Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): - ELNÖK: - CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
2537 beavatkozás a rendszerbe 2012 után történt a köznevelés átalakításával, amikor a Klebelsbergösztöndíjprogramon keresztül egyáltalán térségre a szükség és a megfelelő előkészítés után sikerül a hallgatókkal szerződést kötni annak ér dekében, hogy egyrészt ott is maradjon, másrészt pedig a szakos ellátottság hiányát a jövőre nézve a kisiskolákban pótolni tudjuk. Azt már nem is ismétlem meg, illetve megismétlem, hogy teljesen egyetértek Pósán képviselőtársammal, mind az iskolarendszerre , mind a pedagógusképzésre, mind egyáltalán az iskoláknál ma megjelenő humán erőforrással összefüggő pénzügyi és gazdálkodási problémákra a választ bizony Magyar Bálint munkássága idején kell keresni az akkori tanárképzés átalakításában és az akkori rendsz erátalakításban. Ezeket a problémákat ma pontosan jól látjuk, önök jó sokat kritizálták a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ működését, na, az ő asztalára kerültek ezek a problémák tizenegynéhány esztendő után, és ezek a felszínre jőve jelzik és üzeni k azt, hogy az a módszertan, az a fajta oktatáspolitikai módszertan, amivel akkor hozzányúltak, alkalmatlan volt mindazokra a feladatokra, amelyeket egy értékalapú, tudásalapú oktatási rendszernek, egy megbízható és kiszámítható életpályát kínáló iskolaren dszernek adni kell ma Európában. Azt gondolom, hogy ebből a szempontból is bátran mondhatom azt, hogy a köznevelési rendszer átalakításával, a köznevelési törvény elfogadásával és bizony azokkal a módosításokkal, amelyeket most a Ház elé terjesztettünk pon tosítás, javítás és jobbítás szándékával, azt gondolom, hogy elindultunk azon az úton, hogy a gyermekeink számára egy olyan iskolarendszert kezdjünk el felépíteni, amelyben - és itt reagálnék egy mondatban, bár ma olyannyiszor elhangzott a korai iskolaelha gyás; önök így használják. Ha egy picit beköltözünk az iskolába, beköltözünk a magyar családok gondolatvilágába, és igazán ennek a fogalomnak a szükségességét vagy ennek a fogalomnak az értelmét keressük, akkor a mi szempontunkból mint jogalkotó és mint ok tatásirányítás, ezt úgy kell megfogalmazni, hogy végzettség nélküli iskolaelhagyás. Pontosan arról beszélek, amiről Révész Máriusz képviselőtársam beszélt. Tehát a mi célunk az, hogy végzettsége legyen, amikor az iskolából kilép. A végzettség nélküli iskol aelhagyás megakadályozása a fontos és a cél. Azok a problémák és kezelendő esetek, amelyekről ennek a konkrét közoktatási határnak vagy iskolai korhatárnak a témáján beszélünk, az mindegyik máshova tartozik. Összefüggésben az oktatásirányítással, az oktatá spolitikával arról kell beszélnünk, hogy a 16 esztendő alatt a gyermek hozzájusson egy olyan tudáshoz, amellyel akár továbblép a középfokú oktatásba, akár pedig a felsőoktatásba, és az alap iskolai végzettség során az írni, olvasni tudást és az általános i skolai tudást elsajátítsa, mert a probléma ott van, amiről Révész Máriusz képviselőtársam beszélt. Az ökoiskolák nem kikerülnek, nem szükséges a jogszabályi szintű rendezése, eddig is mentek, és projekt formájában tudnak menni. Csak lapozgatok most már néh ány válasz tekintetében. Azt gondolom, hogy a szaktanácsadási rendszer és egyáltalán az Oktatási Hivatalhoz való feladatátcsoportosítás tekintetében az ágazati irányítás, a szakma és a feladatvégrehajtás, a hatáskör és ezeknek az együtt szervezése minél i nkább az iskolák és az iskolák munkájának a segítése érdekében tudjon megvalósulni, ezért kerül ilyen módon átszervezésre abban a rendben, ami egyébként, azt gondolom, hogy nagyon helyesen a pedagógiai munkát kell hogy segítse az iskolákban. Nem térnék ki arra, hogy itt is mindenféle mumusokkal riogatott az egyik ellenzéki vezérszónok a tekintetben, hogy a tanfelügyelet és a szakfelügyelet mit jelent, meg nem tudom, valami hetvenes éveket idézett. Azt gondolom, hogy inkább lehet, hogy el kéne mélyedni és eg y kicsit önvizsgálatot tartani, és a tekintetben is az iskolák történetében kutakodni, hogy jó néhány esztendeig a pedagógusok mindenféle pedagógiai programnak a választékában bővelkedtek, ugyanakkor valódi érdemi segítséget sem a tankönyvekhez, sem a móds zertanokhoz nem kaptak. Arról pedig hadd ne beszéljek, hogy a tanárképzésből pontosan szintén szocialista oktatáspolitikai irányítás idején vették ki a differenciált képzés módszertanának lehetőségét, ezzel egyébként pontosan á rtva vagy pontosan konkrétan ártva azoknak az iskoláknak, ahol mondjuk, a
