szolgáltatást igénybe vevők érdekében. Erre tekintettel a törvényjavaslat ezeket a szóban forgó eseteket kivételként kezeli. Azt gondolom, ezekkel az intézkedésekkel lehet azokat a tapasztalatokat beépít eni a szabályozásba, amelyek a kiváltás folyamatában megjelentek, és ezeknek a beépítésével jelentősen lehet javítani a fogyatékossággal élők életkörülményeit és a számukra biztosított szolgáltatások minőségét. A szociális törvény az általános rendelkezése k között kimondja, hogy a szociális ellátás feltételeinek biztosítása az egyének önmagukért és családjukért, valamint a helyi közösségeknek a tagjaikért viselt felelősségen túl az állam központi szerveinek és a helyi önkormányzatoknak a feladata. A kormány szándékai között szerepel az öngondoskodás hangsúlyosabbá tétele és az egyén önmagáért viselt felelősségének erősítése, összhangban az Alaptörvénnyel. A szociális szolgáltatások hosszú távú fenntarthatósága szempontjából fontos és szükséges, hogy a szolgá ltatási rendszer finanszírozási módjaiban kialakuljon az öngondoskodást nagyobb mértékben megvalósító források bevonásának lehetősége. A törvényjavaslat ennek érdekében bevezeti - ismét visszavezet a szabályozásba egy korábban már létezett jogintézményt, a belépési hozzájárulást - a belépési hozzájárulás meghatározásának lehetőségét a fenntartó számára. A belépési hozzájárulás alól kivételek is vannak, így a hajléktalanok otthonai, a rehabilitációs intézmények és a rehabilitációs célú lakóotthonok. Ezen for mák kivételével kizárólag a tartós bentlakásos ellátás esetében kérhető az igénylő beköltözését megelőzően. (19.00) Az állami, önkormányzati, nem állami és egyházi fenntartó egyaránt megállapíthatja a konkrét, az általa meghatározott egyes intézményi férőh elyekre, konkrét összegben. Az intézkedés előkészítése során szem előtt tartottuk, hogy az ellátásra szoruló személyek jelentős része, döntő része, nagyobbik része nem rendelkezik megfelelő rendszeres jövedelemmel, vagyonnal, hogy hozzájárulást tudjon fize tni. Ezért garanciális szabályként meghatározásra kerül, hogy az ellátás nem tagadható meg a belépési hozzájárulás megfizetésére nem képes igénylőtől állami fenntartó esetén, egyházi, nem állami fenntartású intézmények esetében pedig a férőhelyek legfeljeb b 50 százalékára állapítható meg ilyen hozzájárulás. A fenntartónak a belépési hozzájárulásból származó bevételi forrást pedig az intézmények fenntartására és fejlesztésére kell fordítani. Ha az ellátás az intézménybe történő beköltözést követő három éven belül megszűnik, ideértve az elhalálozás esetét is, a fenntartónak a hozzájárulás időarányos részét vissza kell fizetnie az ellátottnak vagy az örökösének, vagy a befizetőnek. A következő kérdés a térítési díj kérdése. A törvényjavaslat gyakorlati tapaszta latokra építve módosítja a finanszírozási rendszerbe történő befogadással - ez a bizonyos kapacitásszabályozási rendszer , valamint a térítésidíjfizetéssel összefüggő szabályokat is. Ez utóbbi körben az intézményi jogviszony megszüntetésének esetköre kib ővül azzal, ha az ellátott térítésidíjfizetési kötelezettségének meghatározott időtartam alatt és összegben annak ellenére sem tesz eleget, hogy azt jövedelmi, vagyoni viszonyai egyébként lehetővé tennék. Ezzel párhuzamosan a költségveté st megalapozó törvényben feloldásra kerül a még a korábbi időszakban indokolatlanul beépített és a gyakorlatban súlyos problémákat okozó úgynevezett differenciaszabály. A differenciaszabály, ami a hatályos szabályozásban olvasható, úgy szól, hogy a térítés i díj maximuma az önköltség és az állami normatíva, állami támogatás különbsége. Ez a szabály pedig nagyon súlyos károkat okoz a fenntartóknak és az intézményeknek, és ezen keresztül az ellátást igénybe vevőknek.
